Ergonómia - avagy milyen markolat jó nekünk

Magyar Kések cikk

(Ez a cikk elsősorban azoknak szól, akik eljutottak arra a szintre, hogy saját alomkésüket szeretnék megvalósítani az általuk arra érdemesnek talált késkészítővel. Nagyon fontos megemlíteni, hogy a már készen vásárolt kések esetén valamennyi kompromisszumot mindenképp kell kötnünk magunkkal, illetve elvárásainkkal! – Magyar Kések)

„Na, most jön az okos fejével és jól megmondja mi a jó nekem” – gondolhatod Kedves Éltársam, ezért mindenekelőtt leszögezem, nem az a célom írásommal, hogy megmondjam Neked mi a jó – hiszen, hogy jövök én ahhoz - mindössze az, hogy a markolatválasztáshoz és készíttetéshez néhány gyakorlati(as) szempontot megvilágítsak.

 

Kezdjünk is neki, gondolkodjunk közösen!

Sokat értekezünk az acélokról, hőkezelésről, HRC-ről, pengeformákról, leélezésekről, élszögekről és még sorolhatnám. Nincs vita! A kés fontos paraméterei! Viszont a markolatokról többnyire csak azok anyagának illetve hosszának kapcsán beszélünk, a forma kicsit mostohagyermek. (A hosszra a későbbiekben visszatérünk.)

A forma viszont elválaszthatatlan az ergonómiától.

Ergonómia. Görög eredetű szó, de ettől manapság nyugodtan alszunk. Nézzünk egy kicsit a jelentése mögé. A munka és az eszköz, azaz a munkaeszköz emberhez való viszonyát vizsgálja. Eredeti jelentése manapság már kibővült, gyakorlatilag minden tárgy esetében felmerül, halljuk lépten-nyomon. Van ergonomikus ágybetét, szék, billentyűzet, lábbeli, meg papucs ujján pamutbojt. Mint minden alkalmazott tudományban, az ergonómiában is vannak alapvető törvényszerűségek, de ebben az esetben abszolút igazság nincs, hisz’ az embertől függ, neki mi a kényelmes.

Hoppá! Ami kényelmes az ergonomikus is? Többnyire igen, vagyis mégsem. Sokat számít, hogy milyen célra, mekkora időtartamra használunk egy eszközt.

Javaslok egy próbát.

Kell hozzá egy asztal, egy vágódeszka, egy óra, papír, írószerszám valamint néhány kés, bicska, folder, ahogy tetszik. Köztük lehetnek – sőt legyenek is – kedvencek.  Megvan? Tökély!

Mielőtt tovább lépnénk, szeretnék „csendőrpertus” konszenzusra jutni Veletek: A késsel többnyire vágunk, a vágó élét használjuk. Fontos, hogy az ebből fakadó erőhatások kezünket a legkevésbé terheljék.

Ellenvetés? Nincs? A hallgatás beleegyezés, megyünk tovább.

A feladat a következő: Álljunk az asztal elé, a vágódeszkát helyezzük magunk elé az asztalra. Vegyünk kezünkbe az első kést és nyomjuk rá az élét a vágódeszkára, mintha ketté akarnánk vágni. Lehetőleg tegyük ezt egyenes derékkel, ha alacsony az asztal megfelelő terpeszállással segítsünk a helyzeten. Nem kell teljes erővel nyomni, csak annyira, hogy a csuklónk pár percig bírja ezt a pózt. A pengehátra ne támasszunk rá hüvelykujjal, fogjunk rá a markolatra.

Minek az óra, papír, írószerszám? Azért, hogy mérni és rögzíteni tudjuk azt az időt, amikor a mutatvány már kényelmetlenné válik. Fájni kezd a csuklónk, vagy kényelmetlenül nyomja a tenyerünket.

Tegyük ezt meg minden késsel, ami kezünk ügyében van, törekedve arra, hogy mindig azonos erővel nyomjuk. Írjuk fel az eredményeket.

Ha végeztünk miden kiszemelttel, akkor hasonlítsuk össze az eredményeket. Amelyikkel a legtovább volt tűrhető a feladat, Számotokra az a kés a legergonomikusabb.

 „De ez nem életszerű” – hördültök fel páran. Nyilván, így nem használjuk a kést. Viszont ezzel a módszerrel „sűríthetőek” és tetten érhetőek azok az erőhatások, amik késhasználat közben érik kést fogó végtagunkat. Írhattam volna azt is, hogy: végy 180 tipli rudat és faragj belőle 2300 polc felrakásához elegendő tiplit. Ugye hogy célravezetőbb a vágódeszkás módszer? (Bár aki szeretné, nosza, öljétek a gaz, áruló tiplit.)

Érdemes végigcsinálni a próbát, garantáltan lesznek meglepetések. Ha végeztetek jól nézzétek meg tesztetek győztesét. Igen, ő az, a testetek nem hazudik. Nem lehet becsapni, mint a szemet. Érdemes megvizsgálnotok közelebbről a győztest és késválasztás során hasonló formát keresnetek.

Gyakran olvasom és hallom eladó kések, bicskák kapcsán, hogy: „nem az én késem”; „tetszik, de valahogy mégsem”; „amúgy tök jó, de nem”; „nem áll a kezemre”, stb. Hát persze, megvetted, mert tetszett.

Csábítóan csillogott, megbabonázott, aztán amikor a kezedbe vetted rájöttél, hogy olyan, mint a netes randin: Egyeseknek jól áll a távolság.

Egy kis „ergonómiai önismerettel” csökkenthető a csalódások (és ezzel a kiadott forintok) száma.

Említettem fent, hogy a markolatok hosszára még visszatérek.

Megkértem a magyarkesek.hu tulajdonosát, Simon Jánost, hogy legyen kedves marokra kapni egy vonalzót és olvasson le értékeket róla. Nem arra voltam kíváncsi, hogy ismeri-e a számokat, hanem hogy marokra fogva mekkora részt takar ki keze a centis skálából. Ez bár kevés információnak tűnik, mégis fontos adat a nekünk kényelmes markolathoz. Ez Jánosnál 11,5 cm, azaz 115 mm. Nyaklevest ne főzzön nekem, az egyszer biztos.

Akkor a kapott adat alapján 115 milliméteres markolat már jó Jánosnak? Természetesen nem. A markolathosszt a két végpont között mérik. Azaz – amennyiben van – a bakni és a törővég is benne van. Ilyenkor érdemes az előbb említett két „tényező” hosszát kivonni a markolat hosszából és így kapjuk meg a számunkra hasznos méretet.

A nyakleves lenyomatán túl még a felől is érdeklődtem Jánosnál, hogy mi az aktuális kedvence. Gyakorlott késhasználóhoz és tesztelőhöz illő módon remekül választott. Kezéhez, alkatához illő kést hord, íme:

„Nos, Marci. A kedvencem természetesen a Bölény. Markolat hossza: 125 mm. Ebből törővég: 2 mm. Markolat vastagsága: 21 mm. Markolat szélessége: 30 mm. A markolat nyomokban sem tartalmaz semmilyen ergonómiai csodát! Nincs halacskaforma, madárfejet csak a penge látott. A felülete farkasfog mintára rovátkolt. És mégis az egyik legkényelmesebb markolat...számomra persze.”

Azt említi János: „nyomokban sem tartalmaz ergonómiai csodát”. És milyen igaza van neki is és Szántó Szabolcs - Szasza készítőnek is!

Magyar Kések cikk

(mielőtt bárki keresztre feszítene, szeretném kihangsúlyozni, hogy itt most a személyes kedvencem volt górcső alatt. A Bölény és én érzelmi alapon kötődünk egymáshoz. Természetesen szó sincs arról, hogy a madárfej forma, vagy a halacska forma szar lenne!!! Aki tapogatott, használt Mókamiki, Angelero, Szálkai, Nagy Csabi - és még sorolhatnám sokáig – késeket, az tudja miről beszélek. A Bölény azért lett itt most kiemelve, mert ezeket az elemeket nem tartalmazza, és mégis hihetetlenül kényelmes! Tehát a markolati forma kialakításakor nincs semmi kőbe vésve! – Simon Jana.)

Gyakorlott késkészítőktől lehet egyszer-egyszer hallani, hogy: „Használható formából nehéz újat kitalálni.” Hát persze. Az emberiség legősibb eszköze a kés, amelyet évezredek óta tökéletesít. Gyakorlatilag alig változott a történelem folyamán, vagy ha változott is az az új anyagoknak és az azok által „engedélyezett” kialakításoknak köszönhető, a többi csak divat kérdése.

Ennek egy - számomra nagyon tanulságos – példáját osztanám meg veletek:

Az alábbi képen Pompeii vulkáni hamu alóli kiásása közben talált kés és orvosi szerszám együttest láthattok. (A Vezúv i. sz. 79-ben temette maga alá a várost) A felső markolatát ajánlom figyelmetekbe. Ha megvan, ugorjunk a következő képre.

Magyar Kések cikk

Édesapám szeletelője, a múlt század terméke:

Magyar Kések cikk

Az egyik – disznóvágásokon használt – saját késem már ebből az évtizedből:

Magyar Kések cikk

Aki nem lát hasonlóságot a három kés markolatában, az tartós tejet már ne vegyen, mert nem lehet rajta segíteni.

Számomra ezért a KÉS az egyik legcsodálatosabb tárgy, amelyet valaha az ember alkotott.

Bár a késpróbán már túl vagyunk, a formát komolyabban nem boncolgattam, de máris kiegyenlítem tartozásomat:

Ahhoz, hogy közeledjünk a kívánt formához Nézzük a tenyér anatómiáját.

Természetesen, ahogy nincs két egyforma ujjlenyomat, úgy nincs két egyforma kézfej sem. Azonban lévén homo sapiens sapiens író és olvasók egyaránt, van némi közös alapunk.

Tenyerünk struktúráját – késválasztás szempontjából - alapvetően 3 dolog határozza meg:

- hüvelykpárna izmai

- tenyérközép izmai

- kisujjpárna izmai

Ezek geometriai összessége adja meg – mintegy negatívjaként – a számunkra ideális markolatformát.

A másik lényeges szempont: ujjaink hossza. Ez fogja ugyanis meghatározni az ideális markolatvastagságot.

Ugye nem is olyan egyszerű? Nosza, akkor bonyolítsuk tovább. Jó késkészítő első kérdése, amikor felkeressük, hogy készítsen nekünk egy kést: „Mire fogod használni?”. Hajjdejóóó!! Mert ott az igazság!

A KÉS FELHASZNÁLÁSI CÉLJA EREDENDŐEN MEGHATÁROZZA AZ ALKALMAS MARKOLATFORMÁT. Ugye figyeltél Kedves Beutalt Éltársam? Nem azt írtam, hogy „tökéletes”, hanem, hogy „alkalmas”.

Az alkalmas forma tekintetében ne nagyon szálljunk vitába a magyar késkészítőkkel, értik a dolgukat. Viszont ahhoz, hogy nekünk tökéletes legyen, működjünk együtt bátran.

Akasszuk a hóhért. Azon egy kicsit (na jó, sokat) töprengtem, hogy bevállaljam-e bénázásomat, de egye kutya, úgyis magunk közt vagyunk…

Történt egyszer, hogy Kelemen Attila vállalta, hogy készít nekem egy egyedi kést. (Amit az óta is nagyon köszönök!) Az egy dolog, hogy arra kértem: egy kedvelt fulltang kését markolattüskés megoldással készítse el nekem, de vettem a bátorságot és mindenféle remek (???) ábrával instruáltam is. Modellem egy mindenki által jól ismert „pontgyűjtős” séf kés volt, de a márkajelzést kitakartam, mert olyan rendes vagyok, hogy nem égetem magammal ezt a patinás márkát…

Hát lehet röhögni, szerintem Attila is azt tette. Lelkes voltam, na. 

Magyar Kések cikk

Magyar Kések cikk

Ha jól kikacagtátok magatokat, akkor visszatérnék az eredeti témámra.

Jó, rendben. Várok még, amíg mindenki megnyugszik.

Oké, egy-kettő még kuncog, de azért folytatom, mielőtt beszárad a tinta.

Az idétlenkedésemnek az lett az eredménye, hogy egy számomra tökéletes markolat született.

Íme:

Magyar Kések cikk

„Ugye??? Most bezzeg nincsen nyerítés!!

Ez lett az eredménye annak, hogy kommunikáltam a készítővel és Ő nyitott volt erre.

(Ennél azért van egy jobb megoldás: Ha elvisztek, vagy elküldtök a készítőhöz egy olyan kést, ami kényelmes nektek és szívesen használjátok. Nekem ez akkoriban még nem jutott eszembe, mert nem voltam okos, de ez már elmúlt és már szép is vagyok.)

Így született meg az „Én késem”. Ergonómia? Igen, de sokkal inkább gyakorlatias, józanész.

Bízzatok a készítőkben, kooperáljatok velük. Nekik is segítség, ha pontos elképzelésekkel fordulunk hozzájuk, nagyobb a valószínűsége, hogy készítő és megrendelő egyaránt őszinte mosollyal fog kezet a KÉS átadásakor.

Jó méricskélést, próbálgatást Barátaim!

Puskel Márton István

Magyar Kések