Ha úgy érzed Kedves Késbarátom, hogy már a cím megfejtéséhez is internetes kereső kell, ne aggódj. Pár percet kérek Tőled és minden a helyére kerül.
Annyit elöljáróban, hogy bizony most is fémekről lesz szó – hiszen mégiscsak a magyarkesek.hu-n vagyunk – de most távolabbra nézünk a vastól és acéltól, reményeim szerint itt-ott a nemesfémek is meg fognak csillanni.
Egy kicsit térjünk vissza a címre, fejtsük meg közösen. Az ellenség összezavarása végett most haladjunk jobbról balra. Arabosan. Nem úri jókedvemben kérlek erre, hanem mert nyomós okom van rá. A cím utolsó szava ugyanis arab eredetű. Damaszkusz Szíria fővárosa és egyes források szerint a világ legrégebb óta lakott városa. Ma damaszkuszi acélnak hívjuk a rétegelt technológiával előállított acélokat. (Más kérdés, hogy az eredeti damaszkuszi acél más technológiával készült, de ezt most nem tárgyaljuk, talán majd egyszer…)
Használjuk a damaszkuszi acél, damaszkolt acél, damaszk acél, vagy „t” –vel damaszt acél kifejezéseket, mindegyik helyes és szakirodalom is használja, tehát ezen ne lovagoljunk (avagy, ha már Közel-Kelet: tevegeljünk) a lényeg, hogy ugyanarról beszéljünk. Én a „damaszk” kifejezést szoktam használni így röviden és még nem találkoztam késessel, aki ne értette volna, amit gagyogok.
Tehát damaszk: az ezzel a rétegelt eljárással készült acélok felületi mintázatukat a készítés során használt acéloknak köszönhetik. Az eljárás során minimum két (azért minimum, mert lehet több is) különböző ötvözetű acélt kovácsolnak és hajlítanak össze. A forma véglegesítése után pedig savnak köszönhetően tárul fel a csoda, azaz az elkészített damaszk mintázata. A magyarkesek.hu több mestere is kovácsol damaszkot. Palcsesz Imre, Szántó Szabolcs, Nagy Csaba, Szálkai Róbert. És persze Kocsis Ferenc. Bár szerintem Kocsis Mester nem is kovácsolja az acélokat, hanem fuvolázik nekik, azok meg a dallamot követve fonódnak össze hihetetlen mintázatokba…
De ha már varázslat, akkor gondolatban utazzunk a varázslatos Indiába. A források szerint ugyanis Indiában kezdték el a damaszk acélokat ékszer alapanyagként is alkalmazni. Sokszor – különösen igaz volt ez békeidőben – a mechanikai előnyöket megelőzték az esztétikai értékek. Előkelőségek, nemes emberek, vezérek és családjaik ruházatát díszítették damaszk csatos, hajtűk, csecse-becsék. Érdekesség, hogy a holland gyarmatosítók jóvoltából Indonéziából került elő egy tradicionális kris, aminek az egyik alkotóeleme meteorvas.
A meteorvas egy meglehetősen ritka ásvány, amely – mint a neve is sejtetni – meteorok becsapódásakor kerül a földkéregbe. Az érc nagy mennyiségű nikkelt (5-20%) és rendkívül kis mennyiségű szenet (már, ha egyáltalán van benne) tartalmaz. Ritka, de nem egyedi eset. Ugyanis 2016 egyik tudományos szenzációja volt, hogy az egyiptomi Tutanhamon fáraó sírjában (már 1922-ben) megtalált tőr is meteorvasat tartalmaz. Csak gyanús lett végül is, hogy az elhanyagolható 3000 év alatt vajon miért nem fogta a rozsda… Pláne, hogy a vaskor beköszönte előtt 600 évvel készült, de ez most mindegy is.
A kis Közel - Keleti kitérő után ismét visszahívlak Benneteket gondolatban a Távol-Keletre, méghozzá a csodákkal teli Japánba. De ahogy átugorjuk Ázsiát, úgy ugorjuk át a cím középső részét is és landoljunk az első (japán) szónál, azaz: Mokume-gane. Itt máris javítom magam, ugyanis ez nem egy szó, hanem rögtön három. Ha a magyar nyelvtannal szeretnék párhuzamot erőltetni, akkor legyen összetett szó. A párhuzam azért is erőltetett, mert a kifejezés 3 kandzsiból (kínai eredetű szóírás) áll.
Mokume, annyit jelent faerezet (szó szerint fordítva „fa szeme”) és gane, ami egyben jelent aranyat, fémet és pénzt is. Ez utóbbit választották 2016-ban Japánban az év kandzsijának. Igen, bizony, ott ilyet is választanak.
Hogy mióta használják ezt a technikát Japánban, arról megoszlanak a vélemények, a legtöbb forrás a 17. századra teszi a megjelenését. Egy biztos: több száz éves. Először a katanák díszítésére alkalmazták a technikát méghozzá a kézvédőnél (tsuba). A katana békeidőben státusszimbólumnak számított így értelemszerűen annak díszítése, kidolgozottsága utalt viselőjének rangjára, társadalmi helyzetére.
A kasztrendszer felbomlása után a katanákkal együtt a Mokume-gane művészet is kezdett eltűnni. Olyannyira, hogy a XX. századra jóformán ismeretlenné vált. Az 1970-es évekre ez odáig fokozódott, hogy kizárólag a téma kutatói és gyűjtők ismerték.
Újra ismertté tételében jelentős szerepe volt Eugene Michael és Hiroko Sato Pijanowskinak, akik az Amerika Egyesült Államokba vittek Mokume-gane műveket így újra ismerté téve a technikát a nagy nyilvánosság előtt.
Most hogy erre az évtizedre szánt nyelvész kapacitásomat ehelyütt kivégeztem, nézzünk a kandzsik jelentése mögé a gyakorlatban.
A mokume-gane készítésekor rendszerint viszonylag puha fémeket, fémötvözeteket használnak. Eredetileg réz, ezüst, arany, és ezek ötvözeteit alkalmazták, de napjainkban számos nem hagyományos komponens is felhasználásra kerül, úgymint: titán, platina, nióbium, bronz, nikkel-ezüst, különböző színes arany ötvözetek: a sárga, fehér, zsálya, és a rózsa árnyalatú, valamint a fehérarany.
Az eljárás lényege, ha egy mondatban össze szeretném foglalni: Két, vagy több színes, avagy nemesfémet dolgoznak össze egy rétegelt anyaggá forrasztással. Ezt a tömböt aztán különböző technikákkal alakítják a megfelelő formára. Értelemszerűen a forma meghatározza az alakítás mikéntjét is. A monofém (egy fémet tartalmazó) ékszerekkel ellentétben itt a mintázat legalább annyira fontos (ha nem fontosabb), mint a forma, így a készítőnek előre kell gondolkodnia, szinte látni kell maga előtt a készterméket. A leggyakrabban használt anyagalakítási módszerek: csavarás, hajlítás, hengerelés, nyújtás, kovácsolás, forrasztás, forgácsolás, vagy a legmodernebb: szilárdtest-kötés. A kontraszt növelésére színezhetik is az összetevőket, mesterséges patina (ellenőrzött korrózió) létrehozásával, vagy akár teljesen meg is változtathatják azok színét.
Fontos, hogy az eljárás minden esetben egyedi mintázatot eredményez, amely megismételhetetlen.
Így a hagyományos nemesfém ékszerekhez képest – ahol a forma többnyire reprodukálható – nem lehet egy létező darabot pontosan lemásolni. Ez az egyediség is növeli az így készült tárgyak értékét.
Az imént a távoli Japánba rángattalak Kedves Olvasóm, most viszont nézzünk szét szép hazánkban. Ugyanis van itt egy késkészítő, aki késeit gyakran ékesíti saját készítésű mokume-gane elemekkel, sokunk örömére, sőt olykor ékszereket is készít belőle (a késein túl, ugye).
Már csak azért is kötelező Palcsesz Imre késkészítőt megemlítenem, mert ezt a japán kifejezést nála hallottam először. Ez úgy esett, hogy Imi a facebook oldalára feltett egy képet, amin egy téglatestre formázott vöröses színű fémdarab volt látható, ami szemlátomást kovácsolással készült.
Rögtön fel is tette a kérdést, hogy szerintünk vajon mi ez. Volt ott mindenféle tipp, de nem volt telitalálat. Én éreztem, hogy tudni fogom. Egyszerűen tudtam, hogy annyira, de annyira egy megoldás van már csak, hogy enyém lesz a mester buksi simogatása. Nem is haboztam, jött a férfias riposzt: BRONZ! Orromat a monitorra tapasztva vártam a gratulációt, de csak annyi jött: „Nem nyert.” Már kezdtem is felháborodni, hogy mit szívat itten engem, két gyerekes családapa vagyok őszülő szakállal, kutyával, anyóssal, hitellel, ha én azt mondom, hogy bronz, akkor… akkor is bronz, ha amúgy csokis süti. Erre valaki bemondja, hogy MOKUME. Na, gondoltam, magamban ilyen korán sok volt a fröccs? Biztos „mondd meg” – et akart írni… DE NEM!! Imi gratulál. (Ezek biztosan együtt isznak…) De azért az általános zavarodottságot oszlatva odabiggyesztette, hogy „rézdamaszk”. Aha. Sebtében barát és barátnő segítségül hívása (Gúgli és Wiki): ilyen szó tényleg van.
Íme néhány Palcsesz Imre kés, amit átjár a Mokume – gane:
És nemcsak kés, ékszer is:
Így indult és az óta is lesem hátha feltűnik magyar műhelyből egy-egy mokume-gane munka. Itthon – bár vannak úttörői – még nem terjedt el igazán készítésének művészete, de úgy gondolom, hogy ez változni fog. Rengeted lehetőség van benne, kiaknázatlan terület és a készkészítés palettájára egy új színt lehetne felvinni vele. Biztos vagyok benne, ha Mestereink fókuszba helyezik a témát, ebből is világszínvonalú munkák fognak születni.
Puskel Márton István
Köszönjük ezt a fantasztikus cikket!
Sziasztok
Magyar Kések