Amikor a vadászkések szóba kerülnek, általában míves kivitelű, csillogó pengéjű, vadállatmintás bőrtokkal készített elegáns kések jutnak a legtöbb ember eszébe.
Legalább is az enyémbe biztos…
Amióta az eszemet tudom Apám íróasztalának ékköve egy agancs markolatú, réz kézvédős és markolatgombos, polírozott pengéjű szépség, ami ráadásul elegáns őz portréval dekorált bőrtokba van bújtatva.
Szent ereklyeként tekintettem rá, és bizony-bizony amikor atyám nem tartózkodott a közelben kihúztam a tokjából és áhítattal néztem a csillogó pengét, sőt: egyszer-egyszer ifjúkori kalandregényeken fellelkesedve, talán még meg is suhogtattam a levegőben.
Ne ijedjetek meg kedves Barátaim, nem önéletrajzi ihletésű írás következik, hanem – mint általában reményeim szerint - saját élményű megjegyzésemnek némi tanulsága is akad. Merthogy Apám nem vadász, ellenben nagyon is jó horgász, a Kőrösök vidékének avatott ismerője.
„Akkor mi végre a vadászkés?” - tehetitek fel a jogos kérdést.
És pontosan ide szerettem volna kilyukadni.
Biztos vagyok benne, hogy sokkal több vadászkés készül egy évben, mint ahány vadászt felavatnak, vagy egyáltalán, amennyire a vadász társadalomnak szüksége lenne. De ez egyáltalán nem baj, sőt. A vadászkés – már amennyiben nem eleve dísztárgynak készül – egy nagyon átgondolt munkakés és csak másodsorban dísze a vadásznak. A régi iskola szerint, ami szép is, az jó is. Ez a nagy műgonddal elkészített vadászkésekre is igaz.
Tipizáljunk egy kicsit, azaz próbáljuk meg összefoglalni, hogy mi teszi a vadászkést vadászkéssé. Természetesen nem tudunk tökéletesen univerzális szabályt alkotni, mert akár hagyományból, akár speciális felhasználási módból eredően lehetnek (és vannak is) kivételek, de ezek csak erősítik a „szabályt”.
Lássuk először is méretét. Egy vadászkésnek kellő pengehosszal kell rendelkeznie, általános tapasztalatok szerint ez minimum a 8-10 cm, de túl hosszúnak sem szabad lennie, többek szerint a 15 cm már túlzás. A megfelelő szélesség is fontos, hogy kellőképpen „hasas” lehessen a penge a hatékony nyúzáshoz, ehhez legalább 3 centiméterre van szükség. A vastagság szintén meghatározó tényező, 4 milliméternél nem szerencsés, ha vastagabb, az már erősen korlátozza behatoló képességét és kényelmetlenül nehézzé is válik a hatékony forgatáshoz.
Forma.
Ugye azt fentebb tisztáztuk, hogy a vadászkése elsősorban munkakés. Éppen ezért a kevesebb a több. A legáltalánosabb az egyenes és a „letörő” forma. Ez utóbbi annyit tesz, hogy a penge (és adott esetben a markolat is) lefelé ível. Markolat tekintetében számos forma köszön szembe, azonban minden – jó – vadászkésre igaz, hogy vagy kézvédővel (bakni) készül, vagy úgy van kialakítva a penge és markolat találkozása, hogy megakadályozz a kéz pengére csúszását. Markolat geometria tekintetében az ovális, vagy az enyhén szögletes forma az általános a kerekkel szemben, ez előbbi kettő esetében nedves kéznél sem könnyen fordul el a vadász kezében a kés.
Anyagok.
Az utóbbi években hatalmasat fejlődött az anyagtudomány, illetve az ipar más területein eddig általánosan használt szintetikus anyagok bekerültek a késkészítők repertoárjába, de én mégis a természetes anyagokra voksolok vadászkések esetén. A szarvasagancs használata nem divathóbort és nem is csak a vadászatra akar utalni, hanem rendkívül jó fogást is biztosít. A simára csiszolt fa, vagy csontfelületeken könnyebben csúszik a kéz, ezért vadászkéseknél ezeket jellemzően nem „tükrösítik” fel, hanem meghagyják a körültekintő készítők természetes textúrájukat. Értelemszerűen itt is tetten érhetőek a stabilizált vagy hibrid anyagok, amelyekkel egzotikus – akár fosszilis - anyagok is alkalmassá válnak markolatnak. (A technológiáról röviden: stabilizálás során a porózus anyagokból eltávolítják a nedvességet és a levegőt, majd nagy nyomással speciálisan erre a feladatra gyártott monomereket juttatnak a kapillárisokba. Ezek megszilárdulás után fejtik ki hatásukat. Minden tekintetben (hővel, nedvességgel, UV sugárzással, kártevőkkel, dilatációval szembeni ellenállás) jelentősen javulnak a markolatnak szánt anyagok tulajdonságai, emellett megőrzik eredeti mintázatukat. Ezek mellett apró hátrányként említhető a súlynövekedés, valamint az enyhén „műanyagos” tapintás érzet.)
A markolatok elválaszthatatlan részét képezik a fém alkatrészek (bakni, záró és elválasztó elemek, szegecsek) ezek jellemzően rozsdamentes anyagokból és (sárga)rézből készülnek.
Az anyagoknál vétek lenne szó nélkül hagyni az acélokat. Az acélok tekintetében a legnépszerűbben a „rozsdamentes” jelzővel ellátott acélok, azonban kellő gondosság mellett szánacélok, vagy szerszámacélok is megfelelnek a feladatra. Nyilván az utóbbiaknál számolni kell egy kis plusz karbantartással megelőzve a korróziót, hétköznapi nevén: a rozsdásodást.
Viszont akármilyen acélból is készüljön a vadászkés, megfelelően élesnek kell lennie, és ami ugyanilyen fontos: megfelelő LEÉLEZÉSSEL kell rendelkeznie. Ez utóbbiról viszonylag kevés szó esik általános célú kések esetén, de a vadászkéseknél a használhatóságuk múlik ezen. Tulajdonképpen ez határozza meg a penge keresztmetszeti geometriáját. Azonos leélezési szögnél a legjobb behatoló tulajdonsággal a „holkeres”, más néven konkáv él rendelkezik. Ezt egyszerű megállapítani laikus számára is, ugyanis ha a kés leélezése homorú, amolyan borotvakés szerű, akkor bizony holkerről beszélünk. Hátrányaként szokás emlegetni a sérülékenységét, azonban egy gyakorlott vadász esetén, aki tudja hová kell vágni, ez nem jelenthet gondot. Előnye, hogy a penge úgy halad a vágandó szövetben, mint forró kés a vajban. Élezése is egyszerű, hiszen a holker „szélét” az élszalagot kell mindössze minimális anyagleválasztással, vagy fenéssel karban tartani. Egy másik jellemző vadászkés leélezés az egyenes leélezés. A neve beszédes, hogy úgy mondjam: se nem homorú, se nem domború. A holkernél valamivel gyengébb vágási és behatolási képességekkel rendelkezik, azonban erősebb a penge, egyfajta biztos kompromisszumként lehet rá tekinteni. Karbantartás a holkeréhoz hasonló. És itt van még az úgynevezett lapos konvex kialakítás, meg is vannak a tisztelői, nem véletlenül. Ez a leélezés enyhén domború. Az él a kevésbé sérülékeny és szinte „széthajtja” a vágandó anyagot. Többcélú túra – és vadászkéseknél ugyanúgy jellemző, mint speciálisan vadászatra szánt késeknél. Karban tartása hosszabb távon több rutint igényel, azonban egy ideig az élszalagos késeknek megfelelő eszközökkel is karban tartható.
A magyarkesek.hu frissen csatlakozott tagjai között két késkészítőt is találunk, akik nem véletlenül ismertek vadászkéseikről. Kelemen Attila késkészítő (NEXUS) és Tóth László késkészítő (TL késes) ugyanis vadász. Mindketten egyedi késeket készítenek, azonban formaviláguk egyedi, semmivel össze nem téveszthető.
Kelemen Attila a magyarkesek.hu-ra elhozta a székesfehérvári Tűzzel-Vassal fesztiválon bemutatott első három széria kését. A „Vaddisznó” a legkarakteresebb modell a három közül, formáját tekintve egyértelműen felismerhető, hogy nyúzókés. A „Suta” a legkisebb modell, finom vonalaival, könnyű súlyával hölgyek kegyét – is – keresi, azonban senki ne tévesszen ez meg, komoly potenciál rejlik benne. A középső modell a „Bak”. A Sutánál markánsabb, íveltebb pengésű kés, zsigerelésre, nyúzásra egyaránt társa lehet a hozzáértő kezeknek. Kelemen Attila késkészítő késeire a fent említett leélezések közül az egyenes leélezésű, élszalaggal ellátott kivitel a jellemző. Attila stílusának jellegzetessége a pengetükrön meghagyott fekete reve (laikus szemlélődő fekete bevonatként szokott rá utalni), amelytől kései elegánsan rusztikusak lesznek.
Tóth László kínálata csupa egyedi darabból áll. Bár vannak hasonló formájú modellek, de nincs két egyforma köztük. Termékkínálata minden igényt kielégít, akár a 8 centiméteres pengehosszúságot kereső (hölgy) vadászok, az akár 14 centis pengéket kereső megalomán (urak) is megtalálhatják leendő kedvencüket. Tóth László késkészítő késeit egytől egyig a holkeres leélezésű, élszalagos kivitel jellemzi. Gyakorlott vadászként rendszeresen teszteli saját késeit, folyamatosan tökéletesíti őket. A polírozott pengetükör és a szintén polírozott nagy bakni sajátos stílusjegye a „TL” késeknek, kétségtelenül a vadászkések „öltönyös/estélyis” kategóriájába tartoznak mindamellett, hogy nagyon komoly vágóteljesítményre képesek.
Azon szerencsések közé tartozom, akinek mindkét készítőtől van kése. Vagyis ez csak részben igaz, ugyanis a tavalyi Tűzzel-Vassal fesztiválról egy szép Tóth László készítette női vadászkéssel a tarisznyámban tértem haza Nejemhez. Azóta a kés rendeltetésének megfelelően van használva (hiszem Ő vadász), én csak nagy ritkán, fenésre kapom vissza. A Kelemen Attilától rendelt kés viszont már az én oldalamon lóg, ha – sajnos elég ritkán – de van időm kimenni a természetbe. Vidéken élő horgászforma férfiként egy többcélú, masszív kést kértem tőle és nem csalódtam. Ha annyi ezresem lenne, ahányan megpróbálták már elkunyerálni, vehetnék már 2-3 másikat.
Összegzésként elmondhatom: saját tapasztalat alapján, őszinte szívvel ajánlhatom mindkét készítő késeit, böngésszétek kínálatukat, gazdagodjatok Ti is egy ízig-vérig magyar vadászkéssel.
„Puskel Márton István”
Sziasztok
Magyar Kések