Alig néhány nap maradt a 2017-es évből. Ilyenkor a legtöbben – köztük jómagam is – a fejünkhöz kapunk. De hamar eltelt ez az év is! Ugye?
Sokan próbálják összegezni, hogy mi is történt idén, és mit-min kell változtatni a jövő évben…
Nos, én ezen szokásommal rég felhagytam. A hibáimat elpusztító fogadalmaknak nincs sok értelme, mert a hibáink által válunk azzá, akik vagyunk. Egész pontosan a hibáink és erényeink keveredése által. És ugye az ember képtelen megváltozni, mint tudjuk…
A komoly tervezéssel meg azért hagytam fel, mert az élet szinte minden alkalommal belepiszkált ezekbe a tervekbe. Ráadásul rögtön az elején. Célkitűzések maradnak persze, de hogy ezeket fogadalmakba öntsem…ehhez már túl öreg vagyok.
De! Ha már a szokásokat emlegettük. Van egy olyan szokásom, hogy amit sokan kérdeztek tőlem, és nem tudom rá a választ, annak a történetnek utána megyek.
Na, ilyen témakör a tradicionális magyar bicskákon rendre feltűnő kakas motívum eredete és jelentése!
2017 a kakas éve! Legalábbis a kínai asztrológia szerint. Ám, ha az idei évet Magyar Kések viszonylatban nézzük, akkor bizony itt is igaz ez előbbi kijelentés!
Ugyanis volt idén novemberben egy „Fekete sereg” jelenség a weboldalon, és ez az időszak minden korábbi rekordot megdöntött!
Nemcsak az oldalmegtekintések tekintetében, vagy a bicskák oldalon eltöltött ideje végett. Nem. A rajongás, ami ezeket a kis bicskákat körül lengi! A szinte hisztérikus birtoklásvágy!
Bizony! Idén hazánkban a bicskakultusz eljutott a legfelső szintre! Szerintem legalábbis.
Sokan ennek csak az árnyoldalát taglalták a különböző közösségi fórumokon. Tagadhatatlan tény, hogy ilyen mértékű intézményesedés hoz magával sok negatívumot is. Én mégis nagyszerű dolognak tartom, ha hazánk fiai és lányai ekkora elánnal istenítik és vásárolják a magyar bicskákat!
És a megnövekedett lélekszám több érdeklődést, több kérdést jelentett irányunkba is!
Ezen kérdések jelentős része ennek a bizonyos kakas motívumnak megismerésében csúcsosodott ki.
Mit jelent? Miért van a bicskákon? Kihez köthető?
Bevallom töredelmesen, egy idő – és számtalan email – után engem is kezdett érdekelni a történet…
Akkor kezdjük meg nyomozásunkat a történelem meggyűrt szövete mentén!!
Kicsit olyan ez, mint a puzzle. Meg kell találni a megfelelő darabokat, majd ezeket meg kell próbálni összeilleszteni. Ha ügyesek vagyunk, akkor az összeállt kép minden tekintetben kielégíti a várakozásainkat.
Nekünk az első ilyen darab maga a kakas! Merthát ő a történetünk főszereplője.
Nos ezen viszonylag kis állat mögé terjedelmes múlt és tartalom préselődik ám!
Ha a legelején akarjuk kezdeni, akkor egészen Asszíria és Ó-Egyiptomig kell elmennünk. Innen indul a jegyezhető kultusz, ami a kakas köré épül. Persze az őskakassal délkelet ázsiai eredeténél fogva találkozunk a szanszkrit nyelvben is, „krikavaka” néven, de igazi kultusszá az ó-korban az egyiptomiak, a perzsák, a görögök, a rómaiak, a gallok és a germánok emelték.
Az ó-perzsák szent könyve, az Avesta, az éberség szent állatát, a kakast Parodarsnak hívja. A görögöknél a hajnalpír, a fény és a világosság szimbólumaként szerepel, és mint ilyennel találkozunk vele a nap gyermekei, Idomeneos és Pasjphaé pajkészítményeinek fő diszeként. Európa akkori civilizált tájain csak az V. században Kr. előtt találkozunk vele először. A rómaiak emelték magas vallási kultuszuk tárgyává s a hadjárataikra, madárjóslásaik fő objektumaként is mindenhová magukkal vitték. Az ezt követő időkben szimbólumként is szerepel a galloknál és a gótoknál. A nyugati gótok „hana” néven emlegették, és az ó-német " Hahn" szó hihetőleg innen veszi eredetét. A ó-szláv „kuan” -nak vagy „kuro” -nak nevezi, míg a velünk rokonnak tartott finn nép „kukko” -nak hívja. Ez már erősen a "kakas" szó gyökére emlékeztethet bennünket!
De nem csak a rómaiak vitték magukkal hadjárataikra a kakast, mint szimbólumot vagy szimbolikus állatot. A 30 éves háborúban a békepontok aláírásárakor 1648-ban Münster (régi magyar neve Monostor) városába vonuló megbízott követek kocsiján is szimbolikus pozícióban ott kérkedett a kakas. Svájci csapatok Merész Károly burgundi fejedelem idejében, később pedig Európa-szerte, mint testőrök és akár zsoldosok, még a XVIII. század folyamán is, csapataik szimbólumaként magukkal vitték az éber és vitéz "harci" kakast. A finn ezredek régidők óta egy-egy "ezred"-kakast tartanak maguknál, a mely a finn csapatokat mindenhová, békében és harcban egyaránt elkísérte. Az ó-angol katonaság harci jelvénye mindenkor a kakastoll volt. Az angol tengeri haderő legénysége még napjainkban is magával viszi a hadihajók harcikakasát.
Tehát a kakas, mint a harcos, a harciasság szimbóluma, minden bizonnyal innen ered…
De nemcsak a mindenkori katonaság használta előszeretettel kis szárnyasunkat!
A Napisten attribútumának tartják. A fény madara, uralkodik a sötétség felett, mivel hangos kukorékolással jelzi a napfelkeltét. Innen kapta a hírnév madara titulust is, valamint az éberség megtestesítője címet is. Általánosan a jóság, az önzetlenség is megtestesítője, mivel ételét megosztja a tyúkokkal. A szerencse és a jókívánságok madara is.
Számos vallásban és földrészen megtaláljuk a kakas szimbólumot!
- Kínában a jang (a férfi princípium) állata (párja a kacsa, a jin állata); tyúkkal együtt a vidéki élet örömeire utal (jin és jang).
- Japánban a polgári erényeket, a bizalmat és az előre látható dolgok bekövetkezésének valószínűségét jelzi. Véd az éjszaka rossz befolyásaitól, ezért ajtókon ábrázolták.
- A buddhizmusban a végzet szimbóluma.
- Az antikvitásban Apollón/Apollo és Zeusz/Jupiter madaraként ’fény’ jelentést hordoz. (mint már az elején is mondtam) Ezen felül Aszklépiosznak, az orvostudomány istenének is szentelték. Azt tartották, hogy a kakas meggyógyítja a betegeket (Aszklépiosz/Aesculapius). Platón Phaidónjában Szókratész a halála előtt emlékezteti Kritónt, hogy áldozzanak kakast Aszklépiosznak. Mivel a kakas az evilági lét után egy új világ hajnalának fényébe vezeti a halott lelkét, lélekkísérő motívum társult hozzá, s így Hermésznek is attribútumává vált (Hermész/Mercurius).
- A rómaiaknál harcias, éber jellemvonásai folytán Mars, Mercurius, Priapus és Minerva szent állata. A kakasviadalok is ezt a jelentését hangsúlyozzák.
- Az európai néphitben a kakas kiáltásának szellemriasztó hatást tulajdonítottak. A germán elképzelések szerint a nappalt és éjjelt elválasztó kakas a túlvilág határának őre. A kelta hagyományokban az alvilág isteneinek attribútuma; a halált a halottas ágy lábához kötözött kakas szimbolizálta.
- A zsidó hagyományban a mátkapárt megjelenítő kakas és tyúk-ábrázolásnak a kakas termékenység-jelentése az alapja. A Talmud szerint az udvariasság képe, mert ő vezeti be urát, a Napot.
És hát természetesen a kereszténység, mint vallás. De még mielőtt erre kitérnék, ismerjünk meg egy-két pogány eredetű szokást is. Csak a teljesség kedvéért.
Egy anno népszerű rituálé volt a kakast fazék alá borítani, agyonverni s az így agyonvert szárnyast lakomák főételként elfogyasztani. Ezzel a népszokással Nyugat és Dél-Európa valamennyi népénél találkozhattunk a Balkán kivételével. A különbség az idevágó népszokásokban inkább a kivitelezésben volt. Az angol nép furkósbot segítségével, a hollandus, a spanyol, a morva pedig késsel vagy karddal szabdalgatja a félig földbe ásott s azután fazékkal leborított kakas fejét. Legtöbbnyire farsang vége, húshagyókedd volt a napja az ilyen kakasleütéses mulatságának. Hiába, nem mindig volt könnyű kakasnak lenni! Ott vannak ugye az említett kakasviadalok is. És Csehországban a szokásos évi búcsúk alkalmával is drámai szerepet vitt a kakas. Az egyházi ünnepségek befejeztével felbokrétázott díszkocsira ültették a szerencsétlen szárnyast és számára a helység legszebb hajadonjai közül külön kakas-menyasszonyt választottak. A bekötött szemű hajadon cséplő hadaróval addig ütötte a kakast, amíg ki nem múlik. Ha nem tudta agyonütni, akkor a leányzó nem erényes, így tehát szégyent vallott… Hát nem bájos? Most komolyan.
Na még egy kis adalék a teljesség kedvéért! Mivel minden éremnek két oldala van, nézzük kis kakasunk sötét oldalát is néhány karakterben. Mert bizony van neki! A fekete kakas már a görögöknél is a gonoszság jelképe volt! És mint ilyen egyben nemcsak jóstehetséggel, hanem többféle bűvös erővel felruházott lény volt. A tűzvészek megtörténtéért is a fekete kakast tették felelőssé, bár ez néhány kultúrában inkább a vörös kakas (tűzkakas) sara volt. Sőt! Az ördögöt régidők óta fekete kakastollas fejfedővel ábrázolják. Elsüllyedt harangok őrzése rendszerint a fekete kakasra volt bízva. A frízek néphite szerint minden hetedik évben a kakas is tojik. Nesze nektek nemi egyenjogúság! Ám az ilyen tojásokból sárkány szokott kikelni. Ezért a kakastojásra mázsás követ kell hengergetni, vagy nyilvánosan elégetni. Bázel városa még 1774-ben is nyilvánosan égetett el ilyen bűbájosnak tartott kakast.
Na akkor most térjünk rá a számunkra legfontosabb részre magán a puzzledarabon, a kereszténységre, illetve a kereszténység és a kakas kapcsolatára. Hogy miért fontosabb rész ez az eddig leírtaknál? Mert ez fog majd illeszkedni a következő darabhoz. A vallás a kapocs Debrecenhez! Na! De ne szaladjunk előre ennyire, jó? Tehát a keresztényi szál…
A legfontosabb mozzanat, hogy a kakasnak, mint állatnak meg kellett vetnie a lábát itt, Európában. A sabariai (kezdetben Savaria, a mai Szombathely, bizony) származású s így hazánkfiának tekinthető Szent-Márton püspök, a IV. században Kr. után, nemcsak a hagyományos Márton-napi ludak révén tette nevét emlékezetessé. Rengeteg baromfit, közöttük sok kakast küldött a vele összeköttetést fenntartó olasz, francia és német kolostorokba, hogy ezek aztán a baromfitenyésztés révén a népnek a baromfitized beszolgáltatásában segítségére legyenek. Ezzel aztán a kakas házikultuszának alapja Európa szerte meg volt alapozva.
Persze az egyház(ak) már ennél korábban is lelkesen használták is a kakast, mint szimbólumot.
A kereszténységben is alapvetően a fény, az újjászületés, és azon túl az ítéletre való visszatérés hírnöke. Az éberség, amely minden irányban körbe forog (szélkakas), hogy a gonosz erőit lesse, majd hangjával elűzze őket. A IX. századtól van adat arról, hogy a templom tornyára fémkakast erősítettek. A hívők számára a kakas maga az igehirdető, aki az új hit felvirradását hirdeti, de jelentheti az igazak lelkét is, akik várják a hajnalt. Péter apostollal kapcsolatban az emberi gyengeséget és a bűntudatot jelzi. Szt. Ambrus püspök „Himnusz kakasszóra” c. művében is megjelenik a kakas keresztény jelentése: „Kakas szaván remény fakad, s a szenvedőknek enyhület.”
A keresztény valláson belül a legszorosabban a református egyház kötődik a kakashoz. Az elmúlt évszázadokban, a református templomépítészetben a leggyakrabban alkalmazott csillag toronydísz mellett, jelentős helyet kapott a kakas megjelenítése is. Több város református temploma is (Miskolc, Szeged, Kolozsvár) kakas-díszéről a „kakasos-templom” elnevezést kapta. A református művészetben a kakas-motívumot számtalan módon alkalmazzák. A templomtetőkön kerámiából készült ábrázolás mellett a festett kazettás mennyezetek, vasból formált különböző ajtó elemek (kilincs, rács), lámpaminták és fafaragások is díszítményként mutatják be. 2012-ben a megújuló reformatus.hu honlap logója a kakas lett.
Nos akkor a kirakós első darabját kiveséztük. Kérlek nézzétek el nekem, hogy nem tértem ki minden feljegyzésre vagy adatra. Aki ennél messzemenőbben akarja tanulmányozni a kakas mitológiát és történelmet, annak sok sikert kívánok. Fog még találni érdekes dolgokat.
Namost. Kezdjük feltérképezni a második puzzle darabot. Nevezetesen a helyet, ahova a kakasos bicskák eredetét köthetjük.
És ez a hely Debrecen. Bizony. Ugyanis Magyarországon Debrecen neve szorosan összefonódott a református egyházzal.
Debrecen elsőnek 1218-ban II. Andrástól nyert városi jogokat. 1361-ben mezővárosi, 1693-ban szabad királyi városi rangot kapott. Lakossága kereskedelemből és állattartásból élt elsősorban, azon belül főképp szarvasmarhatartásból. Ezen felül még érdekességképpen olyan dolgokat mindenképp említsük meg, hogy történelme során kétszer az Országgyűlés színhelye volt: 1848–49-ben, és 1944-ben. Valamint kétszer volt Magyarország fővárosa is! 1849 januárjában, majd 1944 után.
Az 1538-as alapítású Debreceni Református Kollégium az egész kontinensen híres volt, és híres ma is. Itt az évszázadok során az ország legnevesebb iskolái között számon tartott Debreceni Kollégiumban Magyarország számos nagy alakja töltötte diákéveit, mint Ady Endre, Arany János, Balog Zoltán, Bay Zoltán, Csokonai Vitéz Mihály, Bölcskei Gusztáv, Fazekas Mihály, Kölcsey Ferenc, Móricz Zsigmond, Szabó Magda, a Tisza családból Tisza István, Tisza Kálmán és Tisza Lajos vagy az Irinyi családból Irinyi József és Irinyi János.
Mivel Debrecen nem rendelkezett városfallal, a várost a különböző megszállások idején a szemfüles diplomáciai érzék tartotta életben. És nemcsak életben tartotta, de folyamatosan fejlődött is! Talán ez a fajta nyitott és fejlett gondolkodás miatt lettek annyira elfogadottak és népszerűek a kálvini reformáció tanai. Mivel a lakosság a 16. századra szinte teljesen protestáns lett, elnyerte a „kálvinista Róma” megnevezést.
Tehát a reformáció legjelentősebb városa Debrecen lett, és ma is az. Ez a kirakós második darabja!
Most már összeilleszthetjük a kakas vallási vonalát Debrecennel. Ezek után már csak azt kell kisilabizálnunk, hogy ez a szimbólum miként került vágyaink tárgyaira, a bicskákra!
Következzen a harmadik puzzle darabka!
Az ok, amiért a kakas a bicskákra került számos szimbólumtársával egyetemben elég prózai. A tehetősebb gazdák, pásztorok szerették volna viszont látni kedvelt eszközeiken ezeket a népi, vallási jelképeket. És pont ennyi, nem több. A kakas ugye, mint már tudjuk erősen vallási és azon belül református vonatkozású volt hazánkban, és az pedig erősen debreceni székhelyű. Valószínű, hogy innen ered a kakasos bicskadíszítés.
Innen jön képbe Lükő Gábor néprajzkutató kutatása. Ugyanis az 1800-as években mindenhol jellemző volt a nagyobb tömegeket foglakoztató fémipari mesterség (késkészítés), de egy szűkebb létszámú késes mesterség kifejezetten Debrecen városában működött. Ők voltak a debreceni késesek, akik egyéni stílusukkal országos elismerést vívtak ki. Ők készítették a pásztorok páros késeit, és a farvillás késeket. Vélhetően ezen késes mesterek kezdték el alkalmazni a kakas szimbólumot.
Az 1900-as években Némethy Lajos debreceni késkészítő készítette ezeket a díszített páros késeket. A háború után a Némethy-féle bicskás vonalat Szoboszlai Gábor rézműves folytatta Debrecenben. És az 1990-es évek elejéig készítette őket.
Szoboszlai Gáborral az 1980-as évek derekán (egész pontosan 1985-ben) találkozott egy fiatalember, aki éppen az érettségi vizsgájára készült. Ez a fiatalember már régebben is vonzódott a késekhez és bicskákhoz. Megértette egymást ez a két férfi, és a fiatalabb (mivel a tanulmányok annyira akkor még nem érdekelték) elkezdte elsajátítani a bicskakészítést. A fiatalember először1989-ben zsűriztette első kakasos bicskáját, 1993-tól rendszeresen zsűriztette késeit. És bár a fiatalembernek néha voltak szakmai kitérői, a mesterség 1996-tól végleg magába szippantotta. Mára az ország egyik legismertebb és legelismertebb késkészítő mestere lett!
A fiatalembert Kocsis Ferenc Istvánnak hívják!
És hogy mennyi köze van Kocsis Ferencnek a kakasos bicskakultuszhoz? Nagyon is sok. A bicskái iránti rajongás bár sokak szemében túlzó, a szakma egyöntetűen fejet hajt előtte és elismeri. Bicskái súrolják a legfelső szintet. De történetünk szempontjából a legfontosabb adalék, hogy a Némethy-Szoboszlai vonalat ő folytatta, és ápolta-ápolja egészen napjainkig.
Szavaimat igazolja, hogy a Hajdú-Bihar Megyei Értéktár felvette jegyzékébe Kocsis Ferenc kakasos bicskáját, valamint a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság 2013-ban termék védjeggyel látta el Feri Kakasos és páros kakasos bicskáit, valamint napkorongos páros bicskáit!!
Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. igazgatója egy riport során a következőket mondta:
„Ismerek pár késest, és közülük Kocsis Feri az egyik legjobb. Éppen olyan bicskákat készít, amilyeneket századokkal ezelőtt használtak itt az emberek.”
No kérem. Akkor remélem sikerült alaposan kivesézni a „kakas” aktát? Nem? Persze, hogy nem?
Mert most zúdulhatnak zsákszámra a kérdések!
- Akkor most csak Kocsis Ferenc készíthet ilyen kakasos bicskát?
- Csak debreceni késesek készítenek ilyen kakasos bicskát?
- Akik ilyet készítenek, azok koppintják Kocsis Ferenc késeit?
Nem, nemcsak Kocsis Ferenc készíthet kakasos bicskát! Készítenek mások is. És készítettek régebben is. Ám az a fajta kakas motívum, amit Feri használ, jellemzően a debreceni késesek által lefektetett vonal! Nem Ferenc találta ki! Nem. Ő vitte tovább. Alapvetően a szóban forgó kakast köthetjük Kocsis Ferenchez? Igen, természetesen. De még inkább Debrecenhez! Hisz ugyanezt a motívumot megtalálhatjuk Zsákai István bicskáin is. Aki ezeket a bicskákat debreceni bicskáknak nevezi. Sőt, ő maga is Debrecenben tanulta a mesterséget. Sőt-sőt!! Zsákai István mentora Kocsis Ferenc volt 2004-ben!
Lám-lám, a szálak összefutnak, ugye?
Készíthet e bárki pont ugyanilyen kakas motívummal bicskát? Az nem Feri késeinek koppintása? Készíthet. Miért ne készíthetne. Bár véleményem szerint kizárólag a hagyomány iránti tiszteletből illik a debreceni jelzővel illetni. Megint csak Zsákai Istvánt tudom példának felhozni.
Tudjátok mit? Mondok egy másik példát! Egy olyan késest mutatok be, akinek az égvilágon semmi köze Debrecenhez, Kocsis Ferenchez!
Él Szentendrén egy késes mester, Szankovits Tibor. Ha esetleg valaki nem lenne tisztában az ő nevével, itt egy kis gyorstalpaló.
- 1988 - VII. Táncház találkozó: Nívódíj
- 1988 - Népi Iparművészeti Tanács: Nívódíj
- 1988 - Országos Népi Kismesterségek Művészete - Pályázat: Művészeti díj.
- 1997 - Az Év Kézműves Remekei díj
- 1997 - Szent György Lovagrend Fegyvermester kitüntetése a Hadtörténeti Múzeumban
- 2000 - Millenniumi ezüstérem „A magyar kézművességért”
- 2003 - Iparművészeti Múzeum: A kiállítás nagy díjas alkotója
- 2008 jan 12. Magyar Tudományos Akadémia: Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kitüntetése: Kodály Zoltán közművelődési díj, a kiváló hagyomány ápoló szakmai tevékenység elismeréseként, a magyar kultúra napja alkalmából
- 2008 aug 20. Szépművészeti Múzeum: A Magyar Köztársaság Kormányának kitüntetése: A Népművészet Mestere Díj
- 2016 Duna Palota, Magyar Kézművesség Kiállítás: Emberi Erőforrások Minisztériumának Alkotói Nagydíja
Nem semmi fazon, mi? És a slussz poén? 1987-ben már zsűriztetett kakasos fejesgörbét!
Ugye az ő esetében nem kezdünk holmi koppintásos vádakkal dobálózni? Persze, hogy nem. Mivel az ő kakas motívuma nem egyezik a debreceni motívummal. A fejesgörbe forma adott, ám mégis a saját elképzelését valósította meg. Természetesen megkérdeztem Szankovits Tibort is erről. A válaszát az ő engedélyével szóról-szóra idézem!
„Mint köztudott igen széles választékban, soha nem másolva szolgailag, hanem a magam szerény módján alakítottam ki motívumokat és így igyekeztem a népélet, pásztorélet hangulatát átmenteni, kifejezni. Késeimen, bicskáimon ezeket a csontmetszeteket, szaruberakásokat kizárólagosan hagyományos módszerekkel, szabad kézzel reszelve, besütve vagy karcolva készítem (semmi lézer) tehát minden darab egyedi. Csontmetszetekhez soha nem kértem (vannak ezzel foglalkozó művészek) segítséget. Körülbelül 1980-tól használom a kiskakast, viszont néhányat már korábban is gyakorlásként besütöttem. Továbbra is lesznek újabb és újabb motívumok, mert még mindig sok a mondanivalóm.”
Na, de mi van akkor, ha a motívum és a bicska is ugyanolyan, mint Kocsis Ferencé? Mondjuk egy szép kakasos fejes? Ez egy sokkal nehezebb helyzet. Mert! Ha a cikkből bármi is benne maradt a fejünkben, akkor világos számunkra, hogy ez a kakas motívum ábrázolás debreceni, és hát a fejesgörbe sem Kocsis Ferenc találmánya. Tehát innen araszolva a kérdés felé kijelenthetjük, hogy nem koppintás. Ám ez az emberi előítéletekkel szemben sovány vígasz. Mert ezt a párosítást Kocsis Ferenc hozta el napjainkba. És az emberek – pláne a bicskás világban jártas emberek – kisajátítják Feri javára. Érthető reakció ez? Igen, alapjában véve az. Hiszen a kis ördög ott bujkál mindenkiben. Kocsis Ferenc neve egybeforrt ezekkel a bicskákkal. Szerény véleményem szerint nem szerencsés dolog mindenféle hivatkozás nélkül előállni egy ugyanolyan darabbal. Itt nem a bicska minőségéről van szó! Épp ellenkezőleg! Félő, hogy a bicska a megérdemelt elismerés helyett inkább ironikus megjegyzéseket kap, esetleg bélyeget.
Akkor mi a megoldás? Van erre a dilemmára megoldás? Van! Több is! Hogyne lenne.
Az egyik megoldás megemlíteni a debreceni hivatkozást, esetleg Kocsis Ferenc nevét is. Ezzel szerintem elejét lehet venni a sok epés megjegyzésnek, és a vádaskodásnak. Azzal, hogy megemlítjük az esetleges ihletadót, nem lesz kisebb értéke a bicskának-késnek, épp ellenkezőleg.
A másik lehetőség a saját stílusunk előtérbe helyezése. Ehhez mi tagadás, kell némi bátorság! Mondok itt is két példát!
Az egyik – Hochstein György késkészítő! Nála nem meglepő, hogy a hagyományokat ötvözi a modern formavilággal! A végeredmény mindig szemkápráztató. Noha Gyuri nem alkalmazott még néprajzi vagy vallási motívumokat, a formákkal viszont előszeretettel kísérletezik. Most éppen a már sokat emlegetett fejesgörbe feltuningolásán fáradozik. Őt ismerve a bicska elképesztő lesz.
A másik – Szabadi Győző késkészítő. Ez a fiatal szigetszentmiklósi srác igazi tehetség. És elkezdte járni a saját útját!! Tudjátok mekkora szó ez? Most komolyan! Talán még ő sem érzi milyen fontos az, amit adni próbál nekünk, késkedvelőknek. Hiszen még csak az út elején van. Ám minden hatalmas utazás az első lépésekkel kezdődik.
Hogy miről is vartyogok itt? Elkezdtek egy faragott markolatot népszerűsíteni a hagyományos bicskákon. Most még nincs akkora „hájp” e történet körül, de az újítás, az ötlet mindenképp figyelemre méltó! És tudjátok mi a következő lépésük? Készítenek fejesgörbét! De egy picit – a hagyományok berkein belül – átrajzolják a formát! És terveznek egy motívumot! Bizony. Amit csak ők használnak. Ők szeretnének egy olyan motívumot létrehozni, ami mögé idővel épülhet megfelelő történet! Mekkora ötlet és kreativitás!
Na erről beszélek kérem szépen! Hajrá Szabadi Győző! Hajra kreatív és innovatív megújuló késes társadalom! Én ezt az utat találom tökéletes megoldásnak…
Bocsánat, ha a cikk kicsit hosszúra sikeredett. Úgy érzem, a téma ennyit minimum megérdemel.
Remélem sikerült a kakasos bicskák eredetét valamelyest közelebb hozni, és néhány tévhitet szétzúzni.
Sziasztok
Magyar Kések