„A tradíciók és mesterségek pedig soha nem tűnnek bele a múlt áthatolhatatlan sűrűjébe. Nem, mert míg varázsuk sokakat csak megérint, mindig lesznek azon kevesek, akiket rabul ejt. Akiket megbabonáz….
…..Ők majd ennek szentelik életüket s tudásukat…….
…..Mert naggyá lesznek a tanult mesterség által, s általuk a tanult mesterség is naggyá lesz…..
Tiszteljük hát őket, kik ennek szentelik életüket. Kiket nem a jövő ismeretlensége vonz, hanem a múlt varázsa…..mert a mesterség örök……” (M.T.)
Lehet e ennél szebb és lényegre törőbb idézetet találni a most következő cikksorozatunkhoz?
A késkészítés világa bizony sokakat megérint. Szerintem nincs olyan laikus, aki elmenne szó nélkül egy-egy kézzel készült, igazán szép kés mellett. Oda vonzza a tekintetet, és ha nem is ejti örökre rabul az avatatlan szemeket, elismerik, hogy az ilyen kések mögött bizony komoly tudás van.
Amit azonban nem mindig látnak és tudnak az az, hogy ott van e kések mögött a mesterség iránti tisztelet, és a mesterség szeretete. Alázat és rengeteg áldozat és munka.
Szerintem néha mi „bennfentesek” is elfelejtjük ezt. Mi már megszoktuk, hogy elénk hullanak a minőségi darabok……
Ahogy azt is természetesnek vesszük, hogy a profi késkészítők vannak…..kész.
Egyszer-csak feltűnik egy újabb arc, egy újabb logó, és mi örülünk. De mi zajlik egy újabb arc vagy logó megszületése mögött.
Engem régóta, az élet más területein is, foglalkoztatott az utánpótlás kérdése. Kiknek a kezébe adjuk a jövőt? Van e az adott tevékenységnek jövője? Vagy csak szépen eltűnik, bekerül a történelemkönyvekbe, ahogy a technika, a tradíciók és mesterségek gyilkosa, végzi áldásos és megállíthatatlan feladatát…..
A késkészítés is pengeélen táncol?
Persze, rengeteg vállalkozószellemű embert látok, aki megpróbál elsajátítani ebből a csodálatos mesterségből egy kis darabot több-kevesebb sikerrel. Megemelem a kalapom előttük. Amíg ők, és az ő lelkesedésük kitart, ez a mesterség biztos nem burkolódzik homályba.
De lesz e olyan „utánpótlás”, akire majd az én, a Ti gyerekeitek felnézhetnek, akiknek a munkáját csodálhatják? Erre a kérdésre természetesen nem tudunk pontost választ adni. Csak reménykedni.
1990-ben úgy gondoltuk, hogy az órás mesterség egy örök tradíció. Egy olyan pont, ami büszkén hirdeti milyen precíz az EMBER! Nem a technika, az ember!
Mára az órás mesterség szinte teljesen kihalt. Ami maradt belőle emberi léptékben megfizethetetlen. A technika olcsóbban, pontosabbat és sokkal többet „csinál”. Nem alkot, csinál. És a világ egyik legszebb mesterségét már csak kihalásos alapon lehet megtanulni, és csak nagyon-nagyon keveseknek.
De mi a helyzet a késkészítés, mint mesterség, terén?
Elnézést, ha egy kicsit hosszúra nyúlt a bevezető.
Természetesen sokan próbálkoznak meg a késkészítés elsajátításával. De az út hosszú, az út nehéz, és bizony kevesen érnek célba. Ne feledjük, nem az ér célba, aki késkészítő lesz, hanem az aki elismert késkészítő lesz, akinek a munkái állandóan megindítják a könnycsatornáinkat, akinek a munkái majd inspirálnak másokat. Akik nem tűnnek el az élet süllyesztőjében…..
Én most ilyen tehetségeket kerestem…És találtam!
Olyan fiatalembereket, akikre érdemes lesz figyelni. Akik igenis hozzátehetnek valamit ehhez a kultuszhoz…
Elsőként szeretnék nektek bemutatni egy szemtelenül fiatal és szemtelenül tehetséges fiatalembert.
Ő Varga Soma.
Egy 18(!!!) éves ceglédi srác! Bizony, mondhatjuk, hogy még kölyök. Egy olyan srác, aki annak szenteli a fiatalságát, hogy kitanulja ezt a mesterséget. Aki szeretné minél több emberrel megismertetni és megszerettetni az egyik legősibb, ember által használt eszközt, a kést!
És miért pont Ő? Nos, azért, mert „valamelyest” kitűnik a próbálkozók közül. A tehetség, a kitartás, az eltökéltség az ő esetében teljesen megérdemelt jelző.
Hogy mire alapozom mindezt? Nézzük:
- Mint minden fiatal, ő is még javában pallérozza az elméjét, gimibe jár, tanul. És hát a suli nem könnyű. Voltam én is ebben a korban. (de rég Istenem) Gondolom, számára is vonzó a sok különböző diploma, és megannyi manager állás, és lehetőség. És ő mit választ? A tradíciót. A mesterséget. És nem csak úgy, érintőlegesen. Nem kirándulás szinten, hogy majd később elmondhassa, ilyet is kipróbáltam. Nézzétek, számára ez a háttér, amit magának teremtett.
- A munkái? Erről később még részletesen írok, de íme, néhány „próbálkozás”!
- Az elhivatottságról annyit, hogy ez a mesterség bizony kemény dolog. Kemény fémből alkotni valamit, ami éles, ami bizony veszélyes, és ami emellett szép és használható, nos, ez nem könnyű feladat. Vér verejték. Szó szerint. Nézzétek a kezeit! Sebek, bőrkeményedés és kosz. Persze, kipróbálnám, de ilyen áron nem hobbiznék. Nem ezt választanám. Pedig az én időmben még sokkal sűrűbb látvány volt a „szakmunkás” tenyér. Manapság a most felnövő generáció jelentős hányada sajnos hallani sem akar a kétkezi munkáról.
Arról, hogy miként esett erre a mesterségre a választása, honnan kezdődik az ő története, következzenek Varga Soma saját szavai:
„Vettem egy foldert, egy Benchmade 551 griptilent, majd utána elhatároztam, hogy készítenem kell egy kést. Körülbelül 3 éve történhetett ez a bicskavásárlás, utána 2-3 hónapra készítetten el az első darabot.
Aztán szépen lassan építettünk egy köszörűt, és a nagypapa műhelyében volt lehetőségem dolgozgatni.
A második késemmel felkerestem Palásti Géza ceglédi mestert, aki rengeteg hasznos dolgot mutatott. Az alapokat neki és a nagypapámnak köszönhetem, aki nagyon sok szerszámot biztosított. Rengeteg ember van, aki valamilyen formában támogatott, nekik külön köszönöm.
Vannak persze, akik munkássága inspirál a kezdetek óta. Az orosz késkészítők és mesterek munkáit kimondottan szeretem, és magyar vonalon is sok ember van, aki igen szépen dolgozik, igazi egyéniség (neveket nem mondanék)
Az alapanyagokat illetően még nem vagyok teljesen képben mindenféle acéllal, csúcsacéllal. Ko13, N 678, 440c, csapágy, lánctalp csapszeg. Eddig csak ilyen anyagokhoz volt szerencsém, ezek közül a lánctalp a kedvencem.
Nagyon szeretem a trópusi fákat, különösen a padaukot és az ébent.
A formavilágot illetően megpróbálok egyedibb darabokat kitalálni, viszont sok új nincs már a nap alatt. Megpróbálok majd idővel saját stílust kialakítani.”
És hogy hol tart Varga Soma az egyedi stílus kialakításában?
Lássunk egy kést a kezei közül. Egy kést, ami igen kalandos és szokatlan módon került hozzám.
Mivel nincs hivatalosan neve, én elneveztem Evolúciónak. Mivel ez a kés Soma technikai evolúcióját mutatja be nekünk.
Nos, Soma tartja magát ahhoz, hogy valami újat próbáljon alkotni. Ez a kés tényleg új. Ha csak elmesélnem kéne képek nélkül, akkor szerintem nem lenne könnyű elképzelni.
Csak próbáljátok meg! Olvassátok el csak a leírást úgy, hogy nem görgettek a képre, majd utána nézzétek meg, hogyan álmodta meg Soma.
Formavilágát nehéz lenne behatárolni. Talán ha nagyon leegyszerűsítjük, akkor kicsit hajaz a kaiken késekre. De a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Több van ebben a darabban. A kés egyszerre robusztus, agresszív, ugyanakkor kecses és kifinomult. A formák is nagyon ellentétesek. A penge formája szép íves, amit a holkeres élezés és a polír csak még szebbé tesz. Tehát a kés pengerésze tele van ívekkel és hajlatokkal. És ehhez Soma passzint egy olyan markolatot, ami csupa szögletes formára épül. Sehol kecsesség, sehol ív. Robusztus és agresszív. Persze ezt szépen finomítja a szaru panel kellemes színe, valamint a réz bakni. És bár a kés 6,5 mm vastag N678 acélból készült, a pengerész elejétől a hegyig folyamatosan vékonyodik. Ezért a kecsesség érzése a brutális vastagság ellenére.
Nos, remélem mindenki megpróbálta elképzelni, hogy szerinte hogy néz ki az Evolúció.
Oké. Akkor most lássuk, hogyan képzelte el és álmodta meg Varga Soma:
Őszintén, mennyi különbség volt a között, ahogy ti megálmodtátok, és ahogy Soma megalkotta?
Ami figyelemre méltó, az az, hogy Soma milyen ügyesen játszik a formákkal. Bátran hozzányúl dolgokhoz. Persze, teszi ezt még viszonylag könnyedén, mivel most még nincsen „tétje” a dolognak. Van fantáziája, annyi szent. Ami a minőséget illeti, én nem találtam kivetni valót a késben. Az illesztések patentül a helyükön vannak, a kidolgozottság simán hozza azt a szintet, amit elvárok egy késtől. Látszik, hogy Soma nem hobbi késkészítő szeretne lenni, és ha őszintén akarok fogalmazni, nem is azon a szinten van. Figyel a minőségre és tanul!
Direkt megkért, hogy ne említsem őt egy lapon a profikkal, ez érthető és példás hozzáállás.
Legyek egy kicsit szigorúbb veled Soma? Jó leszek. Egy apró esztétikai hiba (szerintem) van a késen. A szaru nagyon jó választás, a réz baknival merész, de jól összepasszol. Viszont amint napfény éri a kést a markolat átlátszóvá válik. Látszanak a könnyítő furatok helyei, valamint a ragasztás nyomai. Azonnal hozzáteszem!!!!! A kés használati értékén ez semmit nem ront! Csak ez a kés a napfényben csillogna igazán szépen, ha esetleg használtál volna valami vékony szürke fíbert.
Természetesen kipróbáltam a kést, mert hát mégiscsak egy eszköz, nem? Na, nem az a kifejezetten bushcraft kés az Evolúció. És talán nem is túrakés. Ezért csak néhány nyársat faragtam vele, illetve tollaságat. Tette a dolgát rendesen. Kicsit a konyhában is játszottam vele. Ott sem kell szégyenkeznie. Nagyon nem fogtam (még) munkára. Tényleg csak ismerkedtem vele.
Rövid konklúzió, az Evolúció nemcsak szép, de jó kés is. Nagyon egyedi különleges forma. Egy fiatal, elhivatott srác fantáziája.
Én úgy gondolom, Varga Soma, ez a fiatal tehetség, nem egy a sok közül. Tényleg tehetség, akivel a Magyar késes kultúrának, és a profi késkészítőknek, a nem is olyan távoli jövőben, komolyan számolni kell. Ha folytatja saját maga képzését, és nem elégszik meg egy elért szinttel, akkor egy nagyon kellemes színfolt lehet a késkészítés világában.
Persze, az is előfordulhat, hogy mégis manager lesz, vagy rendszergazda. Amit én személy szerint nagyon sajnálnék.
Mert amíg ilyen srácok vannak, addig a késkészítés mestersége nem jut az órásmesterség sorsára.
Varga Soma, köszönöm a lehetőséget, hogy hozzájárultál ehhez a cikkhez, és gratulálok a munkásságodhoz.
Ha egyszer majd eljutsz a profi késkészítő szintre, a Magyar Kések szívesen látna itt, az oldalon.
Sziasztok
Magyar kések.