Emlékszem. Tavaly, amikor elstartolt a Magyar Kések weboldal, az első rendezvény, amin jelen voltunk a XIII. Tűzzel-Vassal Fesztivál volt.
Abszolút idegen közegben mozogtam, és azon agyaltam, hogyan tudnám eladni induló weboldalam a késkészítőknek. A válasz hamar hideg zuhanyként öntött nyakon, sehogy…
Egyszerűen távol voltak tőlem. A világuk, az érdeklődési körük, a személyiségük. Nem ismertek, és nem ismerték a Magyar Kések oldalt sem. Senki nem tudta megmondani, hogy ebből a kezdeményezésből vajh mi lesz a jövőben….
Maga a fesztivál hangulata, és az élmények, amiket adott, egy életre belém égtek. És bár nem úgy alakultak ott a dolgok, ahogy terveztem, nagyon élveztem minden percét.
(Itt szeretném megköszönni az önzetlen bizalmat és a kezdeményező szellemet Szántó Szabolcsnak, Palcsesz Imrének, Kovács Miklósnak és nem utolsó sorban Kocsis Ferencnek! Ők a kezdetektől mellettem álltak, és segítettek! Biztattak, és rengeteg hasznos tanácsot adtak. Ezen tanácsok felhasználásával már kicsit otthonosabban mozoghattam ebben a közegben.
Akárhonnan is vesszük, ők voltak a Magyar Kések alapító tagjai!
Aztán jött a második hullám. És nem kisebb nevek! Szálkai Róbert, Nagy Csaba, Fazekas Gábor, ifj. Flaschner Kálmán, Hochstein György… Ezt már nevezhetjük egy kisebb csapatnak, nem?)
Tehát az ő munkásságukból sokat merítve próbáltam nektek viszonylagos állandósággal minőségi tartalmat, és persze sok-sok gyönyörű kést produkálni.
És hogy repül az idő, ha az ember hajtja a szekeret! Mert már el is telt újra egy év, és megint utazok Székesfehérvárra. Oda, ahol egy napig nemcsak megáll a történelem kereke, de még vissza is forog néhány „pillanatot”…
Persze most teljesen más alapfelállás szerint érkeztem. Mivel komoly tudósítói szándékkal jöttem. Hiszen rengeteg érdekesség, látnivaló lesz kint. Viszont nekem nem szabad elfeledkeznem arról, hogy a kitűzött célt teljesítsem…. Hogy mi volna ez a cél?
Majd a végén kedves barátaim, majd az írás végén…
De mielőtt belekezdenék, szeretnék hatalmas és őszinte köszönetet mondani Puskel Márton Istvánnak! (A cikkben PMI-ként az ő véleményeit, élményeit is olvashatjátok.) Aki az egész (!!!) napot arra áldozta, hogy velem karöltve elétek tudjuk varázsolni az ottani forgatag hangulatát, az ottani pezsgés ízét! Higgyétek el, nem is olyan könnyű feladat. És igen, Marci teljesen önzetlenül, tiszta barátságból tette mindezt! Na ez a hihetetlen!!
Marci féltérdre ereszkedem a jellemed előtt, és ezt nyíltan bárhol fel is vállalom. Aki ismer, tudja, hogy ez mit jelent…
Akkor forduljunk be a mi kis virtuális Rác utcánkba!
Az idő most sem kímélte a késkészítőket és minket se! A 36 fok nem nevezhető éppen idill állapotnak. A néha fel-fel támadó szél, pedig orvul elhitette velünk, hogy annyira nem is erős a napsütés. Persze késő délutánra rájöttünk a turpisságra, igaz Marci? De addigra már befigyelt a napszúrás, leégés meg minden szar. Ez van. Viszont amiért jöttünk, az megvan.
Aki már járt Tűzzel-Vassal fesztiválon az tudja mit kell elképzelni, aki nem, annak egy rövid leírás. Egy ódon kis utca néhol egy-egy beugró kis kertrész, egy kis füves terület. És ez mind tele kézművesekkel! És főleg késkészítőkkel! Egy olyan utcai vásár, amin nem fognak az idő állandóan daráló fogaskerekei. Hagyomány őrzőkkel, és számtalan kis vásárfiával tarkított kis utcai forgatag, ami azonnal magába szippantja a gyanútlan szemlélőt!
PMI: „Nekem a 2016-os Tűzzel-vassal fesztivál volt az első, és olyan hatással volt rám, hogy azonnal vastag piros betűvel bejegyeztem a naptáramba a következő évit.
A rendezvénynek különleges atmoszférája van. Már az utca elején egy kisebb mobil kovácsműhely fogadja az érkezőket, ami azonnal megadja az alaphangulatot. A skanzen macskaköves utcája, régi korokat idéző házai, kertjei, a korhű ruhába öltözött szervezők és statiszták pedig kirángatnak bennünket a jelenkor nyűgjeiből és egy napra visszavisznek bennünket a boldog békeidőkbe.
A helyszín méltó a magyar késműves mesterekhez, akik szerencsénkre idén is szép számmal eljöttek a Székesfehérvárra. Bár a rendezvény hivatalosan 10-18 óráig tartott, de már jóval nyitás előtt kiszolgálták a türelmetlen érdeklődőket a késesek, ez is mutatja, hogy mekkora az érdeklődés a vágóeszközökre, ha azok magyar műhelyből kerül ki. A rendezvény színvonalas programokkal volt tarkítva, amelyek egy részét ágyúdörgéssel nyomatékosítottak. Ez utóbbi volt a fesztivál egyetlen eleme, amit rendkívül meg tudnék bocsájtani, ha jövőre valahogy kimaradna a repertoárból…”
Az idegenforgalmi bemutatót itt magam mögött hagynám, és elkezdeném taglalni a számunkra oly fontos késes lényeget. Nos, késekből természetesen nem volt hiány. Sőt! Aki itt nem talált magának „társat” az valószínűleg nem is akart venni.
Kezdjük a sort Szántó Szabolcs standjánál. Itt az egyik fő látványosság a Golok volt! Tudjátok? A Golok! Végre elém kerültek a második generációs darabok. Szabi tartotta magát az elképzeléséhez, és alig hangyányit nyúlt bele az eredeti koncepcióba. A penge kicsit ívesebb lett, de alig-alig észrevehetően. A markolat viszont nem kicsit lett testesebb! És ez nagyon kellett a Goloknak! Sokkal stabilabb lett a nagyvas fogása. És néhány példánynál Szasza huncutkodott is egy kicsit. 2 vagy 3 darab közvetlen a markolat előtt egy kis plusz élfelhúzást is kapott. A finomabb munkák elvégzésekor ez hatalmas segítség! Mert a Golok egy olyan vadállat, ami mindenre alkalmas! Bizony.
A tokot Szabi a kés megjelenéséhez és felhasználásához igazította. Nem lett design bajnok, és nem lesz népművészeti alkotás, de könnyen kezelhető, és roppant kényelmes! Egy ekkora késnél más pedig nem is számít! A Golok nem egy arisztokrata szalonnázó, a Golok egy baszógép. Egy késállat!
Szerintetek? Vettem egyet? Na?
Szabi, innen üzenném, te apa tudsz! Nagyon tudsz! Ezen kívül találkoztunk még a z ilyenkor kuriózumnak számító nyakkésekkel. Marcinak dobbant is a szíve. Mi tagadás, nekem is. Annyira pofás és használható kis eszközök ezek, de komolyan. Illetve voltak még damaszk pengék is. Amiket szokás szerint szerettetek!
Ezután A Flaschner standon időztünk egy kicsit. Természetesen a borotvakések vonzottak oda. Marcival lelkesen meséltük is milyen fantasztikus dolog egy ilyen csecsebecse. Jó, némileg hiteltelennek látszódhattunk ott a melegben. Két szakállas fazon ecseteli milyen fantasztikus is a borotválkozás! Vagy meleg van, vagy egyszerűen segghülyék, gondolhatták…
Pedig mindkettőnknek van borotvakése, és mindketten használtuk is már nemegyszer! De tényleg!
Természetesen az itt látható borotvakések mesterművek voltak. Ez viszont nem túlzás vagy hiteltelen kijelentés. A Flaschner név kis hazánkban egybeforrt ezekkel a férfias eszközökkel. Egy 5(!!) generációs családi vállalkozásról beszélünk!
PMI: „A „Flaschner Késes- Műköszörűs Mester” vállalkozás idén 161 (!) éves. Azt gondolom felesleges taglalni, hogy ez mekkora tapasztalati és tudástőkét jelent. A Flaschner név garancia a termékeik kiváló minőségére, ez a standon kiállított és megvásárolható példányokra is egytől egyik igaz volt. Flaschnerék az egyetlen manufaktúra ma Magyarországon, aki szakavatottan készít borotvakéseket. Csaknem kihalt ez a gyönyörű hagyomány, a modern „lehúzó” borotvák csaknem teljesen kiszorították a borotvakéseket. Azonban kezdi visszanyerni méltó pozícióját a hagyományos borotválkozás, a közelmúltban egyre-másra nyíltak és nyílnak ma is a borbélyszalonok. Flaschneréknál tudásszinttől, igényektől függően több típusú borotvakés is rendelhet, így akár kezdő, akár gyakorlott borbély legyen a megrendelő férfiember, garantáltan elégedett lesz a megrendelt termékkel.”
Innen Boznánszky László standjához keveredtünk. Azért itt is beszélhetünk generációkról. Laci a harmadik a sorban. 60 éves pályafutás! Szégyenlem magam, de Lacival most először tudtam beszélgetni. Roppant szimpatikus ember, és az ő nagy diadala az volt, amit ezen a napon az asztalra kitett! Igen, a bicskák! Választék az volt bőven. Itt kezén fogva fogadott mindenkit a mennyiség és a minőség párosa! Voltak fejesgörbék is, de inkább amolyan „láttam ufót, bizony” kategória, mert bár több, mint 30 darab volt a start pillanatában, délre már csak egy hirdette büszkén Laci szaktudását. Ennyi. Laci, nagy örömömre, előszeretettel használta az amaranth fát! Lilás színezete és csillogó textúrája minden alkalommal maga alá gyűr! Itt inkább Marci volt elemében, mivel ő egy igazi bicskás csávó! Élt is rendesen. Fickándozott ide oda.
PMI: „Boznánszky László nagyon komoly munkát végzett az elmúlt egy évben, aminek megkoronázásaként a Tűzzel-Vassal fesztiválon jelent meg első alkalommal saját fejlesztésű fejesgörbéjével. Az új bicska sikerét jól jelzi, hogy a 30 kihozott fejesgörbe jelentős része még a délelőtt folyamán elfogyott és tudomásom szerint nem is kellett hazavinnie egyetlen darabot sem. Nem mehetek szó nélkül amellett sem, hogy László bicskái már 1.4116-ból is rendelhetőek a hagyományossá vált 1.4034 mellett és mindezt anyagmegjelöléssel is egyértelművé teszik bicskáin. A fejesgörbe és a klasszikus tradicionális magyar bicskaformákon túl megtaláljuk László kínálatában saját fejlesztésű bicskáját, a Vadászt. Közel 10 centis penge és 12 centis markolathosszával igazi férfibicska. (E sorok írója a 2016-os Tűzzel-Vassal óta birtokol egyet és napi szinten a legnagyobb megelégedéssel használja.) Számomra különösen szimpatikus volt, hogy a standon két generáció is képviseltette magát. Ifjabb László mellett édesapja, idősebb Boznánszky László is kitett magáért, hogy szép eredménnyel záruljon a nap.”
Innen Palcsesz Imre territóriumához talpaltunk. Kicsit kezdtünk pilledni, csak jelzem. Itt egy szokatlan ténnyel szembesültünk! Nem voltak széria kések! Nem bizony. Imi most más stratégiát választott. Inkább egyedi és exkluzív késekkel támadott. Volt is csillogó szem meg nyáladzó férfi effekt rendesen a standnál. Mi két gyöngyszemre figyeltünk fel.
Volt itt egy kuriózum konyhakés. És valóban kuriózum! Szénacél, tehát egy konyhai beretva, viszont gyermeteg súly. És ezt Imi egy nagyon tetszetős fa tokba csomagolta! Az egésznek olyan hatása volt, hogy ez itt a felső tízezer konyhakése! Ehhez azonban csak egy mindössze 42 ezres ár társult! Ja! És a markolat is stabilizált fa volt. Talán a legkényelmesebb formakialakítás is itt figyelt be! Mármint erre a feladatra! Nem is értem amúgy. Biztosan ti is észrevettétek, hogy valahogy háttérbe kerültek ezen becses konyhai eszközök, nem? Pedig az esetek 90 százalékában a konyha az életünk egyik alaptartozéka. És hát Imi, mint látszik piszok igényes és félelmetesen jó késeket készít erre a feladatra. Értitek a dilemmám ugye?
A másik kincs egy egyedi Loveless csudaság volt! Méghozzá egy legál méretű Loveless! Igen, ugye tudjuk mi a legál? Ugye? Nos ez az volt. És milyen szemkápráztató kivitelben. Benne volt minden, ami Imire és a Loveless stílusra oly jellemző. Egyedi rögzítésű hasított bakni, stabilizált igényes markolat, tapered tang kialakítás, polírozott penge. Ezért jók ezek az események. Ilyen késeket egy helyen látni és tapogatni…
Ezután a Szálkai-Nagy páros következett! Kitalálhatjátok, hogy Robinál csak bicskák voltak. És szinte mind rendelés. Nem irigylem mostanság őt. Úgy nézett ki szegény, mint egy zombi. De komolyan. Robi, kérlek lassíts. Ez volt az első gondolatom, mikor megláttam. De a jó kedve azért megmaradt. A bicskái pedig élményszámba mentek! Tudom. Tudom. Mindenki a titán folderek miatti erekcióját próbálta leplezni, de nekem ezek a modellek valahogy nem szerelmek. Nehogy megkövezzetek! Nem rosszak a Robicskák! Csak felső kategóriás jelzőkkel illethetem őket. Mindössze én egy megalomán állat vagyok, és nekem valami testesebb kell! Ez van. Viszont a BC10!!!
Atyaég, urak! Na az. Annyira karakán, annyira brutális és annyira egyszerű. Imádom! Volt is belőle egy pár darab! Nem filléres áru. Robi fel ajánlotta, hogy ha itt marad, elvihetem tesztelni. Innen nemcsak a meleg miatt volt gyomorgörcsöm. Izgultam, hogy legalább egy BC10 ott árválkodjon záráskor. Szerintetek lesz mostanság teszt? Naná, hogy nem.
Nagy Csabinál szokásához híven az egyedi kések vonultak fel. Ezek közül volt egy nagyon huncut forma, amire mindenki azt hitte, hogy egy termetes fejesgörbe. Ám egy nagyon tömör fix kés volt! Meseszép kivitelben. Ahogy láttam mindenkinek megakadt rajta a szeme. Én is megtapogattam vagy ötször. Csabi kreativitását dicséri ez a forma valóra váltása. És innen üzenném Csabi, ezen el kéne kicsit filóznod. Lehetne ez a kés valaminek a kezdete! Merthogy ez a kés, mint modell sikeres lenne, ahhoz szemernyi kétség sem fér. És természetesen kint voltak a hamisítatlan Nagy Csabi modern Maskarák! Ahogy sejthetitek, ezek sem voltak hosszú életűek…
PMI: „Nagy Csabát sokan ez egyik legkreatívabb késkészítőnek tartják, teljes joggal. Néha megjelenik szokatlan, sőt már-már meghökkentő formákkal, azonban kézbe véve „ez de jó” elismerés szalad ki mindenkiből. Asztalán láthattunk egy megrendelőjével közösen tervezett „fix fejesgörbét”, de olyan rendkívüli metszőképességű kiskést is, ami szinte agyarra hajazott a formájával. Én mindig roppant kíváncsian közelítem meg a Nagy Csaba standot, rendre elámulok egy-egy példányon. Nem hiányzott kínálatából a nevéhez köthető „Modern maskara” sem. Aki a magyar bicskák formavilágát keresi, de szereti az egykezes nyitásmódot, és a zsebklipszet, mindenképpen vegye számításba Nagy Csaba precíz kis „műszereit”, nagyon szerethető darabok.”
Ezek után Kelemen Attila standja előtt találtuk magunkat. Pontosan már nem emlékszem, hogy is értünk oda. Tartok tőle, hogy a tűző nap kezdte bevégezni áldásos munkáját. A Nexus kések önmagában is fehér holló, hiszen a Facebook oldalán kívül, egyedül a Tűzzel-Vassal fesztiválokon van jelen fizikai valójában. És a mostani rendezvényen Attila előrukkolt valami szokatlan újítással! Szériakésekkel! Bizony, szériakésekkel! Itt debütált a három új, és állandóan rendelhető modell. A Suta, a Bak és a Vaddisznó! Nevükből kitalálható, hogy melyik a család legkecsesebb, legkisebb darabja, igen a Suta. Akár hölgyeknek is ideális választás lehet. Marci készségesen be is mutatta őket. Hiszen ő tapasztalt Nexus kés tulaj. A Suta árán azonban kicsit ő is meglepődött, mivel a kés 24 ezer forinttól indul tokkal! A Bak, mint a neve is mutatja, már egyel nagyobb kivitel, de az induló ár még mindig csak 27 ezer forinton startolt! A legnagyobb modell a Vaddisznó már formavilágában is különbözött az előző modellektől. És nevéhez méltóan egy jóval agresszívabb formavilág tárult a szemünk elé, de az induló ár most sem haladta meg a 30 ezer forintot! Mindhárom kés elsősorban vadászati célokra készült, és a nevük is ebben a szemléletben született! Hiszen Attila maga is vadász…
PMI: „Mivel jómagam is Kelemen kés birtokosa vagyok, ezért engedtessék meg nekem egy kis elfogultság. Attila választott márkanevéhez hűen (Nexus [latin] jelentése: kapcsolat; kötelék; összeköttetés) kiváló vevői kapcsolattartásban, lehetetlen nem megkedvelni, mire elkészül egy egyedi kés. Késeinek semmivel össze nem téveszthető formavilága van, a férfiemberben azonnal a „KELL” érzés uralkodik el, ha közelébe kerül egy példány. A megkedvelt holmit aztán órákig lehet nézegetni, hibát nem lehet találni bennük, Attila mértani pontossággal ügyel a részletekre is. Idén először hozott 3 szériakést is magával, ami rendszeresen elérhető lesz kínálatában. A kések elnevezése és formavilága is a vadászathoz kapcsolódik: Suta, Bak és Vaddisznó. A Suta kecses, könnyű, de kiváló vágóképességű kés, akár hölgyek kezében is jól mutat. A Bak a Suta erősebb, nagyobb testvére, a Vaddisznó pedig kifejezetten nyúzókés.”
És ha már vadász, akkor duplázzunk! Mert kint volt Tóth László is! Méghozzá szemkápráztató kollekcióval. Kései egy vadász tapasztalatával és szemléletével készülnek! Laci soha nem tervez előre. Minden kése, minden forma a munka közben születik meg! Az eredmény önmagáért beszél. Tekintélyes mennyiségű és prémium minőségű vadászkés! Természetesen mindegyik kés minőségi bőrtokokkal kerül átadásra! És hát ne menjünk el egy fontos tény mellett, Tóth László csatlakozott a Magyar Kések weboldalhoz, ezért késeit mostantól nálunk is megtalálhatjátok. Méghozzá az egyedi modelleket! Minden készleten! És hogy honnan indul egy Tóth László kés? Nálunk 19 ezer forinttól! Laci, üdvözlünk köreinkben!
PMI: „A TL Késes stand mindig kiemelkedik számomra a kések elhelyezésének átgondoltságával. A lépcsős elrendezés szépen áttekinthetővé teszi a portékát, nem mellesleg a stand előtt álló „második sornak” is van így lehetősége nézelődni, ami a hagyományos asztalsíkban történő elhelyezés esetén lényegesen nehezebb. Tóth László maga is vadász, így nem véletlen, hogy a Tűzzel-vassal fesztiválon funkcionális vadászkés kategóriában megkapta a vásár oklevelét. Pontosan tudja, hogy milyen egy jó vadászkés és használja is késeit rendszeresen. Gyakorlatilag védjegyének számít a holkeres leélezés, ami minden egyes késének kiváló metszőképességet biztosít.”
Nem pilledtek ugye? Mert tovább is van, mondjam még?
Megérkeztünk a meglepetés standok egyikéhez! Idén először szerepelt a kiállítók között Hochstein György! Sok emberben, köztük Gyuriban is felmerült a kétség, hogy az ő által képviselt magas prémium kategóriának van e helye egy ilyen rendezvényen. Nos a vásár végére megkaptuk a választ! Igaz Gyuri?
Emberek, nagyon szerettétek! Állandó mozgás és érdeklődés volt a pult előtt! Megtörtént az, amit annyiszor szajkóztam cikkekben itt az oldalon. A laikusok és kétkedők is kézbe vehették a Hochstein késeket! Hogy mik voltak a reakciók? Engedjétek meg, hogy egy konkrét példával éljek. A Samuel L. Jackson klónná sült Marci esettel! Szegény, tényleg ronggyá égett a napon. Nos szakkommentátor társam a mindig választékosan magyarázó Puskel Márton István most csendben, kissé maga elé motyogva markolászta a késeket, és lányos zavarában rendesen törölgette a pengéket akárhányszor megfogta! Bizony, Marcit teljesen betemette ez az élmény. Ő is azok közé tartozott, aki először tapogathat Hochstein György munkákat!
A Kis Fickót sajnos nem sokan láthattátok, mert már hajnalban gazdára talált. Használja a tulaj, és az ő utódai majd, sokáig egészséggel. Hiszen Gyuri minden munkája élettartam garanciával készül!
És kint volt egy olyan bicska, ami 200 ezres árával esélytelennek számított ezen a rendezvényen. Viszont megjelenésével ezt ügyesen ellensúlyozta! A Wharncliffe! A stand sztárja volt! Kézről-kézre járt! Marcinál is dobbant a szív rendesen! És igen, a fesztivál deréktáján neki is lett gazdája!
És még mindig nincs vége! Tényleg érdemes volt kilátogatni ide, mert Gyuri készült igazi vásárfiával is. Voltak kis EDC méretű kések, amik a megszokott Hochstein minőséget képviselték, viszont 30 (!!!) ezer forintért voltak jelen! Bizony! Innen lehetett beszállni ebbe a kategóriába!
PMI: „Hochstein György asztalánál nemes egyszerűséggel lefagytam. Megszokhatatlan az a minőség, a páratlan anyagok, a formák, a tapintás, a bicskák működésének orgiája, amit produkálnak Hochsteinék. Minden bicskájuk, késük teljesen egyedi tervezésű, a legnemesebb anyagokat használják fel és olyanról, hogy minőségi tűréshatár egyszerűen nem beszélhetünk. Csak a tökéletes az elfogadható Hochstein György számára. A csúcsacélok mellett a legkiválóbb svéd rozsdamenetes damaszk pengék garantálják az élethosszig tartó hibamentességet. Markolatoknál gyakran használ fosszilis mamutagyart, zsiráfcsontot, varacskos disznó agyart, kafferbivaly-homlokpáncélt, trópusi fákat, agancsokat, szarvakat, valamint a legkülönbözőbb stabilizált és hibrid anyagokat. Késeik védelme érdekében mindegyik példányhoz jár egyedi készítésű tok. Na de milyen tok?? Egzotikus bőrökből, hibátlan kézi kivitelezéssel, de olyan pontosan, hogy olyat a gép sem tud. És mindegyik úgy passzol a késéhez, mintha egyenesen ráöntötték volna.”
A sor végére hagytam (nem büntetésből) az MaB standját, ami a másik meglepetés volt ezen a rendezvényen! Mihályi Gabiék most először startoltak saját standal! Egy nagyon autentikus pultot képzeljetek el! Innen áradt a bushcraft életérzés rendesen! Természetesen jelen volt a tavasz egyik nagy meglepetés terméke a Zsarátnok. Valamint bemutatkozott a Hét Mesterlövész, a Hajnal exkluzív damaszk kivitele! A 800 rétegű laminált pengét Szabó András készítette, a markolat pedig Lovász Gyula munkája. Megtapogattam a kést, és a 95 ezer forintos ár ezért a kivitelért és minőségért egy teljesen reális ár! A hozzá tartozó tok is felnőtt ehhez a szinthez. Összességében egy prémium kategóriás túrakés került Gabiék standjára. Számomra nagy öröm volt, hogy Gabi ezt a szintet is igyekszik becsempészni a bushcraft világába! Persze voltak itt más érdekességek is! Vonókések, és tüzcsiholók is, melyek egytől-egyig Himpelmann Balázs kovácsmunkái voltak! Valamint felvarrók, pólók, és Rozsi faragott csanakjai is megvásárolhatóak voltak.
Az MaB standal viszont csak a Tűzzel-Vassal fesztiválon lehet majd találkozni, hiszen, mint Gabi mondta, nem szeretne a szervezet elmenni a vásározós irányba. A fő csapásvonal marad a bushcraft.
Fazekas Gáborral is szerettem volna váltani pár szót, de valahogy mindig elkerültük egymást. Na majd szeptemberben! Viszont a standjánál jártam! Kint voltak a mostanság sokat posztolt magyar bicska projektek! Eszméletlen szépek voltak, de nekem máson akadt meg a szemem! Először a Pannon Phoenix késen! Emberek, valami álom! Nem tudok egyszerűen jelzőket rábiggyeszteni. Komolyan mondom, Gabinak olyan fantáziavilág szorult a buksijába, ami a legtöbbünknek már ártana. Viszont ő hasznosan kezeli, és elénk is manifesztálja! A Pannon Phoenix valami jelenés volt a kések között!
De ami betette nálam a kaput, az a Leszerelt Gurkha volt! Ott volt! Teljes pompájában! Egy brutális vadállat embertelen szép külsőben! Kész voltam tőle! Felmerültek bennem a gonosz ötletek, hogy fel kéne kapnom, és futás! Tudom, hogy tiszavirág életű kaland lett volna, különösen abban az állapotban, amiben a nap végére voltunk! Úgy néztem ki Marcival, mint aki Godzillával közösült nemrég. És lassan úgy is éreztem magam. De legalább egy pár percig az enyém lett volna…
Hát nézzétek na!
PMI: „Kocsis Mester asztalánál már a nyitás előtt órákkal kisebb csoport gyülekezett, amit azt gondolom, lassan megszokhatunk. Kedélyes beszélgetés alakult ki a csoport tagjai között, a feszültség sokkal inkább a várakozásból és a remélt bicska iránti vágyakozásból fakadt, mint egymás iránt mutatott türelmetlenségből. Amikor lekerült a lepel a kipakolásig lefüggönyözött standról megnyugodtak a lelkes vásárlók, Kocsis Mester igencsak kitett magért, több tucat bicska sorakozott katonás rendben az asztalon. Sok boldog arcot láttam a Mester standjától távozni. Sokat köszönhetnek a mosolygós arcok ifjabb Kocsis Ferencnek is, aki szintén egész nap helyt állt a melegben édesapja mellett és legjobb tudomásom szerint ez a műhelyben is így volt. Ifjabb Ferenc a Tűzzel-Vassal fesztivál alatt zsűriztette bicskáját, nagyon bízom benne, hogy jövőre saját kínálattal gazdagítja a családi tradíciót és bennünket, leendő vásárlókat. Aki figyelmesen átnézte a Kocsis kínálatot észrevehette, hogy az idén debütált szériakésből, az Alaska 2-ből is volt Mester asztalán. Személy szerint nagy rajongója vagyok az „ügyes” kis késeknek, az Alaska 2 pedig köztük is zászlóshajónak tekinthető.
A Misányi család késkészítő tudása már-már legendás. Misányi László azon kevesek egyike, akik szakmájukat tekintve is tanult késesek. Mesterlevele szintén arról tanúskodik, hogy szakmájának avatott ismerője. Aki csak rápillant az asztalára máris tudja, hogy itt bizony acélba formázott csodákkal fog találkozni. A kecses fejesgörbétől kezdve a karcsú szalonnázón keresztül a masszív nagy aratóig számos típust készítenek nagy műgonddal. Láthattunk olyan fejesgörbét és caklit náluk, amiknek nem csak a pengéje, de a paklijai és az oldallemezei is damaszkolt acélból voltak! Sokan jártak a csodájára. Sőt, a szemfülesek észrevehették, hogy bizony rozsdamentes damaszk bicskák is voltak a kínálatban. Ifjabb Misányi László alapszakmája szakács, utána tanulta ki a késkészítés fortélyait. Ennek megfelelően avatott ismerője és készítője a szakácskéseknek. Munkái rendre éttermek séfjeinek a kezében „landolnak”, valamint szép számmal viszik külföldre is. Borotvaél minőségűre fenhető rozsdamentes, szénacél és akár damaszk (!) szakácskéseinek markolata szintén a csúcsot képviseli. Színezett, stabilizált markolatukkal nem csak használati, hanem dekorációs értékük is igen magas.”
Természetesen sok mindenki más is kint volt hatalmas vállszélességgel, de egyszerűen soha nem érne véget a cikk, ha jobban belemennék! Hihetetlen, hogy mindössze egy napról van szó. mi?
Azért kiemelném Pájer Gyula, Tumpek Ferenc, Nagy István, Tóth Árpád, Lovász Gyula, Jeneses József standját is. Mert mindegyik megérne még önmagában egy misét!
Nagy Zoltánék standja fergeteges készlettel, temérdek bicskával komoly pontja volt a vásárnak. Azóta már jártam is nála vendégségben. Hm…na majd az élet megrendezi ezt az epizódot…
Sándor Gábor standja pedig a damaszk és kovácsmunkák fellegvára volt szokás szerint! De jó lenne „hazai pályán” látni egyszer…
És most, hogy a cikk végéhez értem, engedjétek meg, hogy filozofáljak egy kicsit…
Kicsit olyan backstage jelleggel. Ugyanis az egyik fő küldetés az volt, hogy Magyar Késes szemmel következtetéseket vonjak le a kint látottakból!
Sajnos negatívum is volt. Az egyik, hogy a Szabadi kések nem volt jelen. Nagyon meg akartam őket élőben csodálni. Kijöttek ugyan, de nem volt standjuk. Na talán majd jövőre.
És nem volt kint Kovács Miklós sem! Igen, sajnos Miki nem tudott jönni, mert rendbe szedte elmaradt rendeléseit, és mivel így nem tudott színvonalasan felkészülni a vásárra, inkább lefújta a dolgot. Ez sajnos kint nagyon érezhető volt, mert a kemény bushcraft munkakések rettenetesen hiányoztak erről a napról! Volt, de talán a legerősebb képviselő nélkül kissé szárnyaszegett madár lett ez a szegmens.
És akkor jöjjön a konklúzió, mert most aztán van rendesen!
Először elemezzük a „bicskás lufi” effektust! Nagyon sokan (köztük én is) attól tartottunk, hogy a bicskák iránti hiszti és kielégíthetetlen kereslet teljesen elviszi a rendezvényt valami furcsa réteg érdeklődés irányába…
Nos, el kell mondjam, nincs semmilyen bicskás lufi! És ilyen formában kidurranni sem tudott! Sajnos beleesünk abba a hibába, hogy a Facebook a világ! És sokszor beleesünk, és újra és újra. És nem. A Facebook nem a világ arányosan kicsinyített mása! Csak egy szeletke a világból virtuális terítőn! Ennyi. Volt érdeklődés a bicskákra, de volt sok bicska is! Több, mint érdeklődő! A nap végén lett elpakolva magyar bicska nem is kevés. Szó sincs túlkeresletről! Inkább túlkínálat volt. Na akkor most mi van? Az van, hogy a fészbúkon kívül is vannak készítők, akik komoly létjogosultsággal léteznek, és van vagy kismillió ember, aki még csak nem is tud arról, hogy ez a világ, késekkel, bicskákkal, fesztiválokkal létezik. És Magyar Kések tulajként ezen kellene sokat dolgoznom. Megmutatni azoknak is ezt a világot, akik nem hallottak róla. Megismertetni azokat a készítőket, akik nincsenek neten vagy közösségi oldalakon.
És hogy mi a tradicionális magyar bicskák sikerének receptje? Nos van két réteg. Az egyik réteg, aki pontosan tudja mire való egy ilyen zsebkés. Honnan ered, hova tart. Azt hiszem nem sértek meg senkit, ha azt mondom, ez a szűkebb réteg. A Marci, és a hozzá hasonló fenegyerekek. És van egy jóval populárisabb szegmens. És ezek közé tartozok jómagam is. Mi csak a rabjai leszünk a bicskás érzésnek. Eszünk vele, meg gyönyörködünk a gyűjteményünkben vagy a legfrissebb szerzeményünkben. Bizony, az ember gyűjtő. Természeténél fogva. Többet akarunk birtokolni, mint amit használunk. Ez van. Mutassatok nekem olyan háztartást, ahol mindenből csak egy darab van, vagy amennyi pont szükséges! És ha már van szenvedélyünk, éljünk neki. Ha pedig egy magyar embernek a tradicionális magyar bicska lesz a szenvedélye, akkor joggal lehetek boldog! Gondolom most minden patrióta szemléletű ember osztozik a gondolataimban! És a magyar bicskák árképzése ehhez egy verhetetlen fegyvertény! Ugyanis már néhány ezer forinttól be lehet szállni ebbe a menetbe, és a határ a csillagos ég.
És akkor bele is csúsztunk a másik nagy kérdés kivesézésébe! A prémium kategória.
Emlékszem, mikor elkezdtem Hochstein György késeit bemutatni, sokan idegenkedve és némi ellenszenvvel fogadtátok ezeket az alkotásokat, mondván, pofátlanság ennyiért adni valamit, mert hát a magyar bérek, és nem engedheti meg magának mindenki, meg blablabla…
Az idei fesztivál erre is frappáns választ adott! Gőzünk sincs a hazai kereslet teljes képéről. Még nekem sincs, nemhogy azoknak, akik szeretik megmondani a frankót, mert hát a közösségi oldalak pont erre valók. Nem? Viszont, ha létezik egy irányzat, aminek van alap szintje, akkor annak az irányzatnak kell top szint is. Mert mindenre van igény. Nemhiába rukkolt elő Gabi is a Hét Mesterlövésszel. Bizonyítandó, hogy még a bushcraft szegmensben is van igény a prémium kategóriára, akkor meg hajrá! Fedjük le azt is.
Arról nem is beszélve, hogy előbb-utóbb minden gyűjtő meg akarja koronázni a gyűjteményét egy top darabbal!
Tehát megoszlott a vásáron a vásárlóréteg, és megoszlott a készítők szemlélete is! Volt, aki a mennyiséget akarta kihangsúlyozni, és volt, aki az egyedi réteget akarta kiszolgálni. Ez pedig nagyon nyerő receptnek mutatkozott! Szerintem ettől lett az idei Tűzzel-Vassal fesztivál annyira jó, és eredményes!
Most, ahogy itt ülök a teraszomon, és gépelem ezt a cikket, néha belebambulok a csendes és stabil esőbe, ami lágy ritmikus dobszólóval veri a növények és virágok leveleit. Annyira távol érzem magamtól a szombati napot. Az emlékek megint belém égtek, de mégis. Az idő már darabolja a centiket, és minden reggellel távolabb kerül ennek a napnak a magával ragadó pillanatai. Egy évig bizony csak a nosztalgia marad. És ez nagyon szomorú dolog. Mert ilyen rendezvényből, több is elférne az átlag hagyománykedvelő ember életében, mint évi egy…
A végén szeretném megköszönni a szervezőknek munkájukat, a késkészítőknek és résztvevőknek egész napos színvonalas helytállásukat. És külön köszönet nektek emberek, akik megtiszteltetek minket azzal, hogy kilátogattatok, és vásárlással jutalmaztátok ezen mesterek és hagyományörzők munkásságát.
Annyi biztatást és pozitív kritikát kaptam tőletek, mint még soha. Ez rettentő nagy örömmel töltött el engem! Szinte lépten-nyomon valaki kezet fogott velem, és szólt néhány jó szót! És a késkészítők is teljesen másképp álltak hozzám! Úgy tűnik befogadtak. Azt jelezték felém, jó lesz ez Jani gyerek…
Mit írhatnék utolsó mondatnak? A Magyar Kések végre megérkezett…
Puskel Márton István, Simon János
Sziasztok
Magyar Kések