A kinti fagyos idő lassan felengedett, és az emberek csak jöttek - jöttek. És milyen jól tették!
Volt bent látnivaló rendesen. Aki azt hitte, hogy az első részben elpufogtattam minden puskaport, annak csalódást kell okozzak. Mert az ember ahogy standról standra oldalazott, mindig látott valami csodát. És amikor már azt hitte valaki, hogy kész, ez már a teteje, akkor kicsit odébb rátört a felismerés, elhamarkodottan tett kijelentést. Mert most ez itt a leg-leg! Aztán megint kicsit odébb lépett….
Aki kint volt, az tudja miről beszélek......
Bevallom, én is ebben a cipőben jártam. És nyálcsorgató oldalazásaim közepette megálltam egy standnál, ahol nagyon szemrevaló vadászkések sorakoztak!
Az egyik példány különösen magával ragadott. Gyönyörű vadászkés, melynek faragott fa markolatán egy (talán) hatost véltem felfedezni. A pengén pedig egy nevet. „Bodrogi Gyula”!
Rabi Tamás standjánál álltam. Kiderült, azt a markolatot Gyula bácsi faragta. Rendszeresen rendel tőlük kést. Rabi Tamásról azt mindenképp tudni kell, hogy pályafutását Tumpek Ferenc szárnyai alatt kezdte, amit 2007-től már saját családi vállalkozásként folytatott. Az Ő általa készített kések általános jellemzői a homorú csiszolású penge teljes szélességében és az ujjvédő íves pajzsszerű kialakítása, a nyél kézbe simuló kidolgozása.
És mennyire stílusosak ezek a kések!
És igen! Odakeveredtem Szántó Szabolcs késkészítő standja elé!
Hát persze, hogy az első tapi az itt debütáló Szi -Tac 1 kés volt! Azt már mindenki tudja, hogy a katonai vonal Szabolcs erőssége. Minden fontos stílusjegyet odatesz ezekre a késekre.
A katonai kései Szabolcsnak kicsit olyanok, mintha saját magát próbálná lemodellezni. Erős, masszív, strapás külső, professzionális belső. Most komolyan! Ha ránéztek Szabira, valahogy logó nélkül is megismeritek a késeit!
Oké, de keveredjünk vissza a Szi – Tac 1-hez. Természetesen a kés rendkívül erős heggyel rendelkezik. Szúrásra, különböző keménységű tárgyak átdöfésére. Ahogy szemügyre vettem jobban a kést, efelől egy szemernyi kétségem sem maradt. Itt nyoma sincs kecsesen finiselt, a bushcraftban annyira imádott hegynek. Az amerikai tanto pengeforma tovább fokozta a brutális látványt. A tan színű G10 markolat adott egy kis „sivatagi vihar” feelinget a Szi – Tac 1-nek. És természetesen a végére egy speciális törővég is rákerült, ami – megint csak Szabi védjegye – össze lett csiszolva a markolattal.
A végeredmény? Pazar! Szasza remekül érzi mikor dobban egy kemény férfiszív! Őszintén, a legtöbbünknek nincs alapvetően szüksége taktikai késekre. És mégis szinte mindenki elcsábul egyszer. Bennünk van katonaélet iránti gyerekes vonzalom, és ezek a kések katalizátorként hatnak G.I. Joe énünkre.
És ha meg is tudod állni, és lerakod a Szi – Tac 1 kést, a második hullámban támad rögtön két Orion, és három Bf8! Micsoda túlerő az önmegtartóztatásunkkal szemben!
Sikerült magam átmozgósítanom máshova. Ennél a standnál nem volt valami sok kés. Sőt, talán, ha három – négy darab. Úristen, de azok milyenek! Hát persze, hogy Tumpek Ferenc standjánál álltam.
Most a kések Bentley-eit nézegettem! Egytől-egyig műalkotások. Nem írok én semmit!
Nézzétek a képeket!
Ezután Nagy Csaba késkészítő standját mustráltam. Azok a konyhakések! A Magyar Kések oldalán bár igen jók a termékképek, élőben más a helyzet. Ezek a kések amellett, hogy professzionális eszközök, rendkívül szépek is.
Emellett persze ott pihent a Zsivány is, meg az egyedi kések is. A Zsiványt kicsit megfogdostam. Piszok jó kés, annyi szent. Érdekes, de nagyon szerethető forma. A kis vadászkés pedig szerelem volt első látásra.
És ha csak futtában is, de láthattunk igazi Nagy Csabi zsebkést is. Remélem, hamarosan az oldalon is jelen lesz majd. Tuti siker lenne.
Nem mehetek el szó nélkül Tóth Árpád standja mellett sem. A magyar bicskák Mekkája. Ahogy az újragondolt Mad Max filmben is felhangzott Hallhatlan Joe-tól: „tied lehet minden, ami fém és króm”!
Csillogott villogott a stand, és ennek a hatásnak a gerincét a csodás bicskák szolgáltatták. Volt közöttük egy, ami megfogta a szemem. Ennek a markolatában a piros szín dominált, de olyan élénken, hogy nem bírtam a szemem levenni róla. Szerintem a stand talán legszebb zsebkése volt.
Egy ilyen rendezvény nem múlhat el fejszék, balták, fokosok nélkül. Szabó András hála Istennek, ezekről rendre mindig gondoskodik. De voltak ott mesteri damaszkolt konyhakések is.
Ahogy mondom, egyik ámulatból a másikba.
És természetesen nem hagyhatom szó nélkül Nagy István standját sem. Itt aztán volt minden. Konyhakések, bárdok, magyar bicskák, manikűr ollók, fenőkövek. Akkora választékban, hogy bármilyen komolyabb üzlet belepirulna. Profi eszközök megfizethető áron.
Elnézéseteket kérem, ha nem tudok mindenről maradéktalanul beszámolni, de jómagam is gyarló ember vagyok. Hol több időt töltöttem, hol kevesebbet.
Az egész nap egy lüktető, jó hangulatú családias rendezvény volt, ahol az átlagember elvarázsolódott. Bent megállt az idő. Csak a pillanat létezett. És azt meg is éltük minden standnál újra meg újra.
És a végén ki kell hangsúlyozzalak titeket is kedves kilátogatók! A ti rajongásotok a mesterség, a kések és készítőik iránt egyértelműen a legnagyobb mozgatórugó egy ilyen rendezvényen. Nélkületek üres lenne minden terem, és nem lenne már maga a mesterség sem.
Ezért a Magyar Kések nevében szeretném megköszönni ezt a csodálatos napot mind a késkészítőknek, mind a közönségnek. Tényleg csodálatos nap volt.
Békés boldog és nyugodt ünnepi készülődést és meghitt ünnepeket kívánok nektek.
Sziasztok
Magyar Kések.