Valamikor a hónap közepén vetődött fel bennem az ötlet, hogy belevonlak titeket is egy cikk írásába, kedves késhasználók, azzal a szándékkal, hogy csokorba szedjem azokat a felhasználói véleményeket, amik úgymond elsőkézből származnak. A felhívásra jönnek is szépen a fotók, a vélemények. Így sikerült összegyúrni egy vélemény csomagot azoknak a leendő vásárlóknak, és késhasználóknak, túrázóknak, akiknek nincs alkalmuk tapogató közelségbe kerülni ezekhez a kézzel készülő csodákhoz. Illetve nincs lehetőségük kipróbálni, összehasonlítani őket. Hiszen semmi sem hitelesebb azon tulajdonosok szavánál, akik már használják késeiket.
Most akkor következzen a Ti véleményetek!
„A kések világában járatos embernek nem újdonság, de mégis szokatlan darab. Aki a névből arra gondol, hogy japán eredetű, annak jár a piros pont. Eredetileg vásárfiának szántam, a székesfehérvári Tűzzel-Vassal fesztiválról érkezett haza velem. Aztán úgy alakult, hogy nálam maradt, megszerettem. Voltatok már úgy valamelyik használati tárgyatokkal, hogy boldogan éltetek nélküle, sőt azt sem tudtátok, hogy létezik, aztán amikor már birtokotokban volt hozzátok nőtt? Nem? Akkor bocsáss meg kedves Késbarát, de nem Neked írom soraimat.
Ha velem maradtál, akkor végre a lényegre térek… azaz mégsem. A készítőjét Palcsesz Imrét, alias Angelero-t nem szeretném bemutatni. Nem azért mert nem kedvelem, sőt ellenkezőleg, hanem mert ezt megteszik munkái. Ha nem ismered, sosem találkoztál vele, de kezedbe veszed egy kését, megérted, amire gondolok. Eszedbe se jut bozótot irtani, tankot hámozni késeivel, ellenben kedved lenne egy szép túrabotot, vagy játékot faragni, esetleg főznél valami finomat.
DE VÉGRE: Angelero Kiridashi. Nem igazán kés, sokkal inkább ”szerszám”, egy hasznos szerszám, egy irgalmatlanul éles szerszám. Akár egy sniccer, azzal a különbséggel, hogy amíg egy sniccer pengéje törékeny, könnyen kimegy az éle, folyton cserélni kell, ez rendkívül tartja az élét, eltörni meg szerintem csak anyahajóval lehet. (vagy valami naggyal és nehézzel, most ez jutott eszembe) Íróasztalomon a kezem ügyében tartom. Kiváló levelet, csomagot, dobozt bontani, ceruzát faragni (oké, valljuk be ez utóbbi ma már nem egy hétköznapi tevékenység, de a ceruzafetisizmus betegségét még kisiskolásként elkaptam és nem sikerült kigyógyulni belőle azóta sem), körmöt piszkálni (pfujj, nem szabad), vagy csak pótcselekvésként forgatni a kezedben, amikor nagyon töprengsz valamin. Sokkal elegánsabb, mint tollat csattogtatni. Ééés van egy meglepő „hozadéka”. Eddig senki, nem tudott elmenni szó nélkül mellette. Olyan, mint az időjárás: állandó téma. Van, akinek tetszik, van, aki furcsállja, olyan is volt, aki meg akarta venni. Nem eladó. Van egy olyan vágószerszám a kezem ügyében, ami nem kelt visszatetszést, nem félelmetes, nem öncélú. Ad egy kis „régi idők” hangulatot a hétköznapoknak, amikor nem kettőt kattintasz, hogy újra legyen hegye a töltőceruzádnak és nem a perforáció mentén téped fel a csomagot, hanem szépen megfaragod és felvágod, közbe egy pillanatra eszedbe jutnak Széchenyi szavai: Ez jó mulattság, férfimunka volt.”
……………….Puskel Márton István………..
„Szántó Szabolcs késkészítő féle viking evőkés. Valamikor 8-10 évvel ezelőtt rendeltem tőle három ugyan ilyen kést. Akkoriban még nem volt a nyél csavart, ami a mutatósság szempontjából nem előnyös viszont kényelmesebb. A nem csigavonalban visszagörbített ujjvédő is praktikus. A penge rövidebb és zömökebb, mint a mostanában általa készítetteké. Mivel egy evőkésről van szó a használhatóságot nem nagyon jellemezném, mert nem sok hiányossága lehet ilyen fajta használat mellett egy éllel-nyéllel rendelkező akármilyen tárgynak. :) Ennek sincs.”
…………Puli Ajna Villő Magor……….
„Legtömörebben úgy fejezhetném ki magam, hogy a Magyar ipar büszke lehet ezekre a szakemberekre, akik igazán tartós hatékony és szép szerszámokat tudnak készítenek kézi megmunkálással egyedi kivitelben. Számunkra, akik a fejsze és fűrész nélküli bushcraft vonalat kultiválják tényleg megmutatkozik egy jó minőségű anyagmegmunkálás. Bátran állok bele minden komolyabb munkába az erdőben mert tudom, hogy a késem nem fog cserben hagyni, köszönhető ez pár késkészítőnek. Persze, egy darab kés nem elég. Mindenre megvan ideális kivitel és elképzelés.”
(bizony az ott a Zizengő, az első Magyar Kések nyereménykés!!! – a szerk.)
………Kiss Máté és Murár Gábor……….
„Ezt az Ozirisz-t Kovács Miklós késkészítő készítette, igaz, hogy csak pár napja érzem fizikálisan a kezemben, de nagyon tetszik, itt is nagyon köszönöm a késkészítőnek ezt a remek kést. Acélja Elmax, markolata Bocote, fogása nagyon jó, biztosan kézzel tartható, az ujjtámasz és a kaparóél is nagyon használható.”
…………Simon László………
„Kovács Miklós késkészítőről annyit, hogy egy rendkívül korrekt, és minőségi munkát végző készítő. Eddig mindig maximálisan meg voltam elégedve, mind a rendelés utáni kommunikációval, mind a termék kifogástalan minőségével.
Sakál. A kedvenc késem! Számomra, a tökéletes mindenes. Jók az arányai, az egész kés nagyon egyben van. Sokkal erősebb, mint amit az ember kinézne egy ekkora késből. Nagyon jó vele dolgozni, faragás, vagy ütőfázás, még nem csalódtam benne. Igazi munkakés! Az erdei munkát neki találták ki, legyen az fatwood gyűjtés, tűzgyújtás, vagy valami tábori eszköz készítése, mindre tökéletes. A markolat, a Móka féle ergonomikus, ami egy kicsit keskenyedik a vége felé, de a madárfej, az nem marad le! Ha kézbe veszed, nem akaródzik letenni. A hegy nagyon erős, nem kell félteni egy kis feszegetéstől sem. A kaparóél pedig nagyon durva, a Mókamiki késeken megszokottakhoz hűen.”
…………Glász Sándor…………
„A beszerzés időrendi sorrendjében az első Szántó Szabolcs késkészítőtől az Avar volt:
Gondolatok, tapasztalatok a késről:
12c27 acél, viszonylag lapos konvex éllel, gyönyörű széles acél ujjtámasszal,
ami átmenő acélszegeccsel van rögzítve és láthatatlanra összemunkálva.
Látják a képen? Nem látják? Na látják!
Ettől és a mozaik szegecsektől, nagyon exkluzív, drága kés hatása van, legalábbis mindenki ezt hiszi
pedig nem így van. Normál fogásban nagyon jó, biztonságos, mert a mutatóujj szépen beilleszkedik a mélyedésbe.
Természetesen más fogásokban ennek megvan a hátránya, de a kés nem bushcraftra készült.
Vadászoknak, kirándulóknak hálás örökös darab.”
…………..Eckl Zoltán……….
„Második Palcsesz Imre késkészítő Maxi Loveless kése:
Sleipner acél, olajfa markolat, egyenes leélezés és Jókai Attila tok.
Egy nagyon mutatós kés, Hasított acél ujjtámasszal.
Nagyobbacska kés, 13cm-es penge, de mégis kecses, jól használható.
Pont ezért is vettem élelmiszer feldolgozásra, bográcsozáshoz, pincebulikhoz,
parasztsonka, 3kg-os kenyér stílusos rendbetételéhez.
Nagyon szép, hogy az Angelero logónál az acél eredeti felülete meg lett hagyva.
Kiváló ár, magas minőség.”
…………Eckl Zoltán………
„Harmadik késem Szántó Szabolcs késkészítő Tövise:
Sleipner acél, zöldre stabilizált fa nyél. Erősebb, dundibb konvex élezés ezért sokáig bírja a gyűrődést, mégis borotvaélesre tudom nagyon gyorsan húzni.
Nem kell sajnálni és nem is szoktam, ez mindent kibír. Nevezhetném "Kisbölénynek" így ez a bushcraft késem.
Sallangmentes forma, ezért mindenhogy jó fogni. A recés ujjtámasz is praktikus.
Nagyon tetszik Szasza márkajele és acél jelölése. Szépen egyenletes mélyen van megoldva a konvex felületen is.
Jelige: Zöldbe zöldet.”
……….Eckl Zoltán…………
Sziasztok
Magyar Kések