Valamikor a hónap közepén vetődött fel bennem az ötlet, hogy belevonlak titeket is egy cikk írásába, kedves késhasználók, azzal a szándékkal, hogy csokorba szedjem azokat a felhasználói véleményeket, amik úgymond elsőkézből származnak. A felhívásra jönnek is szépen a fotók, a vélemények. Így sikerült összegyúrni egy vélemény csomagot azoknak a leendő vásárlóknak, és késhasználóknak, túrázóknak, akiknek nincs alkalmuk tapogató közelségbe kerülni ezekhez a kézzel készülő csodákhoz. Illetve nincs lehetőségük kipróbálni, összehasonlítani őket. Hiszen semmi sem hitelesebb azon tulajdonosok szavánál, akik már használják késeiket.
Most akkor következzen a Ti véleményetek!
„2015. május 21. Ezen a napon vettem át a Bölényt Szántó Szabolcs késkészítőtől, ami azóta az egyik kedvenc késemmé nőtte ki magát. Paraméterei: 5mm Sleipner acél, G10 markolat, piros fiber, kaparóél, ujjtámasz, törővég, zsinórfurat. A bőrtok -Astur-nagyon jól tartja a kést, ráadásul mutatós is. Ha valaki szeretne egy masszív, gyönyörűen kidolgozott kést, akkor bátran ajánlom a Bölényt, ahogyan Szaszát és Jókai Attilát is!”
………..Tóth Gábor………
„Az én késem egy LF10 Szántó Szabolcstól késkészítőtől. A kés neve annyit tesz, hogy Legfeljebb 10 (centiméter).
Még a székesfehérvári Tűzzel-vassal fesztiválon találkoztam a készítő LF8-asával, ami nagyon tetszett, de nem vettem meg. Nem hagyott nyugodni a dolog, ezért elhatároztam, hogy ha meg lesz még a Mesterségek Ünnepén akkor megveszem. Első nap ki is mentem, megvolt az LF8-as, de ott volt ez a kés is, ami végül az enyém lett. A hosszabb penge miatt döntöttem inkább ez mellett, úgy gondoltam, hogy jobban használható egy erdei túra alkalmával.
A penge strapabíró, vastagsága 5 mm, nem kevés. A hossza 105mm, anyaga kovácsolt 100Cr6, ami tudomásom szerint csapágyacél. Az enyhén rusztikusra hagyott penge kapott még egy sötét antik bevonatot. A klasszikus pengeforma a fényes polírozott élből feketébe átmenő színével szerintem nagyon összhangban van az egyszerű formájú fa markolattal. A pengeháton kaparóél és egyedi mintázatú recézett ujjtámasz van.
A markolat 120 mm hosszú, pock fa, corby csavarokkal rögzítve. A végén zsinórfurat, a penge felőli oldalon mélyedés van kialakítva a hüvelykujjnak, ami egy bizonyos fogásnemben nyárs vagy cölöp faragásakor hasznos. A markolat szépen kialakított, igényes, jó fogású. Annak ellenére, hogy sima és fényes, nem csúszik, kényelmes. A késnek van érezhető súlya, de nem nehéz, nem fárasztó használni.
Az ember, ha az erdőt járja, örülhet, ha egy ilyen szerszám van nála. Nem érheti meglepetés. Egy örök társ akár a mindennapokban is.”
………..Kolek Mihály……..
„A 2015-ös Tűzzel-vassal fesztiválon vásároltam ezt a Borz kést Kovács Miklós késkészítőtől. 4mm-es Sleipner, zebrafa markolat, fekete bőr tok. Nagyon jó fogású kis kés, szép kidolgozással. Ajánlom Miki munkáit! „
……….Tóth Gábor…………
„...Sziasztok, üdv Mindenkinek !...És még jó estét is, no meg hetet !...:)...Engedelmetekkel, akkor kicsit bemutatnám, az én "gyöngyszemeimet"...Mondandóm elején le kell szögeznem, hogy...Mind a három csodakés, bárhol és bármilyen körülmények között megállja a helyét, imádom őket !!!...Hiszen a készítőik se "akárkik", ugyebár...:)...Palcsesz Imre késkészítő, Kocsis Ferenc késkészítő és Nagy Csaba késkészítő...Már el is mondtam mindent...:P...Kezdjük a felsővel, mert az volt meg, a három közül legelőször...Ő Imi barátom keze munkáját dicséri...Vaskos...Annyiban más, hogy nem 110, hanem 130 mm pengehosszúságú...Markolata narancseper, anno Imre Angelero Palcsesz uram is mondta, hogy ez nekem be fog jönni...Igy is lett...Acél, sleipner...Konvex él, fokél is van rajta...Melléje szép bőrtök, persze...Ő az én, saját Vaskos XL-em...:)...Középső...Feri bácsi örök, gyönyörű Mementója...Sleipner acélból, pengéje 120 mm hosszú, markolata bubinga fából készült...Sajátossága a késnek, hogy a penge egyik fele skandináv a másik konvex éllel rendelkezik...De amúgy Katakiriba kiképzésű...Bőrtok is van hozzá, nem is akármilyen...Nos...És a legalsó kést a képről, pedig az a srác készítette, az a mester srác, akinek ezt a szép "Skog" nevű kését most valamelyikünk meg fogja nyerni...S ő nem más, mint Csabi...:)...Mi ketten alakítottuk ki azt a kést, amit alul láthattok a képen...A penge rigorból született, 150 mm-es hosszal, a markolata zebránóból van, réz szegecsekkel...Van rajta egy G10 bakni is...És még a markolat végén díszeleg, egy fain üvegtörő is...Éle konvex...Jah!...És bele van gravírozva a nevem...Ezt fontosnak tartottam !...:)...Noh, igy a végére...Ők hárman olyan mesterei eme szépséges szakmának, hogy míg élek és lélegzem, emelni fogom előttük a kalapom !!!...Mind a három késem, ennek a különleges tudásnak, adottságnak a bizonyitéka !!!...A legjobbakat kívánom !!!...A Kés legyen veletek és mindörökké éljenek a Magyar Késkészítõk !!!...:) (Az ilyen sorokat olyan jó olvasni…- a szerk.)”
……….Szabolcs Vanda………
„Íme egy Avar, Szántó Szabolcs készítőtől. Itt is adott a kés és a tok minőségi kidolgozása, ráadásul egészen baráti áron. 4mm vastag Sleipner penge, G10 markolat, a tok pedig fekete bőr, ami szokás szerint biztosan tartja a kést. Ajánlott páros!”
……….Tóth Gábor……….
(A következő írás annyira jó, hogy élmény olvasni. Ajánlom mindenkinek. – a szerk)
„Szántó Szabolcs – Bogáncs +
Délelőtt kerregett be az udvaromba - az éppen nyitott nagykapun - a királyi posta zöld dobozos autója. A már ismerős fiatalember látva, hogy rutinszerű mozdulattal belső zsebembe nyúlok a tollamért nem is teketóriázott, jobb kezében egy kézfogással, baljában egy ígéretes formájú kartondobozzal oda is sietett hozzám.
Bár egy darabig kénytelen voltam félretenni a bontatlan csomagot, annál nagyobb lelkesedéssel fogtam hozzá a kibontásához. A kihámozás után kezdődött a napom legszebb része, amit megosztanék Veletek:
Általában a tokokkal nem sokat foglalkozom, de ez megér „egy misét”. Vastag, puha tapintású, mélybarna árnyalatú erszénytok. Nincs agyonkeményítve, tartását inkább a vastagsága adja. A fül egy vágaton „befut” a tok belsejébe, a szegecselésből csak egy sima fej látszik. Semmi akadó. Igényes, célszerű, egyszerűségében nagyszerű megoldás. (azt már csak utólag fedeztem fel, hogy a bőr vastagsága és a kés pengevastagsága megegyezik – ez az, amikor érezzük, hogy valami rendkívüli, de az okát még nem látjuk) A kés markolatából alig 4-5 centimétert láttat, de pont elég, hogy stabilan meg lehessen fogni a kihúzáshoz, viszont a lényeg rejtve van az avatatlan szemek és bármilyen akadó elől.
A kés. Amikor kezembe vettem az első – őszinte - gondolatom a leggyakrabban használt magyar „B” betűs kötőszó volt, amit szorosan követett a „K” betűs jelzővel ellátott első nyomdafestéket tűrő szó, vagyis, hogy: „jó”. (Az első reakciómat meg is írtam a Magyarkéseknek, ha akarja a szerkesztő beilleszti, nincs ellenemre.)
Végtelenül egyszerű forma. A legnemesebb értelemben. Ma már sok készítő akkorát akar domborítani - ilyen hajlatok, olyan formák, emilyen anyagok csillámpor és kicsi tupír – hogy bizony gyakran elvész a lényeg. Hát persze: a funkció. Szaszát személyesen csak futólag ismerem, mindössze kétszer találkoztam vele a standjánál, de az első blikkre látszik, hogy ha tüllszoknyát venne fel, akkor sem lenne nőies. Masszív, mint egy tűzcsap. Ilyen a Bogáncs + is. Röviden a türelmetlenek kedvéért: D2, 4mm, 96mm, szálcsiszolt, konvex, cocobolo, ~ 115mm, kaparóél, ujjtámasz.
Csakhogy ezek a száraz adatok nem mondanak – szinte – semmit. A kidolgozás hibátlan (nem jó, nem kitűnő, nem Uraim, ez: HIBÁTLAN) A tervezés mögött olyan tapasztalat húzódik, hogy az - a készítő korát nagyjából ismerve – súrolja az abnormálist. De jöjjenek a részletek, ha még valaki érdekel.
A markolat. Cocobolo. Ismerjük. Egzóta rózsafa, kemény, strapabíró, időjárással, rovarokkal szemben ellenálló, nehezen megmunkálható. A forma tradicionális, markolatvég felé vastagodik, le van kerekítve. Két masszív szegecs. Nagy tenyerem van, a rendelésnél kicsit féltem, hogy kényelmetlen lesz. Nem az. Hüvelykemet az ujjtámaszon tartva tenyeremen belül van a markolatvég, de egyáltalán nem kényelmetlen. A panelek tökéletesen szimmetrikusak, mindkét oldalon a kaparóél használatot elősegítő bemélyedés van kialakítva, így jobb – és balkezeseknek egyaránt jól használható.
A penge. Erős konvex él, de nem ügyetlen, finoman irányítható. A Szántó Szabolcs késkészítő tapasztalatát tükrözi, hogy a szálcsiszolás végig párhuzamos és nem szűnik meg a vágóélig, nincs „felpolírozódás”, mégis borotvál. (Ejj, hogy én ezt, hogy fogom fenni, hogy ez megmaradjon?... gyanítom sehogy)
A pengehát lejtése elegáns drop pointba viszi a pengét. A hegy erős, de szépen finiselt. Meglepően jó a szúróképessége a masszivitása ellenére. A kaparóél határozott, de a pengét fogva, vagy precízebb faragáskor rátámasztva még erőkifejtéskor sem bántja az ujjat. Az ujjtámasz a Szaszától ismert rusztikus megoldás (ami tökéletesen harmonizál a kés egyéb részeivel) érdekesség, hogy felülete enyhén bronzos árnyalatú, szinte kiemeli ezt az „extrát”. A beütő és a fémjelzés a Szaszánál szokásos igényességgel készült.
Összegezve: ez a kés kívánja a használatot. Nem vitrines darabnak készült. Hangulata, kidolgozása „elvárja”, hogy gazdája használja, élvezze a kés adta szabadságot és magabiztosságot.
Szasza! Szeretem Széchenyit idézni, most is ezt teszem: Gratulálok Neked, „ez jó mulattság, férfimunka volt” . „
………….Puskel Márton István………….
„Ezt az Alaskát Kocsis Ferenc késkészítőtől ajándékba vásároltam. Mindig nézegetem egy kicsit, amikor van rá lehetőségem. Ellenőrzöm hogy rendben van-e. Pengéje Sleipner, markolata Ipe fa. A kés és a tok is gyönyörű, mindenkinek ajánlom!”
……….Tóth Gábor………
Sziasztok
Magyar Kések