Erdei etikett!
A természethez való kötődésünk létezésünk alapeleme. Legalábbis az kell, hogy legyen. Nemcsak egy egyszerű rekreációs központ az erdő. Annál sokkal több, sokkal összetettebb, komplexebb világ. Ám ez a világ sérülékeny, és a legnagyobb veszélyt mi magunk jelentjük rá.
Természetesen nem kifejezetten ránk, természetjáró emberekre gondoltam, de tény, hogy ez a szegmens is rohamosan növekszik, népszerűsödik.
Csúnya szóval úgy írnám: intézményesedik…
A világ 2020-ban kifordult a sarkából. Egy új és szokatlan helyzet állt fel. Bezártak minket kis világunk legbelső játszóterére, a saját otthonunkba. A szórakozás szinte minden formája tiltott fogalommá vált, és most, hogy a helyzet csillapodik, hát most sem jobbak a kilátások.
Az emberek jelentős része – ahogy az ilyenkor borítékolható – visszatalált az anyatermészet biztonságos világába. Sokakban bekapcsol a kalandor üzemmód, és megpróbálja megtalálni elveszett önmagát kint a zöldben.
Jól is van ez így. Komolyan. Vallom, hogy mindenkiben ott lapul az ösztönember, a kalandor. Ott rejtőzik, csak a mindennapok forgatagában elfojtjuk, bezárjuk, mert nincs rá szükség…
Most viszont, hogy a „KI A TERMÉSZETBE” jelmondat lett, sajnos szembe kell néznünk az intézményesedés kellemetlen velejáróival.
Ki kell jelenteni, az outdoor tevékenység nem művelhető minimális károkozás nélkül. Akármennyire is vigyázunk szeretett erdeinkre, az ott tartózkodásunk hagy maga után bizonyos nyomokat. Tüzet gyújtunk, fatwoodot gyűjtünk, gombát és növényeket szedünk és különböző praktikákat gyakorlunk. Ám ezek a tevékenységek beleférnek az erdő, a természet normál körforgásába.
Legalábbis belefért eddig…
Ám az imént említett intézményesedés kellemetlen velejárói ezt a kényes, de tartható egyensúlyt alaposan kibillentették. Ráadásul negatív irányba.
A természetbe vágyó emberek száma az elmúlt évben megsokszorozódott! Az aktív természetjárók száma több, mint a tízszerese lett, és arról nincs adat, hányan választják alkalmi kikapcsolódásnak a hazai erdőket. Csak egy adatot írnék ide. Tavaly a Rám-szakadékot 125 000 ember látogatta meg! Ez egy hely, egy gombostű a térképen!
Ha csak a tudatos erdőjárókat vesszük alapul, már akkor is komoly terhet jelent a hazai erdőkre ez növekedés. A megnövekedett szám nagyobb károkozást jelent az erdeinknek. És akkor még nem beszéltünk a súlyosabb problémáról, „koca” természetjárók tevékenységeiről.
Itt az idő, hogy összefoglaljuk a problémákat és a megoldásokat!
A drámai mértékű szemetelés, a felelőtlen képzeletbeli túlélés és bushcraft, a mértéktelen gyűjtögetés, az eltúlzott gasztroőrület és a felelőtlen tűzgyújtás.
Tudom, most jönnek majd azok a bizonyos vélemények!
„Ezek a problémák már száz éve is léteztek! Lerágott csont!”
„Az erdő mindenkié, azt csinálok az erdőben, amit akarok!”
Ismerős ugye? Ez az a hozzáállás, amit alapjaiban kell megváltoztatni.
Nos, ezek a problémák tényleg velünk együtt utaznak az idő múlásával párhuzamosan, csak nem mindegy, hogy hány ember okozza ezt a problémát. És igen. Ki kell ezt mondanunk. Az erdő nem „mindenkié”. Legalábbis jogi értelemben nem! Az erdeink kb. 95%-a magánkézben van. Különböző erdészeti társaságok, parkerdő zrt-k kezében. Tehát ezek nyilvános területek, és nem közterületek. Ez annyit jelent a vérnyomásra káros jogásznyelvezet mellőzésével, hogy a területet bárki igénybe veheti azonos feltételekkel. Tehát vannak(!!) feltételek! Ezeket be kell tartani.
És amennyiben ez a rossz statisztika folytatódik a forgatókönyv nagyon negatív fordulatot vehet. Értelmetlen szigorítások, bürokrata intézkedések.
Tehát az Erdei etikettnek nagyon nagy jelentősége van.
Szerencsére a megoldás nagyon egyszerű és kézenfekvő. Néhány alaplépésben megtanulható és kivitelezhető.
Biztonság:
Mielőtt outdoor tevékenységre adjuk a fejünket, kicsit merüljünk el a téma lexikális megközelítésében. Legyünk körültekintőek és felkészültek. Próbáljuk meg a negatív élmények mennyiségét minimalizálni úgy, hogy felkészülten megyünk a természetbe. Az erdő a természet játszótere! Itt nincsenek meg azok a lehetőségek, amik a normál városi életben a tudatalatti biztonságérzetünket táplálják. Azonnali orvosi segítség, hálózat. Az erdőben magunkra vagyunk utalva, hát készüljünk erre fel.
Kultúrált viselkedés:
Az, hogy kint vagyunk a vadonban még nem azt jelenti, hogy vadállatként kell viselkednünk. Itt sokkal figyelmesebbnek és segítőkészebbnek kell lennünk embertársainkkal. Ne hangoskodjunk, ne randalírozzunk alkoholos állapotban, és rongáljunk. Ne feledjük!! Az erdő nem közterület! Magánterület. Tehát vendégek vagyunk, hát viselkedjünk ehhez méltóan!
Erdőtörvény:
Az aktuális erdőtörvényt mindig mindenki igyekezzen betartani. Fontos, hogy megértsük. Ez a törvény nem miattunk íródott. Az erdeink védelme a cél. Legyünk hát alázattal és engedelmességgel a törvény iránt. Ez a törvény a hordható felszereléseket és a kempingezés szabályait is lefekteti. Ne zsákmányold ki a természetet. Az élesztékekből csak annyit vegyél, amennyire szükséged van!
Tehát még egyszer, az erdőtörvényt mindenki tartsa be!
Tűzgyújtás:
Stílusosan azt is írhatnám, hogy az egyik legégetőbb probléma is lehetne. Ám hála Istennek, még a legtöbb felelőtlen ember sem mer játszani a tűzzel az erdőben. Ettől függetlenül nagyon, de nagyon kell figyelnünk erre a tevékenységre. Mert az elszabadult tűz helyrehozhatatlan természeti károkat okoz, értelmetlen pusztulást.
Minden túránk előtt tájékozódjunk az aktuális tűzgyújtási lehetőségekről! Van e érvényben tilalom? Ezt itt minden alkalommal megtehetitek: https://tuzgyujtasitilalom.nebih.gov.hu/
Tüzet, csak a kijelölt helyen a legnagyobb körültekintés mellett rakjatok!!! Inkább biztosítsd a helyszínt többszörösen, abból baj nem lehet. Ha nincs meg a kellő rutinod, inkább egyél hideg ételt, szendvicset. Attól simán lehetsz frankó természetjáró, mert nem főzöl tűzön paprikáskrumplit.
Szemetelés:
Talán a legfontosabb probléma és a legkárosabb jelenség. A tapasztalatlan erdőjárók tudás béli hiányossága, hogy nem tudnak még átkapcsolni „erdei üzemmódba”. Nem értik a vadonlét legfontosabb szabályát.
NE VIGYÉL SZEMETET AZ ERDŐBE!
Az ember genetikai szinten van kódolva a szeméttől való megszabadulásra. Nem szeretjük a szemetet magunknál tartani. Szabadulni akarunk tőle, azonnal!!
A probléma akkor kezdődik, amikor a nem megfelelő felszerelés szemetet gyűjt és erdőben nincs szemetes. Ekkor a tapasztalatlan túrázó gondba kerül. Ragadós, szottyos maradékok, Szószos nylonzacskók és pet palackok. Mi legyen most ezekkel, hát hol lehet ezeket kidobni? Hát miért nem tesznek ide szemetest? Ugye? Ismerős és értelmetlen kérdések, melyek több ezerszer vesznek az erdő sűrűjébe…
Ekkor az ember megküzd a lelkiismeretével, és engedi félrenézni, majd eldobja a szemetét, merthát a táskám belseje mégsem lehet koszos vagy büdös…meghát ebben az egy szemétbe nem hal bele az erdő…mit számít egy zacskó, vagy pet palack? ...ez csak egy csepp az óceánban…
De hát mi az óceán kedves szemetelő, ha nem a cseppek összessége?
Az erdőkben nem lesz szemetes! Mert a vadon élő állatok rájárnának a rosszul lezárt, illatos szemétre és széthordanák, ráadásul olyan egészségtelen dolgokat ennének meg, ami nem nekik való. A szemetesek ürítése is sokkal nehézkesebb, mint a város utcáin. Hozzáteszem, ott sem megy tökéletesen.
Tehát aki outdoor tevékenységre adja a fejét, legyen ezzel tisztában. Az erdőben nincs szemetes!
Ezek egyszerűen és könnyen betartható szabályok. Hogy akkor miért nem oldódik meg ez a probléma? Miért fokozódik? Erre a kérdésre nem tudom a választ…
És akkor a végére összeszedtem nektek egy csokor tanácsot olyan emberektől, akik nemcsak írogatnak a természetjárásról, de aktívan és felelősségteljesen űzik is. Fogadjátok szeretettel, és fogadjátok meg, mert nagyon hasznos tanácsok.
„Az elégetjük a szemetünket nem egyenlő a nem hagyunk magunk után szemetet elvvel. Gondolok a műanyag dolgokra. A dohányos túrázók tartsanak maguknál hordozható hamutartót. Használjunk természetbarát mosogatószereket és tisztálkodószereket.”
StayWild Bushcraft – Petruzsán Krisztián
„Részesítsük előnyben a kulacsokat! Sajnos a keletkezett hulladék túlnyomó többsége PET palack és alumínium doboz, amik lebomlási ideje akár évmilliókig is eltart! Szükségletünket az erdőkben körültekintően végezzük. A keletkezett hulladékot gyűjtsük zacskóba és vigyük a legközelebbi kukáig, a végterméket pedig igyekezzünk elföldelni.”
Bakancskoptató – Gere Gergő
„Kezdetben vegyél drága, minőségi ételhordót. Ezeket az eszközöket az áruk miatt becsben fogod tartani, és nem tekintesz rájuk üres, szennyes állapotukban szemétként. Tökéletesen szagmentesen zárnak, és nagyon praktikusak. Ne zavard fel az erdő állatait, az erdő nem dühöngő vagy stresszkezelő. Viseltess tisztelettel és alázattal a természet iránt.”
Magyar Kések – Simon János
„Amit hoztál, azt vidd is haza. Ez a legfontosabb! A keletkezett hulladék mindig kisebb helyet foglal, mint a túra elején, mint csomagolóanyag. Ne szedj 8-10kg fenyőgyantát, ne nyúzz meg egy fél nyírfát, ne irtsd az erdőt, mert új nagykésed van, ne süsd ki az állatok szemét az 1000 lumenes lámpáddal. Ha meg akarsz kóstolni egy levelet, ne tépd ki az egész növényt gyökerestül. Légy szinte észrevétlen. Része legyél az erdőnek, ne a meghódítója.”
Woodsman Hungary – Glász Sándor
"Ha kiérsz az erdőbe, lassulj le! Kell a civilizációból kiszakadni vágyó embernek egy kis idő, míg elkezdi befogadni az őt körül vevő közeget. Míg rááll a szeme az apró dolgok, részletek megfigyelésére, vagy, hogy egyáltalán meglássa azokat, ne csak nézze! Kell idő, míg a füle és az orra is „aktiválódik”! Emiatt az első fél órában nagyon lassan járj, figyelj, fülelj és észreveszed, ahogy egyre részletgazdagabb minden!
Ne hangoskodj! Semmilyen módon! Gondolom pihenni, kikapcsolódni mégy ki a természetbe, zajból kapsz eleget a hétköznapok során! Az erdő sem teljesen hangtalan, szinte sosincs „süket csend”, viszont azok megnyugtató hangok!
Ha lelassultál, elcsendesedtél, meglátod, ahogy feltárul előtted a természet! Rengeteg élményben és megfigyelésben lesz részed!
Az erdőben köszönni szoktunk mindenkinek! Persze nem a Normafán, vagy egyéb túlzsúfolt helyeken, de a távolabbi ösvényeken már igen! Rossz érzés az, mikor nem köszönnek vissza, és ilyenkor az az illető már belekerül abba a „skatulyába”, amit úgy hívunk: nem közénk való.
Légy felkészült! Ismerd a határaidat és lehetőleg ne feszegesd! Erre is megvan a lehetőség, de csak akkor, ha nálad tapasztaltabbakkal mégy! Kerüld a veszélyes helyzeteket, pl ezen a sziklapárkányon még egyet lépek előre, mert a sérülésen túl sok ember munkájára lesz szükség a mentéshez!
Legyen nálad papír térkép és tájoló, és tanuld meg használni is! Egyrészt ezek sosem merülnek le, másrészt sokkal átláthatóbb, ha valamiért újra kell tervezni az útvonalat! Ha valaki eltévedt és a segítségedet kéri, akkor is könnyebb neki megmutatni a helyes utat!
Menet közben, vagy pihenéskor, táborozáskor ügyelj arra, hogy ne taposd el a nálad kisebb élőlényeket! Megvan az ő nagyon fontos helyük az ökoszisztémában, ne nyúljunk bele!
Lehetőség szerint kerüld a sűrűket, ne menj bele (kivéve, ha azon visz keresztül az ösvény) Ezek a vad nappali pihenőhelyei, fölöslegesen ne zavar meg a nyugalmukat! Tavasszal a vaddisznó fialó helyei is, ez okozhat meglepetéseket!
Táborozáskor úgy válaszd meg a helyed, hogy amikor tábort bontasz, ne legyen semmi nyoma, hogy ott voltál! Mikor tanítok, mindig elmagyarázom, hogy a félre söpört avart, ágakat úgy rendezd el, hogy tábor bontáskor vissza is tudd kotorni oda, ahol volt, így tüntetve el a nyomaidat! Nem akkor vagy vagány, ha otthagyod a menedéked nyomát, vázát, tűzrakó helyed nyomait, elszenesedett fadarabokat stb., hogy mikor más arra jár mondhassa: jé, itt valami bushcraft táborozás volt, hanem akkor, ha utánad más arra jár, még csak fel sem merül benne, hogy itt valaki táborozott előtte!
Vigyázz a környező fákra! Függőágyadat lehetőség szerint szélesebb hevederrel kösd ki, hogy ne okozz fölösleges sérülést a kérgén, ami fertőzések, károsítók kapuja lehet!
Szerintem a bushcraftnak, természetközeliségnek (de a sima túrázásnak is) ennek kéne a lényegének lennie!
Tüzet mindig csak akkorát rakj, amekkora feltétlenül szükséges, és biztonságosan el is tudod oltani! Csak akkor, ha nincs tűzgyújtási tilalom! Csak annyi tüzelőt használj, amennyi életben tartja a lángot! Elég sok féle tűztípus van, mindig megtalálható a céljainkhoz szükséges változat, ami a legoptimálisabb, alkalmazd ezeket, mert így a fenti feltételek is teljesülnek! Ha elhagyod a táborhelyed, a tüzet mindig gondosan oltsd el, nyomait tüntesd el! A jól eloltott, teljesen kihűlt hamut, elszenesedett ágakat szét lehet szórni úgy a területen, hogy észrevétlenné váljon!
Becsüld meg a forrásokat! Ezek az éltető víz fellelési helyei, a legfontosabb dologé minden közül! Feleslegesen ne kavard fel az iszapot, mikor megmeríted a bögrédet, kulacsodat! Semmiféle szemetet ne hagyj ott, ne mosd bele a kezed, edényedet, semmit! Ha elöblíteni valód van, azt lejjebb is megteheted folyás irányban!
SOHA NE SZEMETELJ! A kis civilizációs vívmányaidból soha ne hagyj kint semmit, a természetből soha ne végy ki többet, mint ami szükséges!
Vadászat, erdészeti tevékenység: ha erdésszel, vadásszal találkozol, tapasztalataim szerint (és van bőven, mert ennek a témakörnek mindkét oldalán álltam számtalanszor: hivatásos vadászként és természetjáróként is) amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten! Ezt mindig tartsd szem előtt! Legyél te, aki előre köszön, és add meg a tiszteletet, ami mindenkinek kijár elsőre! Ha kérnek valamit, pl. ne tartózkodj az adott részen, akkor tartsd be, nem véletlenül, vagy szórakozásból mondja, hanem a legtöbb esetben a saját biztonságod érdekében! A csakazértis azt csinálok, amit akarok elképzelés és hőbörgés ebben az esetben (is) teljesen hibás dolog! A legtöbb erdész és hivatásos vadász szívvel lélekkel szakember (másképp nem is lehet ezt a szakmát hosszú távon űzni), és ő is csak jót akar mind a területnek, mind neked! Ha szerencséd van, még jól el is lehet velük beszélgetni, hasznos infókat is lehet szerezni!
Ősztől tavaszig, ha tudsz járj utána, hogy a tervezett táborozási helyed közelében lesz e fakitermelés vagy vadászat! Sok kellemetlenséget el lehet így kerülni!
Ha mindezeket betartod, és megtanítod a gyermekeinek is, már tettél egy nagy lépést a felé, hogy kellemesen és kulturáltan, de szabadon tudj időt tölteni a természetben!"
Heim Tankréd - Remete Kelmék (ex. hivatásos vadász és természetjáró)
„Amint elkezdesz a természet részeként tekinteni magadra, máris egyértelművé válik, hogy hogyan gondolkodj és viselkedj a természetben…”
LosiOutdoor – Losonczi János
Köszönjük, ha betartod és másnak is megtanítod.
Magyar Késes Közösség