Törzsgyökeres és büszkén vállalt Szabolcs megyei létemre nem vagyok éppen egy bicskás fazon. Persze szó se róla, életem nagy részében mindig volt nálam zsebkés, olykor nem is egy darab. Ám a beszólást, hogy egy „Te Szabolcsi bicskás” soha nem értettem. Miért az a furcsa, ha valakinél van bicska. Nekem pont az, ha valakinél nincs! Előre szeretném bocsátani, hogy nem akarok sztereotípiákat erősíteni, avagy általánosítani, amiket írok, csak rám vonatkoznak, és akinek nem inge ne is vegye magára. De attól, hogy valami az ember zsebében van, még nem jelenti azt, hogy igazán értene is hozzá.
Ez az írás kiknek is szól? Pont az olyan lelkes amatőröknek, mint én. Ezért gondoltam, hogy összeszedem azokat az alapismereteket, amik csak hozzáférhetőek a „bicskás világból”.
Írásom a legoptimistább hozzáállással is csupán egy a téma felszínét kapargató, a laikusoknak szánt ismertető akar lenni, amelynek elolvasása után reményeim szerint kicsit jobb rálátással lehet az olvasó e csodálatos és sokrétű eszközre és a bicskás kultúrára. Jó olvasást kívánok!
A bicska Magyarországon
Történészek szerint hazánkban körülbelül 300 éve jelent meg a bicska a megszálló Török hadseregek révén. Más kutatók véleménye szerint őseink már korábban is ismerték a zsebkést, amelyre bizonyíték egy Visegrádon talált vas bicska, amit a XIV. századra datálnak a régészek.
Elmondhatjuk, hogy hazánkban bicskát a társadalom nagyon széles körében használtak. A parasztok, a pásztorok, az iparosok, a katonák és a hivatalnokok is, hisz a korabeli ételek feldolgozásához egy éles vágószerszám elengedhetetlen volt.
Mi sem bizonyítja jobban, hogy országunkban igen gazdag táptalajra talált a bicskás kultúra, mint hogy saját, itt jellemző formák alakultak ki. Jellemzően a legújabb generációkig a magyar embernél (jellemzően inkább azért a férfiaknál) a bicska megléte magától értetődő volt.
A praktikuma mellett a bicska milyensége meghatározta az ember társadalmi státuszát, mint manapság a mobiltelefon. Egy díszesebb, gazdagon díszített darab gazdája magas státuszát mutatta és nagy becsben is tartották. Az ilyen zsebkések gyakran apáról fiúra szálltak és nagy becsben tartották, óvták és ápolták őket. Mi XXI. Századi emberek igen szerencsés helyzetben vagyunk. Modern, jó minőséget előállító, nagy gyártók bicskáinak tömkelege szolgál ki minket, ha arra vágyunk, és mindezek mellett a hazai késművesek széria és egyedi zsebkései között is válogathatunk.
Kezdjük a legelején „bicska” vagy „zsebkés”?
„Bicska (főnév). Összecsukható zsebkés. Zsebben hordott, kis alakú kés, amelynek gyakran több pengéje, dugóhúzója, illetve több más eszköze van, amely egy csuklós szerkezet segítségével a nyél mélyedésébe fordítható. (Becézve: Bicsak)”
„Zsebkés (főnév). Kis kés behajtható pengével, amit általában zsebben hordanak. Zsebben hordható kis kés, bicska.”
Én úgy látom a két elnevezés ugyan azt az eszközt jelöli, ez a magyar nyelv egyik szépsége, azt hiszem. Használjuk hát bátran mindkét kifejezést.
A zsebkések eredetéről
A zsebkések eredete, azok feltalálásának helye és ideje a mai napig sem igazán tisztázott. A történészek egy jó része jelenleg azon az állásponton van, hogy a bicskákat az íjakhoz hasonlóan nem egy adott helyen és időben találták fel, hanem egymástól függetlenül több helyen, közel azonos időben jelenhetett meg. (Ezt manapság tervezési konvergenciának nevezzük, de erről még később lesz szó.)
Az első ilyen eszköz, amit ismerünk és a történészek igazolható módon meghatározták a korát egy Római katonai bicska volt, ami a Cambridge-i Fitzwilliam Múzeum katalógusa szerint Krisztus után 200-300 körül készülhetett. Bár a mai fogalmaink szerint ez inkább egy a katonák által manapság is használt „kanálgép”. A római eszköz nagyrészt ezüstből készült – viszonylag jól meg is maradt –, egyedül a vasból készült penge korrodálódott erősen, azonban a többi eszköze a kanál, villa, tüske, fogpiszkáló és spatula jó állapotban megmaradt.
A témát vizsgáló régészek és történészek több dolog miatt sincsenek egyszerű helyzetben, amikor a zsebekések eredetét kutatják. Hisz már az ókorban is több nagy civilizáció az egyiptomi, a római, a görög a perzsa, vagy a hun birodalom is hatalmas hódító hadjáratokat vitt véghez, amelynek során az alkalmazott technikai eszközök elterjedhettek a megszállt területen élők közében is. Másrészt a fent említett tervezési konvergencia okán sem egyszerű meghatározni, hogy ki, vagy kik és mikor kezdtek el először zsebkést alkalmazni. A tervezési konvergencia röviden annyit jelent, hogy egy adott problémára akár elszigetelt tervezői csoportok is ugyanolyan - általában a legegyszerűbb - megoldást alkalmazzák egymásra hatás nélkül is. Ez a hatás megjelenik a természetben is. (A konvergens evolúció olyan folyamat, amely során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki.
A szárny kifejlődése a konvergens evolúció működésének klasszikus példája. Habár a madarak és a denevérek legutolsó közös ősének nem volt szárnya, mindkét állatcsoportnál kialakult az evezőszárnyú repülés képessége. A szárnyaik felépítése hasonló, mivel a szárny alakjára ugyanazok a fizikai megszorítások vonatkoznak. A hasonlóságuk az eredetükkel is magyarázható, az evolúció ugyanis csak a meglevő dolgokra hat, így a szárnyak a végtagok módosulásával jöttek létre, melyre a csontvázaik szerkezete szolgál bizonyítékként.)
Jó, de mit jelent ez a bicskák eredetére nézve? Csupán azt, hogy egy, a mai Európa területén dolgozó - mondjuk - római késkészítő mester agyából ugyanolyan megoldás pattanhat ki, mint mondjuk egy egyiptomi késes mesternél, ha a kések kompaktizálását tűzi ki célul. Hogy még bonyolultabb legyen a kép: a korai bicskák és nyeles borotvák között ennyi évszázad távlatából különbséget tenni sem egyszerű, főleg, ha elfogadjuk, hogy egy eszközt akár bicskának és borotvának is használhattak. A dolgok kuszaságán ebben az esetben a nyelvészet sem nagyon segít, hisz leletek sokasága bizonyítja, hogy a világ népei már bőven használtak bicskát az első írásos emlékek megszületése előtt is.
Az olvasóra bízom, hogy ezek után eldöntse ki, mikor, milyen körülmények között találta fel a zsebkést.
És itt érkeztünk el egy nagyon fontos kérdéshez. Miért is volt szükséges az akkor már sokat bizonyított kés kompaktizálására?
Erre a mai kor emberei sokféle választ adhat. A kés, bár kétségkívül hatékony eszköz, korántsem minden esetben praktikus. Például étkezéshez, vagy finomabb vágási feladatok elvégzéséhez. Ha a kés nagyobb tömegéhez egy tokot is hozzáadunk, akár már tetemes tömeget is kitehet, amit nap, mint nap cipelni kell. Nem beszélve a bicska jól rejthetőségéről is, ami sok élethelyzetben fontos szempont lehetett.
De nézzük a kérdést a puszta méret szempontjából egy korhűnek mondható, de mégis modern kést véve példának. Amikor a zsebkések megszülettek körülbelül ilyen lehetett egy nagyon jól használható kovácsolt pengével készült mindenes kés.
A kés paraméterei:
• - 51CrV4 acél, 58 HRC
• - 112 mm pengehossz
• - 3,5 mm pengevastagság
• - 35 mm pengeszélesség
• - lapos konvex élezés
• - full tang kivitel
• - 108 mm markolathossz
• - 220 mm teljes hossz
• - 20 mm markolatszélesség
• - gőzölt fekete dió markolat
Az adatokból kitűnik, hogy a kés teljes hossza 220 mm, igen 22 cm hosszú tokkal együtt kb. 250 gramm tömegű. Egyik személyes kedvencem ez a kés, de egy amolyan igazi kolbász, szalonna, kenyér és paradicsomevős reggelihez ez is fölöslegesen nagy és nehéz. Bocsásson meg a kedves olvasó lehet én vagyok csak ilyen finnyás, de amúgy sem szívesen eszem egy olyan késsel, amivel előtte mondjuk vaddisznót zsigereltem.
Egy mellékes kis történet.
Amikor ennek a résznek a megírásához érkeztem, sehonnan sem sikerült Gyula Dromedár késének pontos tömegét megtudnom, pláne nem tokkal együtt. Bár rendelkezem egy ilyen késsel és tokkal is, de konyhai mérlegem az meg nincs. (Na igen, legénylakás.) Viszont abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen is ismerem Pájer Gyula késkészítőt, akiről itt is szeretném elmondani, hogy nem csak remek késkészítő hanem remek ember és kivételes barát is. De egyben igazi gyakorlatias kovács ember is, így amikor telefonon felhívtam, hogy ugyan mondja már meg a kése tömegét tokkal együtt grammra pontosan akkor némi kínos csend után csak ennyit mondott. „Pista ba.d meg mérd le!”
Nesze neked arcul csapás magadat gyakorlati szakembernek tartó fickó! Felszívtam hát magam, és ha már mérek akkor az dokumentálom is, na de nem ám valami kis egyszerű digitális konyhai mérlegen.
Szóval a vegyes boltba betoppanva az igen kedves boltos néninek csak ennyit mondtam, hogy „Csókolom! Lemérnék ezen a mérlegen egy kést és egy Bugyli bicskát nem baj?!”
Azt a nézést nem fogom elfelejteni egy darabig az biztos, de tény, hogy megengedte. Minden tiszteletem egyébként az ilyen bolond vásárlókat eltűrő boltosoknak! Szóval ezért jó erre felé boltba járni.
Dromedár kés kb. 250 gramm
A Gerbál bugylié kb. 80 gramm
És el is érkeztünk az első olyan „kompaktizált” késhez, amit biztosan nem borotvának terveztek, hanem zsebkésnek. Ez nem más, mint a bugylibicska vagy más néven „kusztora”.
Bugylibicska szó jelentése
„Bugyli, bugylibicska (főnév). Olcsó fanyelű vágóeszköz. Rugó nélküli, gyenge minőségű zsebkés, amelynek rendszerint csak egyetlen, nyélből kifordítva nyitódó pengéje van.
Bugyli+bicska (bugyli, budli butyra) butykor= zseb”
A bugylibicska könnyen elkészíthető volt, egy ügyesebb egyén egy törött sarlóból, kaszából, vagy más használati tárgyból is készíthetett magának ilyen egyszerű szerkezetű zsebkést. Használatát bizony be kellett gyakorolni, hisz a pengét semmilyen rugó nem biztosította sem nyitott, sem zárt állásban. Mai szemmel nézve az egyszerű, faragott, vagy esztergált fa nyél (hisz itt inkább a nyél kifejezés a pontos a markolat helyett) a végtelenül egyszerű pengeanyag és forma, és ezt az egészet összetartó réz kupak a szegeccsel (ami sok esetben egy ügyesen elkalapált szeg volt) már eseteként megmosolyogtat. Ámbátor higgye el a Kedves Olvasó, kis gyakorlással egy nagyon ügyes szerszám lehet egy bugylibicska ezt magam is megtapasztaltam már. A bugyli sokféle méretben és díszítéssel készült és olcsósága miatt a vásárokon előszeretettel vásárolták akár gyerekeknek is.
Az egyszerű felépítés kissé modernizált formában elő fog kerülni még egy másik nemzet bicskás palettájában is, komoly világsikert aratva.
A súrlódó zár (Slip joint)
A bicskaevolúció következő lépcsőfokán már elhagyták a gyengébb acél minőségű mezőgazdasági szerszámok törött alkatrészeit, mint penge anyag, és a bicskák markolatai sem egyszerű hengeres fa nyelekből alakították ki. Megjelentek a komplettebb szerkezetű zsebkések. A jóval összetettebb kialakításra azért volt szükség, hogy a zsebkésnél egy zárszerkezetet lehessen kialakítani. Ez a zárolási szerkezet a listánkon a legegyszerűbb az úgy nevezett („Slip Joint” nyersfordításban „csúszás csukló”) zártípus. Ha ezt ténylegesen le szeretnénk fordítani, akkor a súrlódó záras kifejezést kell alkalmaznunk.
A lényege, hogy a penge véletlen kinyílását egy, a zsebkés oldal lapjai - más néven patinái - közé szerelt rugó nyomása akadályozza meg. Mivel a penge kinyitásához szükséges kézi erő ezzel megnövekedett, szükség lett a penge felületébe kis bemunkálást kialakítani, amelynek segítségével a bicska használója a körmével könnyebben kinyithatta a zsebkést. Ez lett az úgynevezett „körömvájat”, körömakasztó.
A bicskát immár szegecsek tartották össze. A teherviselő elemek az oldallapok (patinák) és a rugó lettek. Ezzel párhuzamosan az oldallapok külső felületét a készítők markolatpanelekkel kezdték díszíteni, amelyek lehettek fából, szaruból, agancsból, esetleg valamilyen műgyantával kevert szerves anyagból is. A bicskától a magas fokú használhatóság mellett már komoly esztétikát is elvártak a vásárlók, a készítők pedig olyan gyönyörű megoldásokkal álltak és állnak ma is elő, amelyek ámulatba ejtik a szemlélőt. Ilyen például a debreceni kakas motívum vagy a hét szegecses nap motívum. Ez a téma külön megérdemelne egy hosszú-hosszú leírást. (már van! kattints ide!! – a szerk.:))
A súrlódó zár nagyszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy ezt a zárrendszert még most is előszeretettel alkalmazzák a nagyobb gyártók is annak egyszerűsége, praktikuma és megbízhatósága okán. A tradicionális magyar bicskák is súrlódó zárral készülnek - a bugylikat leszámítva, természetesen. Érdekesség a zártípussal kapcsolatban még, hogy az Egyesült Királyságban és Dániában csak az ilyen zártípusú zsebkések tarthatók legálisan! Sőt Dániában az egy kezes nyitású zsebkés nem viselhető legálisan. Szóval az ottani szabályozás sokkal szigorúbb, mint a hazai. Mondjuk az öreg kontinensen legalább a megengedett pengehosszúság a hazaihoz hasonlóan 80 mm. Dániában ez is maximum 70 mm lehet. Szóval ebben a viszonylatban nekünk „bicskásoknak” hazánk Magyarország Európa ígéret földje!
A hátsózáras rendszer (Back Lock)
A zsebkéseket gyártó mesterek szerencsére soha nem elégettek meg azzal, amit már jól ismertek és gyártottak. A felhasználói oldalról is komoly igény mutatkozott olyan zsebkésre, amely a penge kinyitása után pont úgy viselkedik, mint egy fix pengéjű kés, azaz komoly igénybevétel esetén sem záródik be a bicska pengéje. Ez ugyebár a kezelési biztonságot is növelte. A bicskás mestereknek ebben az esetben is sikerült a lehető legegyszerűbb, de nagyszerű megoldást megtalálniuk a problémára: a hátsózáras rendszert, angolul (Back Lock).
A (fix) zároláshoz csupán egy nagyobb alkatrész és egy kereszt csap beépítésére volt szükség a zsebkés gerincén. A záró alkatrész a bicska markolatának hátsó részében került kialakításra. Ennek megnyomásával oldható a zárt penge. (Innen a név: back lock, azaz hátsózár) Ennek a megoldásnak köszönhetően a bicskák jóval könnyebben voltak nyithatóak – hiszen nem kellett leküzdeni a rugó ellenállását - így az ilyen sebkések már könnyedén lehetnek egy kezes nyitásúak is. Napjainkban is igen népszerű zártípus.
Egy érdekes vonatkozás a hátsózáras rendszer kapcsán, hogy Hochstein György - kiváló magyar kés és bicska készítő - a közelmúltban egy kissé módosított hátsózáras rendszerű zsebkést hozott létre. A megoldás lényege, hogy a hátsózár kioldóját nem süllyeszti teljesen a bicska markolatába, hanem az onnan kissé kiáll. Itt érhető tetten a több évtizedes tapasztalat. Amíg kezünkbe nem veszünk egy ilyen zárrendszeres bicskát, addig azt hihetjük, hogy használat közben a zár könnyen megnyomódhat és akkor a kezünkre záródik a penge. De nem! Tényleg nem! Az alkatrész az erős szorításra bár benyomódhat, de a penge rögzítése így sem old ki! Aki nem hiszi, próbálja ki maga is.
A középzár (Mid Lock)
A zárolási rendszer lényege nem tér el jelentősen a hátsózáras rendszertől, mindössze a záró mechanizmus nem a markolat hátsó részén, hanem annak közepén található, a markolatba süllyesztve. A megoldásról el lehet mondani, hogy a források szerint a rövidebb reteszelő mechanizmus miatt a reteszelés nagyon erős és jelentékeny mechanikai terhelés elviselésére képes. Nagy zsebkés gyártók termékeinél gyakran alkalmazzák a megoldást, de hazai példák is akadnak szép számmal.
Keresztzár (Liner Lock)
A zárolási forma a leírások szerint az amerikai Michael Walker nevéhez fűződik, aki 1980-ban fejlesztette ki ezt a rendszert. Napjainkban igen elterjedt pengebiztosítási forma. A lényege: a kinyitott bicska pengéjét egy, a markolatba épített reteszelő elem alulról megtámasztja.
A zárás elég erőteljes és nincs is szem előtt. A penge bezárásához a reteszelő rugót kell általában a hüvelykujjal oldalsó helyzetbe vissza tolni. Lendületes nyitást tesz lehetővé így gyakran alkalmazzák taktikai zsebkéseken is és jól kombinálható egykezes nyitást elősegítő egyéb kialakítással is.
Keretzár (Frame Lock)
A frame lock rendszer nevét magyar nyelvre fordítva a „keretzár” kifejezést kapjuk, ami bár kicsit furcsán hangzik, de jól utal arra, hogy ennél a zárolási rendszernél a penge nyitott állapotban nem egy külön zároló elemen támaszkodik (mint a Liner lock esetében), hanem konkrétan a zsebkés „oldalát” adó markolat egy része. Nagyon stabil zárolási rendszer. Hordozza a keresztzár minden előnyét így igen népszerű zártípus. Gyakran látni taktikai zsebkéseken. Hazánkban Szálkai Róbert Titán Frame EDC bicskája ilyen zárolási rendszert használ nagy sikerrel.
Hármas Zár (Tri ad Lock)
Ezt a zárolási rendszert bizonyos szakirodalmak „Stop Pin” rendszerűnek (álló csap) is nevezik. Persze igen nyersfordításban. Hazánkban ismereteim szerint ilyen zárolási rendszerrel nem készítenek zsebkést hisz annak létrehozása John Permar nevéhez fűződik, de a Szabadalmat a Cold Steell megvásárolta és le is védette. A leírások a rendszer szükségességét illetően megoszlanak annak kapcsán, hogy valóban erősebb, strapabíróbb zárolást tesz-e lehetővé ez a rendszer, mint egy hagyományosabbnak tekinthető (Mid Lock) rendszer.
Elmondható azonban, hogy a „Stop Pin” névvel illetett csap és a pengefar speciális kialakítása okán 3 felületen rögzül a penge és bizonyos, hogy ez igen erőssé teszi a zárolást. Működtetését tekintve egy (Mid Lock) középzáras kialakítás található rajta annak minden előbb ismertetett előnyével együtt.
Tengelyzár (Axis Lock)
Az egyik legfiatalabb zsebkés zárrendszer. Lényege, hogy a pengefar megfelelően kialakított hornyába egy rugó által mozgatott tömör kereszt tengely végzi a retesztelést. Előnye, hogy a bicska mind két oldalán megtalálhatóak a kereszt tengely végei, így a nyitás kétkezesnek mondható. A penge zárásához a kereszt tengelyt hüvelykujjunkkal a rúgó ellenében a bicska markolata felé kell húzni. Bill McHenry és James Williams találmánya az Axis lock rendszer.
A nyitása gyors és igen szilárd a reteszelése.
Azt, hogy a nyitási rendszer szabadalmát melyik gyártó birtokolja, arról a cikk megírásakor nem rendelkezem hiteles információval, de tény, hogy a Benchmade mellett két nagy Kínai gyártó is előszeretettel alkalmazza zsebkésein. Személyes tapasztalataim ezzel a zárolási rendszerrel kapcsolatban nem túl jók, ám ez minden bizonnyal nem a rendszer hibája, hanem konkrétam azé a zsebkésé, amit volt szerencsém kipróbálni. (a Bencmade Onslaught 741 meggyőzne az ellenkezőjéről! – a szerk.) A használatát egyébként könnyű megszokni és a köznapi használattól egészen a taktikai zsebkésekig jól alkalmazható.
Nyomógombos (Push Button)
Az automata zsebkéseknél jól bevált megoldás a nyomógombos nyitó, illetve záró mechanizmus. Ezeknél a típusoknál a gomb által feszített spirálrugó megnyomásával reteszelhetjük ki a rögzített pengét. A bicska zárt állapotában a nyitógomb megnyomásával a markolatba épített lapos rugó hatására a penge kivágódik és ott a nyomógomb tengelyén szilárdan rögzül. A rögzített pengét a nyomógomb ismételt megnyomásával oldhatjuk ki és ekkor a reteszelés kioldódik, de a penge bezárásához azt kézzel a lapos rúgó ellenében a markolatba kell nyomni miközben a nyomógombot is benyomva tartjuk. Amikor a penge a markolatpanelek közé kerül, a nyomógomb kereszt tengelyén ismét reteszelődik a bicska pengéje. Ez a reteszelési megoldás igen gyors nyitást tesz lehetővé és egy minőségi anyagokból jól összerakott nyomógombos bicska megbízhatóan és stabilan üzemel. Akár katonai, vagy rendvédelmi céloknak is megfelel. Alkalmazását azonban több országban jogszabályok korlátozzák így hazánkban is. (A témáról bővebben későbbiekben részletesebb írás is készül.) Információim szerint jelenleg hazai gyártó ilyen megoldással működő zsebkést már csak a jogszabályi háttér miatt sem gyárt. Azonban többek között a Hogue és a Hanry gyártók is jó minőségben készítenek ilyen szerkezetű bicskákat.
A gyűrűs zár ( Virobloc Lock)
Az Opinel család 1890 óta készít késeket a franciaországi Saint-Jeun de Maurienne városában. Az első, még igen egyszerű zsebkéseket (amelyeknek ekkor még semmilyen biztonsági zárási rendszere nem volt, így az nem különbözött sokkal a magyar bugylitól) Joseph Opinel készítette átlagos munkásembereknek. Ezek nagyon népszerűnek bizonyultak a helyi gazdák, pásztorok, halászok és borászok körében.1897-ben bicskáikat méret alapján sorba rendezték, így alakult ki a számozás 1-től 12-ig, ami a kés pengehosszát adja meg megközelítő pontossággal centiméterben.
Egész Franciaország területén elterjedtek ezek a bicskák.
Néhány évvel később az Opinel termékek eladása több százezer körülire nőttek, a II. világháború alatt már több mint 20 millió kést adtak el.
Az Opinel Virobloc biztonsági mechanizmust Marcel Opinel konstruálta 1955-ben, ezzel növelve a biztonságot és a kések sokoldalúságát, lehetővé téve, hogy nyitott állapotban meg lehessen akadályozni a kés véletlenszerű becsukódását.
2000-ben ez a zárszerkezetet feljavították és már a nyitott és csukott állapotban lévő pengét is biztosítani lehetett.
1985-ben a londoni Albert és a Victoria Múzeum is a "100 leggyönyörűbb termék"-ek közé választotta az Opinel zsebkéseket, olyan termékek között, mint a Porsche 911 és a svájci Rolex órák.
A franciák körében a mai napig az Opinel zsebkések a legkedveltebbek. Az Opinel, bár a világ legegyszerűbb zsebkései közé tartozik, egyszerűsége teszi igazán nagyszerűvé.
A penge 56 Rockwell keménységű, kiváló, mégis könnyen élezhető szénacél, vagy rozsdamentes Sandvik acélból készül. Markolata leginkább fa, amit vadcseresznyefából, bükkfából, kőrisfából, tölgyfából, olajfából, szilfából, bubinga fából vagy paliszanderfából készítenek.
Az Opinel cég sikerét jól tükrözi, hogy mintegy 40 millió darab egyszerű zsebkés kerül eladásra belőle évente világszerte.
Liszi Imre Kócsag bicska
Liszi Imre késkészítő elmondása szerint mindig is szeretett volna készíteni egy bicskát, de nem ám valami konvencionálist, hanem egyedit, aminek a kinézete is olyan, mintha több évtizedes szerkezet lenne. Végül egy horgászat során jött az ihlet (hisz Imre nagy horgász hírében áll) egy kócsag madár formájában.
A bicska nyitott állapotban a repülő kócsag kinézetét eleveníti meg, míg félig csukott állapotban a vadászó kócsagot.
Imre Kócsag bicskája nem azért került bele ebbe a leírásba, mert a külseje különleges vagy extravagáns, hanem mert a zárolási rendszere is az. A bicska pengéjének hátulsó részén található apró nyúlvány egy a markolat felső részén elhelyezett rúgó végén kialakított négyzetes nyílásba pattan kinyitáskor és így rögzül. Ezt ismereteim szerint „tányér rugó záras” rendszernek nevezik és mediterrán területeken készülő zsebkéseken alkalmazzák gyakran. Spanyol országban elvileg nagy hagyománya is van.
Annak bezárásához a lapos rugót finoman meg kell emelni, míg a penge hátsó végén lévő nyúlvány ki nem akad, a penge ekkor válik bezárhatóvá.
Az utóbbi időben a bicskához egy extra rendelhető, az úgynevezett „rugóemelő”. Ez a kis szárny a bicska zárását könnyíti meg. Hüvelykujj lenyomásával megemeli a felső rugót, ami után már csukható is a bicska. Egy ilyen különleges zsebkésen, amit az ember nem zsebből előrántásra tart egy ilyen zárolási rendszer szerintem teljesen megfelel és illik annak hangulatához is.
A nyitási mechanizmusokról.
A zsebkések nyitási lehetőségei közül 4 fő csoportot lehet megkülönböztetni.
1. Normál, kétkezes nyitású bicskák.
2. Egykezes nyitású bicskák.
3. Félautomata, rásegítéses nyitású bicskák.
4. Automatanyitású bicskák.
Az első csoportba tartoznak azok a zsebkések, aminél a pengén csupán egy enyhe bemélyedést alakítottak ki a körömnek. Az ilyen eszköz kényelmesen csak kétkezes fogás esetén nyitható. Ide sorolhatóak a hátsó és a közép zárakat használó bicskák is, bár ezeknél a nyitó kallantyú megnyomásával a penge kimozdul a rögzített helyzetéből, de a bicska pengéjét a használó másik kezével kell teljesen nyitott állásba fordítania. Kényelmes egy kezes működtetésre ez a megoldás sem alkalmas még akkor sem, ha amúgy a pengét ellátták nyitó „szemölccsel” vagy vájattal.
A második csoportba olyan bicskák tartoznak, amelyeknél általában a penge olyan kialakítást kap, ami elősegíti az egy kezes nyitást, de azt külön rúgó ereje nem segít a nyitás végrehajtásában. A nyitást elősegítheti nyitó „szemölcs”, „pöcök” bár nevezzük inkább nyitó csapnak, furatnak (legyen az akármilyen méretű vagy formájú), vagy bemarásnak, aminél a penge konkrétan nincs átlyukasztva, de alkalmas arra, hogy könnyen nyithatóvá tegye azt. Ilyen a penge farnál kialakított „nyúlvány” amit neveznek sarkantyúnak is. (A lenti képeken ezekre láthat az olvasó példákat)
Ide sorolható az Emerson Open nyitófül is, amelynek lényege, hogy a penge tövénél egy olyan „nyúlvány” található, amely a nadrág zsebéből történő elővételkor beleakad a zseb anyagába és így a penge nagyon rövid úton és idő alatt kinyílik. Persze a kiálló rész használatával más tárgyakba beleakasztva is gyorsan nyitható a zsebkés.
A harmadik csoport csupán annyiban tér el a másodiktól, hogy az ilyen zsebkéseknél egy beépített rúgó a nyitás megkezdése után erősen meglöki a pengét, ami így minimális erőkifejtéssel is gyorsan nyitott és rögzített állásba kerül. Magyarországon jelenleg az ilyen zsebkések nem minősülnek „rugós” (azaz automata) késnek és birtoklásuk, ha az más jogszabályba egyébként nem ütközik (például a szúróhosszra vagy a vágó élre vonatkozó előírásokba) akkor szabadon vásárolható, tartható és viselhető egy ilyen zsebkés akár közterületen is.
A negyedik csoportba azok a bicskák tartoznak, ahol a penge csukott, zárt vagy nyugalmi helyzetéből egy zárszerkezet működtetésével lehet fix használatra kész rögzített helyzetbe hozni. Itt nem valamelyik ujjunk finom indító mozdításával és az azt követő rúgó rásegítéssel nyitjuk a pengét, hanem konkrétan egy zárszerkezet segítségével szabadítjuk fel a rúgó által teljes nyitási hosszon kísért pengét. A leghelyesebb analógia erre talán az, ha egy lőfegyver elsütő szerkezetéhez hasonlítjuk. Ott is az elsütő billentyű elmozdításával egy elsütő szerkezet végzi a fegyver további működtetését, jellemzően ott is rúgók energiájának felhasználásával (elsütő billentyű rugó, ütőszeg rúgó stb.)
Hazánkban az ilyen zsebkések közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek minősülnek. Birtoklásuk vagy viselésük közterületen szabálysértésnek minősülnek. (Mindegy, hogy a penge egyenesen előre ugrik ki a markolatból vagy oldalra. Mindkét megoldás ugyan abba a jogszabályi kategóriába esik.)
Különleges nyitó és záró mechanizmusú zsebkések.
A cím így megtévesztő lehet, hisz minden biztosító mechanizmus különleges a maga nemében, de mégis akadnak olyanok, amelyeket az egyik fenti nyitási formába sem lehet beilleszteni. Ezekben a rendszerekben a közös az, hogy a zsebkések markolata és pengéje oly módon vannak kialakítva, hogy ügyes mechanikai megoldások révén a pengét elő lehet „varázsolni” a markolatból és így rögzül a penge. Az olykor futurisztikusnak mondható szerkezetek igazi unikumként hatnak, és ha másnak nem is, a szemnek jól esik a látványuk.
Bár nem kifejezetten zsebkés kategória, de Liszi Imre Predátor kése ide iskolapélda!
A zsebkések pengéiről röviden.
A zsebkések pengéinek alapanyaga általában semmiben nem tér el a normál késekétől. Anyaguk lehet szénacél, rozsdamentes acél vagy akár damaszk is. A legkülönbözőbb formában és méretben a zsebkés rendeltetésének megfelelően. Elmondható azonban, hogy a bicskák pengéi általában 2,5-3 mm vastagságúak, élezésük jelentősen függ a bicska várható használatától és a gyártó választott dizájnjától.
A tradicionális bicskák jellemzően egyenes élezést (6) és konvex élezést kapnak (5), a modernebb zsebkések egyenes leélezést él szalaggal (6), előfordulnak azonban holkeres (4) az az homorú élezésű darabok is. Utóbbi két élforma könnyebben is készíthető automata csiszoló gépek segítségével. Élszögüket tekintve jellemzően 15-25 fok közöttiek a felhasználási területnek megfelelően. Kisebb élszög finomabb él nagyobb élesség, de érzékenyebb él. A legáltalánosabb egyébként a 20 fokos élszög ami egy optimális érték, amolyan igazi középút.
A pillangó késekről.
Sokak szerint s pillangó kés nem igazi zsebkés. Én nem osztom ezt a véleményt, hisz összecsukott állapotban igen kompakt eszköz. Eredetéről (ami régebbi, mint azt pl. én is gondoltam) most nem foglalkoznék, hisz az maga is megérne egy komplett írást, de elmondható, hogy a pillangó kés nem csupán a kilencvenes évek utcagyerekeinek a jellemző „fegyvere” volt, hanem komoly katonai háttere is van. Már a késkészítés igen korai időszakában is készítettek a mai pillangó késekhez hasonló osztott markolattal rendelkező késeket katonai és civil használatra is. Én magam nem tudom olyan látványosan forgatni, de aki igen annak egy igen gyorsan elővehető eszközként használhatja.
Köszönöm az olvasó figyelmét, remélem írásomat hasznosnak bizonyult.
Írta: Gyöngyösi István