„Ez egy örök történet, mely az idők folyamán állandóan ismételi önmagát!
Mióta az ember közösségekbe szervezte az életét, szüksége volt megfelelő vezetésre. Valakire, aki mögé felsorakozhattak, akire felnéztek. Királyoknak nevezték a kiválasztottakat és tisztelet övezte személyüket. De a trón a nagy-átlag számára lehetetlen feladatnak bizonyult. Ám mindig akadt olyan kivételes fiatal harcos, aki képességei révén kiemelkedett a tömegből. És a nép megkoronázta őt! A trón megszerzése az uralkodás kezdetét jelentette.
Ez az áldás egyben átok is volt! Mert a trón magányos tisztesség volt és sokszor birtoklása igen rövid ideig tartott! A kivívott tisztelettel csak a többség irigysége vette fel a harcot! És a világ árnyékosabb helyein, ahol mindenki mindenért keményen küzdött, sorra születtek a tehetséges trónörökösök……
…és néha nem csak a képesség volt meg bennük….
…akarták a koronát, a trónt...”
Tudom, eléggé fantasy-s kezdéssel nyitottam ezt az írást, de megvan rá az okom!
A Magyar Kések anno egy Szántó Szabolcs - Bölény késsel nyitotta meg a weboldalát, és a Youtube csatornán is ezzel kezdtük a sort! Tagadhatatlanul mély érzelmek kötnek ehhez a késhez.
És nemcsak engem! Titeket is! Hogy honnan veszem ezt? Nos, az elmúlt egy évben ez volt a legtöbbet eladott, preferált és nézett kés a tevékenységünk berkein belül! Kijelenthetjük, hogy ezek alapján a Magyar Kések trónján jelenleg a Bölény ül nagy büszkén…
Persze egy év alatt akadt kihívója. Talán a legveszélyesebb ellenfele a Kovács Miklós - Túrázó volt, illetve még most is az. Mivel kis híján annyian választottátok, mint a Bölényt!
De most minden megváltozik!...
Mielőtt tovább haladnánk, beszéljünk egy kicsit Kovács Miklós késkészítőről. Beszéljünk a „Mókamiki” jelenségről…
Két dolgot kell vele kapcsolatban kiemelnünk. Miki először késhasználó volt. Lelkes bushcrafter. És a megszerzett élményeit álmodta valósággá. Saját maga járta végig a tapasztalgatás rögös útját, ami végül az ő kései formavilágához vezetett. Ez a formavilág az általam is oly annyira kedvelt egyszerű és használható kések világa! Kovács Miklós kései nincsenek túlcsicsázva, nem bővelkednek mindenféle „művészi megoldásban”. Ezek a kések használatra lettek tervezve, mégpedig kemény, strapás használatra! Miki késeket készít a szó legnyersebb és legegyszerűbb értelmében.
Hogy működik e ez a stratégia? Nos, azt hiszem nem túlzok amikor azt mondom, Kovács Miklós az egyik legkedveltebb késkészítő a magyar bushcrafterek körében! Ezt tekinthetjük igennek, ugye?
Ez persze nem azt jelenti, hogy Miki kései nem lennének szépek! Hajajj!!! Figyuzzatok!
A másik dolog, amit Kovács Mikivel kapcsolatban el kell mondani, hogy ő nemcsak néha kirándulgat a nagy kések világába! Hébe-hóba alkot egy nagyvasat oszt ennyi. Nem! Neem! Ő elkötelezett híve a nagykéseknek! Komoly részét képezi a palettájának a „dög” vasak serege!
És akkor el is érkeztünk történetünk fő szálához! Tehát most minden megváltozik!
Ez év januárjában Miki bővítette a palettáját egy új késsel. Méghozzá egy igazi nehézfiúval, a Raptorral.
Ez a kés a maga 145 mm pengehosszával és 6 mm vastagságával eléggé megkapó jelenség lett! Igazi fenegyerek. A fehován volt alkalmam megtapogatni. Gyerekek! Elég, ha annyit mondok, csak nagyon nehezen akartam letenni….
Akkor most fokozzuk kicsit a tempót! Mert mi, késkedvelők még csak ismerkedünk a Raptorral, de Miki már egy lépéssel előrébb jár!
Csenget a postás! Ez olyan ismerős, nem?...
Miután átvettem a csomagot, megnéztem a feladót. Kovács Miklós! A csomagnak emberes súlya van, tehát nem kis kés lesz benne. A csomagolást ezúttal nem Mortal Kombat stílusban tudtam le. Akkurátusan, precízen nyitogattam….
A fólia lehámozása után elém tárult egy szörny! Ez meg mi?!
Természetesen nem levélbombát kaptam Mikitől, hanem egy kést. De nem szép tokban tálalva, hanem egy papírtákolmányban. Hm… Ezután egy beszélgetést folytattam Mikivel, ami megvilágított egy s mást a számomra.
Amit kaptam az nem más, mint a létező első Raptor XL! A prototípus! Rövid időn belül a második első példány kerül a kezeim közé! Ez maga az éden! Szóval prototípus, tehát ezért nincs még tokja sem. A feladat, ami a késsel együtt jött pedig az, hogy teszteljem le mit is tud a „csöppség”. De ne csak simogassam! Ez most legyen férfimunka! Mivel ez Miki saját kése, így nem kerül eladásra, tehát nem kell finomkodni!
Jól van Miki, te vagy a megrendelő...rajtam ne múljon...(hahahaaa)
Először kezdjünk a Raptor XL paramétereivel:
- sleipner acél, 59 Hrc
- 160 mm pengehossz
- 165 mm élhossz
- 6 mm pengevastagság
- 40 mm penge szélesség (legszélesebb ponton)
- 123 mm markolathossz
- 23 mm markolat szélesség (legszélesebb ponton)
- 283 mm teljes hossz
- full tang kivitel
- konvex élezés
- kaparóél
- G10 markolat, farkasfog rovátkolással
- súlya 400 gramm
Beszédes adatok, nemde? Bizony ez egy igazi kihívó, egy b.szógép! Egy vérbeli férfikés. És ezekkel a paraméterekkel simán az utóbbi idők legveszélyesebb trónörököse! Mert ez a kés nem fog megelégedni a „hű az annyát”, vagy a „emberes darab” jelzőkkel! A Raptor XL uralkodásra született! Nem megmutatni akarja a nagy kések világát, uralni akarja azt!
Ahogy a kezembe vettem a kést, tudatosult bennem, hogy a Bölénynek komolyan kell venni a fenyegetést, ha a trónon akar maradni....
Ugyanis a Raptor XL-ben benne van minden, amire egy „férfi” vágyik. Minden és még sokkal több!
Mielőtt azonban belefognék az ömlengésbe, most kezdjünk a teszttel. Garantálom megadja a megfelelő hangulatot!
Napsütés és nyári meleg bátorított a feladatra. A kellemes 26 fok tökéletes körülményeket teremt az előttem álló pár órához. Magamhoz vettem a Raptor XL-t, egy fűrészt, és némi vizet. Azért a kocsiban ott lapult az elengedhetetlen túracsomag a „bármi megeshet” szituációk megoldására.
A terep is nekem kedvezett. Rengeteg kidőlt és száradt fa hevert a talpam alatt. Nem ágak, komplett egész fák. Na, ez jó móka lesz! Egy közepes darab fát megragadtam és elcibáltam egy jókora kidőlt tuskóhoz. Miután akkurátusan elhelyeztem a zsákmányt, elővarázsoltam a papír kosztümből a nap hősét, a Raptor XL-t.
Amint ráfogtam a késre ismerős érzés kerített a hatalmába. Az az érzés, ami a Kraken Plusznál is azonnal elöntött. Bizony, ez a kés egyszerre szteroid és viagra a férfiember számára! Máris imádom!
Aztán jött a hidegzuhany! Életem legkeményebb száradt fáival akadtam össze! Mintha nem is fából lennének, de minimum adamantiumból bakker. Hiába az izomerő, hiába a nagy súly, a csapások keményen visszarúgnak. A fa alig sérül…
Há mi a szar van itten? Ez így nem lesz jó.
Ekkor megjelent az alfahímek védőszentje előttem, és fényességes lebegés közepette annyit mondott nekem: „Hát te nagyon fing csávó vagy Jani fiam! Ez kés! Nem levélnyitó pálca! Ehhez férfi kell. Menj haza inkább, és sírj anyunak, hogy fáj a pihepuha mancsocskád!”.
Na ebben lehet valami. Végig azt hangoztatom, hogy ez egy velejéig férfi kés, és mégis úgy fintorgok, mint egy fiúcska.
Akkor fussunk neki még egyszer! Megmarkoltam a recézett G10-et, és elkezdtem ütni a fát. Nem finomkodtam, adtam neki rendesen. Mindjárt más volt a leányzó fekvése! Nem, a fa nem lett puhább! Viszont sokkal, de sokkal több erőt adtam bele! Ezt a hozzáállást a Raptor XL is jobban kultiválta! Elkezdte pusztítani a fát rendesen. Igen, harapta vágta ette ahogy kell, de elnézve a felvételeket a legjobb szó a pusztítás! Ez a kés egy pusztító! Ahogy belemelegedtem a munkába, a Raptor XL mentalitása teljesen átragadt rám! Eggyé váltunk. Kovács Miklós valami furcsa mágiát alkalmazott, amikor ezt a vasat teremtette!
Miután a kiszemelt fákat feldaraboltam, szépen egy kupacba rendeztem. (Ahogy a terület tulajdonosával megegyeztem. Közreműködését ezúton is nagyon köszönöm) Leültem a méretes „kupac” mellé és pihentem keveset. Feltűnt mennyire remeg a vizeskulacs a kezemben! Ez azt jelzi, hogy alaposan túlpörgettem magam. És ez nagyon nem jellemző rám! Aki ismer, az tudja, én a megfontoltság és tiszta gondolkodás nagykövete vagyok. Most mégis teljesen átadtam magam egy állatias, ösztönszerű érzésnek! Raptor XL! Mit tettél velem?!
Kicsit barangoltam, majd egy újabb ígéretes helyen daraboltam magamnak pár fát az ütőfázáshoz. Fűrésszel természetesen. Mára már elég volt a csapdosásból. Mára….
Ez a művelet azt hozta, amit nagyjából vártam, és amit borítékolni is lehetett. A 6 mm pengevastagság itt egyértelműen a joker a pakliban! Terpeszt, nem is kicsit! A fák zöme egy-két ütés után ketté pattan, mintha bizony utálnák egymást. Csomós volt a fa? Kit a szart érdekel! A Raptor XL-t nem izgatta különösebben. Akkor én minek kattogjak ezen? Egy újabb méretes kupacot „gyártottam”. Itt azonban már jóval kevesebb fizikai erőre volt szükségem! Most csak irányítani kellett a kést, a munka zömét ő végezte.
Nem is éreztem szükségét egy újabb pihenőnek. Felkaptam néhány kisebb hasábot, hogy tollaságat szerkesszek. Nos ezek a hasábok eléggé csomósak voltak, de sebaj. Nem számít, csak ki akarom próbálni a Raptor XL-t ebben is. Na itt jött ki az, hogy mennyit vett ki belőlem a mai nap. A finomabb mozdulatokat, gyengédebb mozdulatokat egyszerűen nem éreztem! Egyszerűen nem. Azért farigcsálgattam kicsit. A kés, noha kicsit esetlen ebben a szerepkörben, (kb. mint amikor egy testépítőt berakunk a balettegyüttesbe) ezt is tudja. Hogy idézzem Glász Sándort: „minden kés lehet alkalmas tollaság faragásra”. Ám az tény, hogy ha tehetitek, ne ezzel a szörnyeteggel kezdjétek kalandos utazásotokat a tollaságak csodálatos világába. Ott a Sakál…mondjuk…
Már az ismerkedés elején megragadott e kés hegyének kialakítása. Itt igazán nem finomkodott Kovács Miklós késkészítő! Agresszív és gyönyörű. Akkor? Nosza, teszteljük.
Egy jókora kidőlt rönk ideális tesztalanynak bizonyult. Kicsit lekapargattam az elrohadt kérget. Alatta ott lapult a kemény fa. Ó igen! Elkezdtem az igazi ukrán mentalitású agyament tevékenységet! Te kérted Miki! Erre emlékezz, gondoltam. Belevágtam a fába a kés hegyét és feszegettem, hajlítgattam. Nem egyszer, sokszor. Volt, hogy 3 centire beleépült és teljes testtel feszítettem, hajlítgattam. A fát is dicsérni kell, nem adta könnyen magát. Ezen a ponton kicsit sajnáltam a Raptor XL-t. Nem szeretem eszetlenül nyúzni, gyilkolni a késeket! Nem erre valók! De TE barátom a trónt akarod! Hát szorítsd össze a fogad és tűrd! Aki király akar lenni először szenvedjen, csak aztán okozzon szenvedést!...
Miután minden feladatot, mit nagy gonoszságomban kimértem a Raptor XL-re, elvégeztem, leültem elfáradni. Ez is ment! Méghozzá olyannyira, hogy képtelen voltam a gondolataimat szavakká alakítani. Ha egészen őszinte akarok lenni, nagyon kemény érzések és élmények is dolgoztak bennem a kés iránt. Az objektivitás szikrája sem volt bennem! Szerettem és akartam ezt a kést! Akkor is most is…
Pár nappal később leforgattam a videó végét is….
Most pedig itt ülök az asztalomnál, írom a cikket, és gyakran megállok. Megállok, mert még mindig adrenalinnal töltenek el azok az emlékek, azok az élmények…
(Fontos leszögeznem, hogy a videón szereplő használat kimeríti a helytelen és ésszerűtlen használat fogalmát. Csak kizárólag a készítő előzetes engedélyével vállaltuk el a tesztet, és demonstrációnak szántuk, nem követendő példának.)
Magáról a késről még nem sok szót ejtettem. A minőség az elvárható Mókamiki minőség! Precíz és robusztus! Veszett módon egyben van! A penge és a konvex él a legjobbak közé emeli a kést! Mondom, Mókamiki minőség. A markolat kialakítása nagyon kényelmes, és kellően biztos fogást ad ehhez a monstrumhoz, ami figyelembe véve a Raptor XL fékezhetetlen erejét, nagyon hasznos dolog. A kés a teszt alatt semmilyen sérülést nem szenvedett el! Se a hegye, se az éle. Sőt az éléből alig vesztett valamit! A konvex él pazarul teljesített. Minden feladat elvégezhető vele, még ha néhány igényel némi gyakorlást is…A Kraken Plusszal ellentétben ennek a késnek a méretei nagyon is reálisak, és nagyon használhatóvá teszik őt a számunkra. És bár elsődleges bushcraft késnek melegen ajánlom, első késnek azonban nem. Kell némi rutin, hogy uralkodjunk a bestián. Itt elég egy rossz csapás, és három ujjunk megy a csába, bizony!
A Raptor XL nem egy kés számomra a sok közül. Ő A KÉS! Igazi férfikés! Dehogy a trón az övé lesz e?...
Nos ezt ez az írás nem tudja megmondani. Ezt majd ti döntitek el. Ti felhasználók!
De hogy trónkövetelő e? Igen? Nos, ehhez meg kell vizsgálnunk három szegmenst!
- Ár! A Raptor XL 52 000 forintos alapáron startol. És ez nagyon jó ár! Alig drágább, mint a Bölény, de annyival méretesebb is! A sleipner – G10 kombó talán a legígéretesebb összeállítás ennek a késnek.
- Használhatóság. Na, ez egy nagyon kényes kérdés! Mert örök vitatéma késes berkekben, fórumokon, készítők között, hogy van e létjogosultsága egy ekkora késnek kint a szabadban. Szükség van e rá? Ha csak egy kicsit visszatekerünk az idő kerekén, akkor láthatjuk, hogy nem is olyan régen reneszánszukat élték a nagyvasak! De a világ folyton változik. És az emberek is szemléletet váltottak. A nagykések ideje csaknem teljesen leáldozott. A bushcrafterek inkább a balta-fűrész-normál (100/4 mm) kés triót preferálták jobban. És azt kell mondjam, megértem őket, mert teljesen igazuk van. A balta egy nagyon hasznos eszköz kint a szabadban. Idő és energia spórolható meg vele, ami a természetben nagyon nagy kincs! Ezért, ha ebben a szemléletben világítjuk meg a Raptor XL-t, akkor sajnos azt kell mondjam, abszolút felesleges, és szükségtelen kés…DE…
- Most jön a harmadik szegmens. Élvezeti faktor! Mert ezeknél a késeknél ez talán a legfontosabb kritérium! Most egy kicsit személyes hangvételűre veszem a figurát, ezért bocs mindenkitől. Én a baltával való munkát az esetek többségében nem élvezem. A fűrészelést meg pláne nem. Kb. annyira, mint a franciázást King Kongal. Az erdei kikapcsolódást nagyon szeretem, amit ezen eszközök segítségével oldok meg, de nem magát a fűrészelést, mondjuk. Viszont a nagy késekkel való munka, az teljesen más szitu. Már fentebb is írtam, a Raptor XL egyből felélesztette azokat a bizonyos érzéseket, amiket a Kraken Plusz is anno. Mert a férfiember egyszerű tengelyre épül fel. Agy-szív-fasz! Amit nem lehet megenni-megdugni-használni-felvágni-eladni, az minket nem érdekel! Nos ez a kés ezt a bizonyos idegpályát pengeti intenzíven. Feléleszti a bennünk szunnyadó alfát! Az ősférfit. Azzá válunk, aminek születtünk! Nagynak, erősnek, bátornak. Mert mindannyian alfahímek vagyunk. Csak aztán idővel kapcsolatba kerülünk és civilizálódunk! Mielőtt egy harmonikus párkapcsolatban kiérdemeltük a „cicám-macim-nyuszkóm” titulust, előtte „grizzly-oroszlán-vérnyúl” voltunk mind! Kidüllesztett mellkassal strázsáltunk a körbepisált territóriumunkon! És figyelem, a lányok ezt az énünket választották! Nem a mostanit. A mostani már a kompromisszumos megszokott énünk, ez soha ne felejtsük. Ha a lányok azt mondják nektek: „nem cica! én így szeretlek, ahogy vagy”, akkor van riadó, mert másra vágynak. Bizony. Tehát ezt jelenti számomra egy nagykés! Ettől válik olyan kultikus tárggyá, ami soha nem lesz haszontalan. Úgyhogy bassza az ég! Mindenkinek ajánlom! Mert erre a késre nagyobb szükségünk van, mint bármelyik másikra!
És van még egy nagyon fontos szó, ami a Raptor XL és a nagykések világával szorosan összefügg. Egy olyan szó, ami a legjobban mozgatja a férfit. Nem, nem az a szó…férfiak…
Ez a szó a KIHÍVÁS! A mindenkori motivációs jelszavunk. Kihívások nélkül valami meghal bennünk. A küzdőszellem! Szerintem a Bushcraft is egy kihívás a lelkes bushcraftereknek. Tudom, tudom. Régen így éltek az emberek, ez volt a mindennap. De ma nem. Ma a legkeményebb erdőjáró is otthon micrót használ, illatosított wc papírral törli a fenekét, és kábeltévét néz. A Bushcraft pedig egy csodálatos hobbi, amit azért űzünk, mert persze vonz a természet imádata, de ott a kihívás is. Hogy meg tudjuk e csinálni! Mihályi Gabiék nem azért aludtak kint januárban a -20 fokban, mert az annyira kurvajó, hanem mert kíváncsiak voltak rá, hogy képesek e. Szerintem. Naná, hogy lépesek voltak rá! Ők mind állatok!...
Amikor a kezünkbe kapjuk a Raptor XL egy példányát, azonnal be fog ugrani ez a szó! KIHÍVÁS! Velem is pont ez történt. Azonnal nekifogtam olyan dolgoknak, amiknek normál körülmények között nem álltam volna neki. És nem gondolkodtam, nem spóroltam az erőmmel. Ezért fordult elő velem, hogy teljesen kimerültem, hogy nem érdekelt mibe kerül, de meg akartam csinálni azt, amit elterveztem! Olyan volt, mint egy komoly spártai edzés. Meghaltam, de rettenet nagyon élveztem!
Tessék! Komolyan mondom, itt ülök a gép előtt és írom az élményeimet, és már megint pezseg a vérem. Megragadnám a Raptor XL-t, és keresnék újabb kihívásokat!
Amikor a késes társadalom visszarendezkedett a normál méretű késekre, a késkészítők is leálltak a nagyvasak készítéséről. Ebben nincs semmi különleges, mert a fogyasztók alakítják a piacot ugyebár. Csak elvétve csodálhattunk meg egy-két „dinoszauruszt”.
A Magyar Kések megjelenésével egyidőben, és nem csak mi miattunk (ez fontos), azonban elkezdtek a feledés homályából felegyenesedni a fenegyerek nagyvasak. És mára ismét számolni kell velük! Ezt nem én szeretném hinni, ezt mutatják az adatok, amiket én látok. És ennek én kimondhatatlanul örülök. Kovács Miklós késkészítőnek ebben hatalmas szerepe van. Nála nem pillanatnyi fellángolás a nagy kések alkotása. Hisz bennük, és érzi a bennünk szunnyadó állatot!
Mert bennetek van….
A nagy kések a késes világ Ford Musztángjai, csodálatos hősök, amiket birtokolni leírhatatlan érzés. De korántsem lehetetlen feladat….
„Bölény király gondterhelten ült trónján, magányosan. A nyitott ablakon behallatszott a tömeg zúgása: Raptor, Raptor! Hogy történhetett ez? Mit nem vett észre? Elkényelmesedett…
Civilizált lett. A saját hőstettei nyúlós hálójában ragadt. Annyira lekötötte a saját legendája, hogy nem vette észre a közeledő veszélyt... Hogy a világ változik, a népnek aktív hős kell…
Hálátlanok!! Üvöltötte magában. Azt várjátok, hogy szégyenkezve félreállok? Hol a kivívott tisztelet?
Aztán eszébe jutott az előző király utolsó mondatai. Azé a királyé, akit ő taszított le a trónról. A hírnév és a tisztelet múlandó…ha hagyod…
Rájött. Egyszerre gyűlöli és tiszteli a Fiatal Raptort. Mert miatta hullik darabjaira kényelmes uralkodása, de neki köszönheti azt is, hogy újra él! Mert feléledtek benne a régi indulatok…
Szemében fellángolt düh és harciasság tüze. Robosztus testét átjárta az adrenalin. Lassan, ökölbe szorított kézzel kisétált a népe elé. A tömeg elhallgatott. Zavartan és félve néztek egymásra. Ujjukat tördelték és próbáltak nem szemkontaktusba keveredni feldühödött uralkodójukkal.
Bölény király lassan leemelte fejéről a koronát, és a nép elé dobta…Az emberek úgy ugrottak szét, mintha izzó lávadarab hullott volna közéjük…
A királyban forrtak az indulatok, a düh…de érezte, gyarló bármi szó most…összeszorított fogakkal csak annyit sziszegett a lemenő nap utolsó sugarai előtt…
………….most én jövök……….”
Sziasztok
Magyar Kések