Gyűjtőknek, megszállott birtokolni vágyóknak nem hiszem, hogy tanácsot lehetne adni e téren! Náluk az egyedi ízlés és a pillanatnyi „elmeállapot” dönti el, hogy milyen kést vásárolnak.
Azt hiszem ezzel a kijelentéssel nem igazán lehet vitába szállni.
Azonban, ha valaki kifejezetten használni szeretné...ott nem árt egy-két dolgot körül járni. Különösen, ha tapasztalatlan e téren a vevő, úgyhogy az alábbi pár gondolatot nekik szánnám!
A gyári sorozatgyártott késekkel szintén nem foglalkoznék...az egy más világ, összpontosítsunk inkább a hazai készítőkre, illetve az egyedi késekre.
Kitől vásároljunk? Mostanában hazai késkészítőkből nincs hiány. Vannak, akik ebből élnek és minőséget állítanak elő, akadnak, akik ebből élnek, de hagy némi kifogásolni valót a munkájuk… és van, aki nem ebből él, de vérprofi...végül ott a megszámlálhatatlan amatőr, köztük sok tehetséges és csapnivaló kontárral.
Egy profi számlát ad és certifikátot, ami valljuk be őszintén, jelent némi megnyugvást, ha esetleg garanciális, vagy ne adj isten peres ügy merülne fel. A kapott papírokkal tudjuk bizonyítani a vásárlás eredetét! Nem mellékes az a tény sem, hogy aki ebből él, tartja el a családját, nem teszi kockára a jövőjét a megélhetését azzal, hogy nem minőséget ad ki a kezéből (persze van erre is példa...de nem ez a jellemző).
Egy amatőrnél ez különösebb kockázattal nem jár!
Azt se felejtsük el, hogy minden egyes „legalizált” készítőtől vásárolt késsel, támogatjuk a hazai késes szakmát!
Sokan szimpátia alapján választanak készítőt, másoknak a termékpaletta a döntő, és vannak, akik az árakat tartják szem előtt!
Ha meg van a készítő, választhatunk a készleten lévő termékek közül...vagy ezeken némi módosítást eszközölhetünk (méret, bakni, zsinórfurat stb.) és rendelhetünk teljesen egyedi darabot is. Ez utóbbinál nem árt, ha konkrét tervel (rajz) és méretekkel keressük meg a mestert. Sok félreértés kiküszöbölhető vele!
Acél, markolatanyag, éltípus, méret...általában ezek a legfontosabb tisztázni valók a vásárlás előtt, de csak miután sikerült eldönteni, hogy milyen feladatot szánok az új vasnak.
Az egyik legtöbb galibát okozó tényező, hogy a leendő tulajdonos kést vásárol, majd keres neki valamilyen feladatot...csakhogy így a készítő sem igazán tudja milyen irányba induljon az elkészítés folyamán...acélfajta, élszög, hőkezelés stb. Gyakran előfordul, hogy a „mire lesz használva?” kérdésre ”még nem tudom!” a válasz. Utána meg jön a sírás, hogy 3 szilikát tégla szétrombolása után lepattant a hegye...pedig a készítőnek csak szalonnázás lett mondva! Úgyhogy bátran legyünk őszinték a készítővel és magunkkal is egyaránt, ha a felhasználási kör kerül szóba...sok kellemetlenség elkerülhető vele a későbbiekben!
A feladathoz válasszunk kést, ne a késnek keressünk feladatot!!!
Megvan a készítő, megvan a felhasználási kör, jöhet az acél kiválasztása. Azért is fontos a végzendő munka megnevezése, mert ezzel már az acélválasztást is megkönnyíthetjük. Kezdő felhasználók gyakran esnek abba a hibába, hogy konkrét acélfajtát neveznek meg. Teszik mindezt azért mert sikerült a világhálón fel lelhető információkkal káoszt teremteni a fejükben, vagy esetleg egy „én nagyon értek hozzá” ismerős tanácsára hallgatni.
Egy készítőnek bőven elég annyi, ha tudatjuk vele:
- hogy mire fogjuk használni a kést
- mennyire vagyunk jártasak a fenés ill.az élezés terén
- esetleg mik a rozsdásodással kapcsolatos igényeink.
Próbáljunk ezzel kapcsolatban elfogadni egy egyszerű tényt: A készítő nem készít rossz acélból kést, csak a legjobb anyagokkal dolgozik (tudjátok...egzisztencia). Több fajtát is tart otthon, tehát tud miből választani, a legjobb minőséget igyekszik elkészíteni mindenkinek! Gondoljunk csak bele. A műtőasztalon fekve sem osztjuk az észt a műtőorvosnak, hogy mit hogyan csináljon. Bízzatok a készítők hozzáértésében! Acél választás terén 10 év folyamatos késhasználat és 10-15 acélfajta kipróbálása után, már lehetnek egyedi elképzeléseink...addig viszont nyugodtan hagyatkozhatunk a készítőre! Nonszensz mikor egy hozzá nem értő kardoskodik egy bizonyos acélfajta mellett annak ellenére, hogy a készítő próbálja meggyőzni, hogy nem jó választás!
Markolat....anyaga, formája. Az acél után a második legfontosabb kérdés. Itt a természetes (szerves) anyagok körül szokott a legtöbb vitát kiváltó probléma lenni! A szerves anyag hőre, nedvességre bizonyos fokú változásokra hajlamos...zsugorodik, tágul, reped. A legtöbb készítő ezt kihangsúlyozza a leendő vevőnek, még is rendre visszatérő reklamációs probléma! Különböző szerekkel lehet csökkenteni(lassítani) a folyamatot...de majdnem teljes védelmet csak a stabilizálás adhat, bár az sem 100%-os! Kicsit talán misztikusan hangozhat, de a mindennap használatban lévő késekre mintha kevésbé lenne jellemző ez a probléma! Szóval akinek ez álmatlan éjszakákat okozna, az stabilizáltasson, vagy válasszon szintetikus anyagot markolatnak.
A markolat formáját illetően nehéz tanácsot adni...mivel azt a felhasználási terület és az egyén késhasználati szokása határozza meg. Általánosságban azonban egy-két dolgot elmondhatunk a markolatformát illetően. Hosszabb pengés úgynevezett „csapkodós” vasaknál nem árt, ha a markolat úgy van kialakítva, hogy gátolva van a kezünk hátrafelé történő lecsúszása a markolatról. A nagy erejű sújtásoknál nem szerencsés, ha a markolaton különféle élek esetleg hegyek találhatók, bár szerintem ez semmilyen markolaton nem szerencsés. Taktikai jellegű késeken azért gyakran találkozni ilyesmivel.
Olyan késeken, amelyeket viszont csak kizárólag vágásra használunk, én a finom gömbölyded vonalvezetés híve vagyok, már csak azért is mert a lágyabb, aprólékosabb munkáknál gyakran változtatom a fogást (sokszor csak apró mértékben). A puukkok vagy egy cakli markolatkialakítása tökéletesen ezt a célt szolgálja. Megemlíteném még azt is, hogy a tenyerünknél ne legyen sokkal hosszabb a markolat, a használat során gyakran előnytelen, sőt van olyan fogás mód, amelynél kifejezetten hátrányos a túl hosszú markolat!
Szóval a készítő, az acél, a markolat megvan! Mit kell még tisztázni a rendelésnél? A méreteket és az éltípust. Széria késnél nincs sok dolgunk, hiszen ott a méretek adottak, egyedi darabnál pedig a kézméret és a felhasználási terület szabja meg a markolat, illetve a pengehosszt.
A penge vastagságról és az éltípusról viszont beszélhetünk. Jó pár éve reneszánszát élte az 5-6 mm-es pengék divatja...mostanra azonban úgy látszik, hogy a józan ész felülkerekedett és rájöttek, hogy egy vastag penge inkább hátrány, mint előny a használat során (persze volt, aki ezt akkor is tudta)! Bár még manapság is előfordul, hogy amolyan hímtag növelő szerepet tölt be egyeseknél! Ha valaki egy 3-4 mm-es (én használtam 2miliset is gond nélkül) pengével nem tud boldogulni, akkor ott nem a kés a probléma! A szakácskések sem nagyon töredeznek a konyhákban, pedig nem szoktak 2mm-nél vastagabbak lenni...summa summarum, a vékonyabb penge hatékonyabb, jobban használható...ezt tovább felesleges ragozni!
(ezen a ponton kicsit belefolyunk a cikkbe. Az 5-6 mm vastag pengéknek is igen komoly létjogosultsága van bizonyos felhasználási területeken. Komolyabb túrázások, bushcraftolás alkalmával egy ütőfázás például jelentősen könnyebben és hatékonyabban elvégezhető, mint a kecses 3-4 mm vastagságú pengékkel. Jön is majd a teszt erről! Tagadhatatlan tény, hogy a kecsesebb kés felhasználási köre jóval szélesebb, de egy Bölény vagy Túrázó sem „viagraként” szerezte a hírnevét. :) – Magyar Kések)
És hogy milyen legyen az éltípus? Nos ezt leggyakrabban az élezni tudás (vagy nem tudás) dönti el. Kezdőknek mindenképpen az élszalagos kés a javallott...hiszen ennek az éltípusnak a legkönnyebb elsajátítani a fenését, ellenben pl. a konvex, vagy a skandináv élekkel. Minden éltípusnak meg van a maga előnye, avagy hátránya...én személy szerint az enyhe konvexet használom, bár mindenhol ez sem tökéletes. Tehát ezt is sok esetben a felhasználási terület dönti el!
Szóval a fent leírt dolgokat alaposan gondoljuk át, használjunk hozzá HITELES segítséget...és csak ezek után keressük meg a készítőt. Így már nem sok tisztázandó kérdés marad.
Hogy miért fontos ez? Hát lássuk csak!
Ehhez viszont először egy kicsit világítsuk meg a mennyi az annyi kérdést! Kotorásszunk kicsit a készítők zsebébe! A legtöbb emberben mikor fellobban a kések utáni vágy lángja...az árakat meglátva oltódik hamar a tűz. Én is így voltam vele anno...nem értettem, hogy egy pár ezer forintos acéldarabból miért lesz több tízezres kés? A másik dolog, ami rögtön föl ötlött bennem, hogy ilyet én is tudok készíteni! A sors úgy hozta, hogy sikerült néhány neves készítővel közelebbi kapcsolatot teremteni...ebből kifolyólag betekintést nyerhettem az árak kialakulásába! Az tény és való, hogy a nyersanyag csak töredéke egy kés árának, de hogy mi minden rakodik rá, azt sokan meg sem gondolják...én is csak kapkodtam a fejem mikor szembesültem vele, hogy mennyi mindent be kell építenie egy mesternek az árba, hogy talpon maradhasson! Nem akarok most tételesen felsorolni mindent, csak gondoljanak bele a fanyalgók, hogy egy késesnek, aki ebből él minden kiadást az eladásból kell fedeznie...gyerek, ház, kocsi, számlák, adó, tb., új gépek, stb.stb. tudnám még sorolni. A lényeg az, hogy gyakorlatilag a napi 8-10(néha több) műhelyben töltött időt, le lehet órabérre bontani.
Szóval kíváncsi lennék rá, hogy mit szólna az a kedves vevő, aki már 12-szer hívta a készítőt és küldött neki 16 emailt (amelyre természetesen válaszolni kellett) mert ő neki óránként eszébe jut valami változtatni való a megrendelésen...és 2 naponta érdeklődik, hol tart a kése, mikor lesz kész stb. Szóval, ha ezeket a kedves vevővel töltött (nem túlzok) gyakran órákat, beépítené a mester az árba, mert ugye az idő pénz! Külön öröm mikor egyszerre több ilyen „én rá érek, akkor biztosan a mester is” megrendelő akad! Tehát...röviden, tömören, lényegre törően!
E fentebbi témát természetesen órákig, sőt napokig lehetne még boncolgatni tudom...de talán e rövid szösszenet egy-két kezdőnek segíthet eligazodni a kitől, mit, hogyan kérdésben!
Végezetül egy kis anekdota a szakértelemről:
„Egyszer régen egy gazdag kereskedő üzleti útra indult a hintóján. Egy igen csak rázós erdei úton haladtak, amikor a kocsis hirtelen megállította a lovakat és közölte az urával, hogy nem tudnak tovább menni mert mindjárt kiesik a kocsi egyik kereke. A gazdag utazó dühös lett, de a kocsis megnyugtatta, hogy ismer a közelben egy bognár mestert, hamar elszalad érte! Egy rövidke óra múlva meg is jött a kocsis a mesterrel az oldalán. A bognár megvakarta a fejét körbe járta a kocsit, nézegette a meglazult kereket...majd a nála lévő kalapáccsal lesújtott és láss csodát a kerék megszorult! Mennyivel tartozom? Kérdezte az úr. 100 tallér. válaszolt a bognár mester. Micsoda!? Háborgott az uraság 100 tallér azért mert egyet ütöttél a kalapácsoddal?! Nem uram...felelt a mester az ütés csak egy tallér, viszont az, hogy tudtam hová kell ütni...99!”
Nagy Tibor
Köszönjük ezt a nagyon sok hasznos információt tartalmazó cikket!
Sziasztok
Magyar Kések