Manapság ez nagy sláger téma. Rettenetesen felkapott dolog lett a hőkezelést, mint hibát vagy legfőbb szempontot emlegetni.
És ezzel együtt elindult egy folyamat is.
Az okos és tudatos vásárlók önképzése.
Mi a baj? Éreztetek e mondatban némi iróniát? Gondoltam. Van is benne rendesen.
Ugyanis az acélok hőkezelése már-már a misztikum kategóriába tartozik. Természetesen ez egy nagyon fontos folyamat. Csak éppen a „túlképzett” vásárlók (akinek nem inge, nehogy magára vegye!!!) mára szinte jobban értenek hozzá, mint maguk a késkészítők.
És ez baj. Mert a vásárló vagy felhasználó sokszor olyan tudás birtokába jut, amit nem igazán tud mire használni, sőt, nem is igazán érti. Nem látja ennek a „tudásnak” az igazi szakmai hátterét. Viszont előszeretettel hirdeti, és a késkészítők véleményére nem is ad.
„Csak a tanult tudás vállhat hasznodra”…….. von Clausewitz
Ollózok megint egy érthető példát. Megint a múltamból. Tudjátok, órákkal foglalkoztam. Ott is elindult egy önképző folyamat, „a tudatos vásárlók feltámadása”. Beérkezett egy vásárló a szalonba, és az első kérdése az volt: „ebben az órában milyen szerkezet van?” Természetesen svájci. „Jó - jó, de milyen?” Azonnal jött a válasz: „ETA 2824-2”. És mi történt? Emberünk olyan képet vágott, mint az egyszerű busman a Sony konferencián tolmács nélkül. De azért elismerően bólogatott. Olyan infót kapott, amiről valahonnan már hallott. Ám igazából fingja sincs, hogy voltaképp, amit hallott, az mit is jelent. Nem azért, mert tudatlan! Nem. Csak ahhoz, hogy a szerkezetekkel tisztában legyen, ennél sokkal többet kell tanulni róla. De mivel ez nem a szakmája, így se ideje, se akarata nincs ezt tanulni.
Hogy akkor miért indul el mindenhol ez a folyamat? A tudatos vásárló feltámadása? Mert elindult, ehhez kétség sem fér. Gondoljatok csak bele: tudatos táplálkozás, tudatos életmód, tudatos energia felhasználás, és stb.-stb. A folyamat nagymértékben öngerjesztő. Kell hozzá hangadó. De hangadó mindig is volt, van, és lesz is. Hogy miért követik őket sokan?
Szerintem szimpla kíváncsiság.
Olyan kíváncsiság, ami mögé sajnos általában nem halmozódik fel valódi tudás. Az ember kíváncsi természet. Ezt tudjuk. Tanulni akar. Ám mióta az internet elterjedt, a hiteles tudás, vagy a hiteles információkat tényként közlők teljesen elvesztek abban a katyvaszban, ami ez által a nyakunkba ömlött. Most komolyan! Üss be bármit a keresőbe! Bármit! És nézd végig mi minden jön rá fel! És mindenki hiteles információt közöl!
Persze, hogy az ember eltéved, és olyan tanokat vall igaznak, amik nem feltétlen azok.
Hiszen a legtöbb oldal valóságtartalmát leellenőrizni lehetetlen. Mi belőle a személyes benyomás, és mi a tényszerű adat? Ki tudja. A hangadó az oldalra felmegy, és az ott leírtakat kisajátítja. Majd az így „szerzett” tudást tovább adja.
Van erre egy jó kifejezés. Okoskodás. És az okoskodásnak nincs felső határa.
Mert nem elég, amit a késkészítők megmutatnak, (csak, hogy idevágó példa is legyen) több kell. És lassan már a sajátunknak érezzük a mindenhonnan felkapott infókat. Na, ennek a folyamatnak lesz az a vége, hogy jobban tudunk mindent a szakembereknél.
A hőkezelés és „HRC” ennek a legjobb példája a kések világában. Megint hangsúlyozom, ez egy nagyon fontos folyamat. De nem nekünk! A Késkészítőknek! Nekik! Nekünk azzal kell törődnünk, hogy az elvárásainkat érthetően közöljük velük. Higgyétek el, a Késkészítők pontosan fogják tudni, hogy hogyan kell elkészíteni szeretett késünket. Nincs szükségük a mi „szakmai” instrukcióinkra.
Ráadásul ez a folyamat már ott tart, hogy rengeteg tényt és dolgot próbálunk megmagyarázni a hőkezeléssel. Csak, hogy értsétek, íme néhány példa, ami rajtam keresztül próbált érvényesülni.
- Ha egy késkészítő valamilyen késből nem tud egy darabot elkészíteni, csak nagyobb szériát, van olyan „professzor”, aki ebben egyből hőkezelési problémát lát! Más oka nem is lehet!
- Vagy mondjuk, egy másik késkészítő mondjuk csak sleipnerből készíti a szériakéseit jelenleg. Na, az biztos azért van, mert neki hőkezelési problémái vannak. Más oka nem is lehet! Remélem az érintett „professzorok” magukra ismernek.
Vajon hány embernek magyarázták már el az igazukat? Hány embert tájékoztattak az általuk egyértelműnek vélt tényről?
Csodálkozunk azon, hogy a Késkészítő véleménye ezek után néha nem is mérvadó?
Szerintem ne legyünk ennyire „tudatos és okos” vásárlók. Persze, ne álljunk egy megkötendő üzlet elé teljesen tudatlanul, de figyeljünk az egyensúlyra. És hallgassunk a választott késkészítőre. Az első hiteles információinkat mindig tőlük szerezzük be, ha kést akarunk készíttetni.
Ennyire egyszerű!
Ne akarjuk tudni mindennek a miértjét! Ne azon morfondírozzunk, hogy került a nyúl a cilinderbe, csak mulassunk azon, ahogy a bűvész előhúzza.
Mi is a HRC? Palcsesz Imre késkészítő összefoglalja nekünk.
Keménységmérés, keménységvizsgálat: Szilárd anyagok mechanikai tulajdonságainak mérésére szolgáló eljárás. Az adott anyag egyéb tulajdonságaival arányban áll, így a rugalmassággal, a szilárdsággal, a kopásállósággal; fordítottan arányos a képlékenységgel, a szívósággal csillapítóképességgel. A vizsgálandó anyagnál jóval keményebb, ún. szúrószerszámot nyomunk az ahhoz alkalmasan megválasztott terheléssel az anyagba és az így létrejövő lenyomat területéből vagy a benyomódás mélységéből származtatják a keménységi mérőszámot. Szúró keménységmérésen belül megkülönböztetünk hármat: Brinell, Rockwell és Vickers típusú keménységmérés. Ezen három közül a Rockwell a lenyomat mélységéből, míg a másik kettő a lenyomat által képzett területből származtatja a keménységet. Az iparban legfőképp a Rockwell féle keménységmérést alkalmazzuk. Rockwell esetében (azon belül is ’C’ skála esetén, innen a HRC) egy 120°os gyémántkúp behatolásának mélységét mérjük 150 Kg-os terhelés hatására (ebből 10kg az előterhelés, mely az anyag rugalmasságának és egyéb zavaró tényezők hatását hivatott csökkenteni és a gyémánt biztos érintkezését a mérendő munkadarabbal, valamint 140kg a fő terhelés). A mért érték közmegegyezéssel kialakított, dimenzió nélküli szám.
Nos, így kerül a nyúl a cilinderbe!
Nekem személy szerint elég, ha a választott késkészítő megkérdezi, hogy mire fogom használni a kést, majd ő megmondja, hogy erre milyen „HRC” a jó.
Ez pedig az, amikor a bűvész előhúzza a nyulat a cilinderből.
Érzitek a különbséget igaz?
Végezetül egy sztori arról, hogy miért nem jó a túlzott kíváncsiság!
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember. Gyerekkorától kezdve volt egy gyengéje. A málnás savanyúcukor. Már apukája is ezt majszolta gyerekkorában. Mondhatni, hogy ez a málnás savanyúcukor generációkon át kísérte a családot. Emberünknek szertartás volt az, amikor hazaért kutyusával a sétából, adott friss vizet kedvencének, majd leült mellé a teraszra, és falatozott a málnás savanyúcukorból. Ez volt az az íz, ami egész gyerekkorát végig kísérte. A közös focik apuval, a kirándulások. Milyen sokat is tud jelenteni egy íz? Igaz?
Majd jött a tudatos táplálkozás kora. Mit is jelent ez? Mindenki elkezdte olvasni, hogy mi van a csomagolás hátuljára írva! Azt jelenti. Majd mindenki ráült a netre, és kinyomozta mit is jelent a sok E szám, meg stabilizáló anyag, meg édesítőszer, meg emulgálószer. Senki sem tudta, hogy ezen információk mennyire hitelesek vagy igazak. A legtöbb írás meg cikk úgy kezdődött, hogy kutatások bizonyítják…….de semmi konkrét adat. Emberünknek nem is kellett ennél több, neki elég volt az, hogy kutatások bizonyítják. Hamar megtanulta, hogy a kedvenc málnás savanyúcukra bizony nem más, mint egy tasakba zárt fertő, egy méreg!
Soha többé nem vette.
Persze idővel szembesült a ténnyel, ezeket a mérgeket nem zárta ki az életéből. Megeszi más formában. Mivel a boltok polcain minden más is ugyanígy készül. Bármennyire is igyekezik kerülni ezeket a dolgokat, kizárni az életéből nem tudja. Ekkor lett valóban okos. Mert rájött.
Valójában nem tett mást, csak megfosztotta magát a kedvenc málnás savanyúcukrától. Egy érzéstől. Gyerekkora kedvenc ízétől. A teraszon üldögélés is megszűnt. Azt nem tudta, hogy egészségesebb lett ez az élete kedvenc nasija nélkül. Honnan is tudhatná. Csak azt, hogy szegényebb lett egy élménnyel. Ledöntött magában egy bálványt, a málnás savanyúcukor bálványát. Másnak ez csak egy cukor a sok közül, de neki ennél sokkal több volt.
Mindenkinek van az életében egy „málnás savanyúcukra”, mindegy minek nevezzük. És ennek a dolognak addig van varázsa, amíg nem akarjuk megérteni, csak élvezni és csodálni…….
Hiába jöttem rá, hogy a világ hogy működik, soha többé nem vettem a málnás savanyúcukrot. A tudat így működik. Hiába az emlékek…..”
Ha adhatok nektek egy tanácsot, Ti ne essetek ebbe a hibába! Ha szeretitek a késeket, és eljuttok oda, hogy vesztek, vagy készítettek egyet, örüljetek neki. Ha nektek ez a kés lesz a „málnás savanyúcukor”, akkor csak használjátok egészséggel, és élvezzetek minden percet. Érezzétek ezt minden tollaság vagy nyárs faragásánál. Érezzétek ezt valahányszor letisztítjátok. Ne azt nyomozzátok, hogy ezen mi került ennyibe, milyen a hőkezelés, honnan veszik az alapanyagot.
És bár a tudás hatalom, a tudatlanság meg sokszor áldásos, Mi maradjunk az arany középúton.
Vannak fantasztikus késkészítők. Szasza, Angelero, Kocsis, Jeneses, Lovász, Kertész, Szálkai, Nagy, Mókamiki, és még sorolhatnám hál Istennek. Akik mesteri szinten megvalósítják azt, amit mi a kések terén megálmodunk magunknak.
Nekünk nincs más „dolgunk”, mint örülni az eredménynek. Használni a késeket.
Sziasztok
Magyar kések