A Vajdahunyad várbeli kiállítás alkalmával volt alkalmam tartalmasabbat beszélgetni Mihályi Gáborral, a „Minden, ami bushcraft” mozgalom vezetőjével. Élményekben és ötletekben gazdag csacsogás volt. Olyan beszélgetés, aminek hullámai még jópár alkalommal fogják a Magyar Kések partjait mosni. Oké, tudom, hogy ez sejtelmesen hangzott, de had maradjon valami izgalom jövőre is, na!
Viszont, ha már összefutottunk, Gabi rögtön „bekínált” valamivel. Olyan lehetőséget villantott nekem, amire nem mondhattam nemet! Magunk között szólva nem is tudtam volna!
Hogy miért?
Nos, mielőtt felvázolom nektek, milyen küldetést kaptam, előbb kivesézem a férfit. Mármint magát a férfinemet. Természetesen sarkos és egyéni véleménynyilvánítás fog következni, olyan, ami kizárólag az én álláspontomat tükrözi. (remélem azért nemcsak az én véleményem)
Tehát a FÉRFI!!!
Végtlenül egyszerű lény. Ha leszedjük magunkról a mostani fejlett, elkényelmesedett társadalom azon hatásait, melyek előhozzák belőlünk az érzékenyebb, nőies mivoltunkat, máris megkapjuk a leírásokból ismert „alfahímet”!
És hogy az milyen is?
- célirányosan megy szupermarketekbe vásárolni. A közhiedelemmel ellentétben nem jelent neki nagy izgalmat és dilemmát, hogy milyen teát tegyen a bevásárlókocsiba. Málnást vagy erdei gyümölcsöst.
- teste képes átereszteni a fényt, és ezáltal láthatatlanná válni, amikor élete párjával egy táska vagy cipő szaküzlet elé érnek.
- sosem fogja megérteni, hogy a nőstény egyedek miért visznek magukkal mindenhova egy akkora táskát, amibe elfér három pályaudvar (és benne is van), és még minimum két szatyrot. Egy kisebbet és egy nagyobbat. Ezek természetesen szintén megrakva.
- a férfi túléléséhez szükséges eszközök elférnek a zsebekben. Telefon, tárca, zsebkés és kulcs. (amolyan férfi kulcscsomó, tudjátok, nincs rajta hat plüssmajom meg pokemon, és még ki tudja mi.)
- nem tudunk különbséget tenni a női hajszínek között. Egyszerűen nem megy! Lányok, mindig elénk álltok, hogy megmondjuk, milyen ez az új szín? Nem tudjuk. Biztos van különbség a tornádó piros, a mahagóni vörös, a diplomata bordó, és a kasmír vörös között…biztos…..
- alapvetően három dolog mozgat minket. A hasunk, egy kicsit lejjebb, és egy kicsit beljebb-feljebb…..az egonk…..
- született megalománok vagyunk. Nem létezik a szótárunkban a „túl nagy” kifejezés! Maximum a szinonimái. Ilyen a szokatlan, a furcsa de tetszik, vagy a hú b.zdmeg….
Sokszor halljuk a gyengébb nemtől, hogy minden férfi belül még mindig egy nagy gyerek. És ebben van is valami. Kispöcsös korunkban a gumi és műanyag késeinkkel leigázzuk a világot. És felnőtt korunkban sem hallnak ki belőlünk ezek az állati érzések, csak társadalmilag fejlettebbek leszünk, nagyobb felelősségtudattal. A gumi és műanyag késeket leváltja az igazi kés. Valamint a „fegyver” státuszból előléptetjük őket az „eszköz” szintre.
És akit a kések iránti vonzalom annyira maga alá gyűr, mint engem, annak fog kelleni egy nagy kés! Egy nagyon nagy kés! Ez is amolyan férfidolog. Kicsit ilyen „csapjuk ki az asztalra, kié a nagyobb” szitu.
Gondolom sikerült mindenkinek átfogó képet kapni a férfilény gyökereiről. És mielőtt a hölgyek elkezdenek fintorogni, hogy igen, ez jellemző rátok, ne feledjétek, minden lány legbelül az alfahímet vadássza. Ennyi.
Jómagam régóta tervezem egy hímállító zombiekiller megtervezését. Az egyetlen dolog ami visszatartott, hogy valóban kell e nekem egy ilyen piszkavas.
Nos, itt jön a képbe Mihályi Gabi ajánlata.
Ugyanis rám bízta kis időre a késes világban ikonikussá vált fogpiszkálóját, a Kraken pluszt! A problémák ott kezdődtek, hogy gyalogosan voltam a kiállításon, és természetesen, senki nem tudott megfelelő méretű szatyrot a rendelkezésemre bocsájtani. Végül egy pólóba csavartam be a „csöppséget”, és indultam haza. Csak reménykedtem, hogy a szerény, jámbor külsőm nem kelti fel valamely utcán kódorgó hivatalos szerv figyelmét. Szokott ilyen lenni……
A varázslatos hazaút katarzispontja az volt, amikor ültem a metrón, és velem szemben egy angyalarcú kislány kacsingatott rám, incselkedett velem. Szeretem a gyerekeket, hát belementem a játékba. Anyukája átszellemült ábrázattal nézte a kettőnk között kialakult grimasz versenyt…..
….és ekkor a póló egy része lecsavarodott a Kraken pluszról…….
Azonnal elővillant a robosztus markolat! Ami történt itt álljon tőmondatokban:
- Anyuka a kislányt kissé közelebb húzta magához.
- Abba maradt a kettőnk arcmimika versenye.
- A körülöttem ülők kezdek arcmimika versenybe.
- A mosolyom átment vicsorba.
- Hirtelen nagyon melegem lett.
Nem volt mit tenni. Szépen, akkurátusan visszabugyoláltam a Krakent, és úgy tettem, mint ha semmi se történt volna.
Ettől az fiaskótól eltekintve sima utam volt hazáig.
A lakás kellemes melegében már sokkal nyugodtabban szemléltem ezt a brutális szörnyet. Elővettem a tokjából, kicsit suhogtattam, majd elraktam, és ezt újra és újra és újra……
Nagyon nagy hatással volt rám ez a kés.
És egyfolytában azon járt az eszem, hogy miként mutassam be nektek az én szemszögemből. Mert alapvetően nem létszükség senkinek egy ekkora kés. Legalábbis kis hazánkban biztos. Vadabb trópusi-szubtrópusi tájakon persze más a helyzet, de a hazai erdőkben egy jelentősen kisebb késsel is jól boldogulsz. Szerintem.
(Szeretném kihangsúlyozni már most, hogy a cikk erősen szubjektív hangulatú lesz, és csak az érzéseimre és saját tapasztalataimra fog hagyatkozni.)
Érdekes paradoxon ez nem? Már az elején leszögezem, hogy a kés teljesen felesleges, és mégse bírok elszakadni tőle. Folyamatosan körülötte settenkedek, nézegetem, fogdosom. Akkor most mi van?
Hát az van, hogy a Kraken plusz tökéletesen illusztrálja milyen az igazi alfahím jelenség! Hatalmas, erős, brutális, tekintélyt parancsoló. És ettől veszettül vonzó.
A kés paraméterei:
- Rigor acél, 60 Hrc
- Pengehossz: 290 mm
- Élhossz: 310 mm
- Penge vastagság: 6 mm
- Konvex élezés
- Kaparóél
- Diófa markolat
- Markolathossz: 140 mm
- Ebből törővég: 4 mm
- Teljes hossz: 430 mm
- Súlya durván 800 gramm
Gondolom a paraméterek segítenek elképzelni, mennyire döbbenetes darab a szóban forgó Kraken plusz.
Amit még nem írtam, hogy a kés nagyon egyben van! Kovács Miklós késkészítő (merthogy Ő követte el ezt a merényletet) ismét kitett magáért! Komolyan mondom, a kés képes előhozni belőlem az állatot! Az alfahímet! Éreztem magamban valamit, egy többnyire szunnyadó érzést. Hirtelen kibújtam a skótkockás bundás benti papucsomból, kiegyenesedtem, és elindultam az elviselhetetlen szomszédom felé. Mikor odaértem pont a saját kútja előtt állt. Csípőre tette a kezét, és rámkiáltott: „miért van ekkora kés a kezedben?” Válaszként csak annyit üvöltöttem: „THIS IS SPARTAAAAA!!!”
Ekkor a feleségem a vállamra tette a kezét, jelezvén, hogy cirka tíz perce ígértem, hogy kiviszem a kutyát. Ezzel vissza is hozott a képzelet világából. Vissza az íróaztalomhoz. Kint a szomszéd bőszen kopácsolt, a kés pedig a markomban pihent. Akaratlanul is elmosolyodtam. A kés hatással van rám. Nem is rám, arra az énemre, aki ismét szeretnék lenni. A nyers, állati énemre. Nézem, milyen fantasztikusan néz ki a kezemben, de férfias!
Érzem, hogy kedvem lenne félrelökni Leonidász királyt a thermopülai szorosnál, és egyedül neki rontani az álnok perzsáknak! Arra gondolok, hogy holnap kiviszem az erdőbe, és már pezseg a vérem!
Miután letettem a kést, átmentem a szomszéd szobába, és tévét néztem párommal. Hogy mi ment a tévében? Fogalmam sincs! Mert kissé oldalra hajtva a fejem bámultam vissza a szobába, az asztalon heverő Kraken plusz felé. Nem sűrűn gyűr ennyire maga alá egy kés……
Új nap, új kaland!
Kint vagyok az erdőben. Ezt vártam. De most mégis kicsit meg vagyok szeppenve. Ugyanis még soha nem dolgoztam ekkora késsel. Bennem volt az érzés, hogy nagyon észnél kell lennem. Nem szabad kiengednem az állatot, mert egy ekkora szörnyeteggel hibázni végzetes lehet. Vágtam már meg magam késsel nem is egyszer. Ki nem? De a Kraken plusz egy suta mozdulat miatt könnyű szerrel megszabadíthat egy-két ujjunktól, vagy ejthet rajtunk komoly, esetleg nagyon komoly sebet. Kezemben volt a kés, és most valahogy nyomasztott a fantáziavilágban megálmodott jelenetek, és a valóság közötti vastag kontraszt. A kés súlya és éle tekintélyt és tiszteletet parancsolt. Mert bár a fantáziámban ezer sebből vérezve is irtottam a gonoszt, itt a valóságban még egy egészen kicsi vágást sem szerettem volna beszerezni ettől a monstrumtól.
Arra gondoltam, kicsapok vele néhány vékonyabb fát. (szigorúan már elhalt fákról beszélünk, és nemcsak most, minden tesztünk alatt) Ütőfázok kicsit, aztán meglátjuk mi lesz.
Sokan említették, hogy egy ekkora kést már nem kényelmes használni, mert a hatalmas súlyt ellentartani, meg visszarúg a tenyerembe, a rezonancia, amit okoz…..
„Késnek túl nagy, baltának meg túl kicsi”.
Nos, én más utat választottam. Kiválasztottam egy viszonylag vékonyabb fát, és nekiestem. De nem erőből! Ésszel. Ennek két oka volt. Egyrészt, mert nem akartam olyan tartományt feszegetni ezzel a késsel, amit nagyon még nem tudok kontrolálni. Ezzel a késsel elsőre állatkodni szerintem nagyon veszélyes és felelőtlen dolog.
Másrészt én úgy gondolom, a szabadban, ahol csak lehet, egy dologgal mindig spórolni kell. Az energiánkkal. Mert abból nincs végtelen mennyiség, még a terminátornak is csak 120 évre elegendő az energiacellája. Bizony. Gyanítom, az enyém sokkal kevesebbre. Ezért a kés súlyát használtam az erőm helyett! És milyen jól működött!
Mert ebben van ennek a késnek igazán nagy fórja bármelyik versenytársa mellett. Egészen pontosan akkor, mikor egyirányú mozgást végzünk vele. Olyan mozgást, aminek a végén fizikai stop, ütközés van. Ez azt jelenti, hogy nekünk nem kell megállítani, és vagy visszarántani-fékezni a kést. Csak kontrolálnom kellett a robusztus kés mozgását! És ez nagyon jól működött! Igaz, nem csaptam ki három mozdulatból egy fát, csak mondjuk tíz-tizenötből, de szinte semmi energiát nem is veszítettem! Megismételtem még vagy hat elhalt fán. És szépen módszeresen kivágtam mindet. Minimális erőkifejtéssel, és itt tényleg elenyésző erőkifejtésről beszélek, haladtam fáról – fára. Minden bizonnyal ez a munka baltával is ugyanilyen könnyen elvégezhető, sőt! De akkor hol marad a móka? Mert ezt a kést nagyon élvezetes volt használni. Természetesen a tisztelet és tartás megmaradt bennem iszonyatos mivolta iránt, de mégis kezdett nagyon tetszeni a dolog.
A híresztelésekkel ellentétben én nem éreztem semmi kellemetlen ütést vagy rezonanciát a tenyeremben. Talán majd később…..
Daraboltam is fát, nem is keveset. Itt is az ész elvet követtem. A hatékonyságra nem volt panasz. Ennek a késnek sokkal keményebb igénybevétel se okozna sok gondot. A munka most is élvezetes és roppant hatékony volt.
Ezután pedig az elmaradhatatlan ütőfázás! Természetesen. Ütőfával, anélkül, mindenhogy. Itt is ugyanazt tapasztaltam. Ez a munka is elvégezhető sok más késsel is. De most mennyivel egyszerűbb és könnyebb volt!
Szóval mindössze két-két és fél órát játszottam a Kraken plusszal, de ezalatt sem tapasztaltam semmilyen zsibbadást, fájdalmat a kezemben. Hazudok! Tapasztaltam, de ez nem különbözött attól, amit más kések után is tapasztaltam.
Biztos sokan fognak kárhoztatni, mert igazán nem mentem bele a kés határainak feszegetésébe, de megint ki kell hangsúlyoznom! Nem ez volt a cél! Szerintem jó párszor lehetett már látni a Kraken pluszt akcióban. Mihályi Gabiék számos derekas fán bemutatták már. Én azt akartam kipróbálni, hogy normál használat során jelent e előnyt az ekkora méret, illetve van e létjogosultsága.
Azért megpróbáltam vele precíziósabb feladatokat is, mint a tollaság készítés. Itt nem voltak magas elvárásaim. Számítottam arra, hogy méretéből adódóan a Kraken plusz itt majd esetlen lesz. „Az elefánt a porcelánboltban” effektus tipikus példája…..
És nem! Jó, nem mondom azt, hogy ez a kés a legalkalmasabb erre a feladatra, de ahhoz képest amekkora, meglepően jól tudtam használni! És ez igazán sokat nyomott nálam a latba. Lehet ezt a kést kifejezetten finoman is használni!
Miután hazaértem, szépen letisztogattam, és letettem az asztalra. Megint.
Lassan itt az ideje, hogy visszajuttassam Mihályi Gabinak kedvelt játékszerét. De a nálam töltött vakáció mély nyomot hagyott bennem.
Adósotok vagyok egy szokásos konklúzióval a végére? Legyen.
A Kraken plusz számomra besorolhatatlan kategória. Vannak azok, akik baltapártiak, szerintük erre a késre semmi szükség. Vannak azok, akik nagykés pártiak, szerintük ez az Isten, és az igazi férfi csak ezt használja. És vagyok én…..
Én, aki mindkét tábornak maximálisan igazat ad! Ha valóban nagyon tárgyilagosak akarunk lenni, akkor egy balta sokkal használhatóbb eszköz. De nem mehetek el csak úgy ezen kés varázsa mellett. Megértem és elfogadom azokat a szempontokat, amiket a nagykés fanok vallanak. Sokkal férfiasabb egy ekkora kés, sokkal macsósabb. És természetesen jól használható! Kompromisszumokkal persze. Egymagában szárnyaszegett madár, de egy kisebb késsel, mondjuk egy szép sakállal, kiegészítve már verhetetlen páros.
A szerény véleményem az, hogy ezt a kést minden háztartásban ott kéne tartani a kilós C-vitamin, a kenyér és a gyógyszerek mellett. Igazi megalomán alfahímeknek receptre is kiírnám.
Mert egy ilyen kés igazi férfikatalizátor! Még ha alapból nem is vagy az a nomád fajta. Ez a kategória magába szippant. Ki akarod próbálni! És ha megteszed, tetszeni fog. Érezni fogod, hogy kell neked ez.
Hogy a Kraken plusz milyen feltételekkel rendelhető Kovács Miklós késkészítőtől, arról momentán nincs konkrét infóm. Az viszont eléggé konkrét tény, hogy a normál Kraken megrendelhető a Magyar Kések oldalán. valamivel kisebb, mint a plusz, de simán hozza az alfahím érzést!
Nagyon köszönöm a lehetőséget a Mihályi Gábornak! Gabi! Irtó jó késed van!
Sziasztok
Magyar Kések