Hejj, azok a skandináv kések…
Tudvalevő, hogy sok más, késeket kedvelő fajtársammal egyetemben gyengéim az északi kések!
Ezen kések egyszerű és nagyszerű formavilága, és amit ebből a formavilágból ki lehet hozni, az tényleg mindenki szívét meg tudja dobogtatni…
A gond az, hogy a szívdobogáson túl az imádat nagy része megtorpan! Ez van. Ez a száraz tény.
Talán a Puukko esetén még van remény, vannak vállalkozó szellemű emberek. És igen, itt rendre előkerülnek újabb és újabb alkotások. Köztudott, hogy Szántó Szabolcs késkészítő imádja a Puukko késeket. És Palcsesz Imre késkészítőtől sem áll távol a Puukko készítés. Sőt, mostanság még Kovács Miklósnál és Nagy Csabánál is fel-felbukkant egy északi csoda!
Tehát a skandináv „kiskés” nincs felhasználói CITES listán, de mi a helyzet a nagy testvérrel?
A Leuku késekkel?...
Nos, ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor azt kell mondjam, a Leuku a hazai késes világ fehér hollója!
Lassan két éve írok a késekről és tesztelem őket. Megismertem megannyi késkészítőt, és nekik megannyi munkájukat, de ezidő alatt mindösszesen két Leuku késsel találkoztam. (itt most szigorúan magyar készítésű Leukuról van szó ugye) Palcsesz Imre készülő Leukuját tapogattam még tavaly a karácsonyi vásáron, illetve a januári MaB rendezvényen Mihályi Gábor szorgoskodott egy Spoon féle full tang Leukuval. És meg kell, hogy mondjam, nem állt rosszul a skandináv nagyfiúnak a modernizált külcsín…
De ezen a két eseten kívül semmi…
És most mielőtt folytatnám a történet ezen szálát, hagy vezessek fel egy másik hiányosságot!
Pájer Gyula termékeit sokan ismerik. „A legendásan brutális holkeres élek”, ugye? Hogy csak egy dolgot említsek. De! Ha Gyula késeiről keresek cikket vagy videóbemutatót, akkor már más a helyzet. Én legalábbis nem futottam bele ilyesmibe túlzott sűrűséggel. Kis iróniával azt is mondhatnám, hogy a Pájer Gyula cikkek-videók a hazai késesvilág Leuku kései!
Na most ez a két dolog hogyan fonódik össze egyetlen nagy eseménnyé? Pofonegyszerű!
Úgy, hogy Pájer Gyula küldött nekem egy Leuku kést tesztelésre!!
Na ezt kapjátok ki! Két legyet egy csapásra! A kellemes és a roppant hasznos varázslatos násztánca!
Mondjuk az igazság az, hogy Gyuszi kapásból nyolc(!!) darab kést küldött tesztelésre, de ezek között a Leuku azonnal szíven ütött!
Szóval most itt állok egy Leukuval a kezemben, amit Pájer Gyula kovácsolt! Kell ennél több?
Kezdjük a paraméterekkel, mint mindig:
- 80crv2 acél, 58Hrc (Pájer Gyula kovácsolás)
- 230 mm pengehossz
- 250 mm élhossz
- 4 mm pengevastagság
- 135 mm markolathossz
- 365 mm teljes hossz
- autentikus markolatkialakítás
- gőzölt fekete dió markolat
- sárgaréz baknik
- markolattüskés kivitel, végén szegecselve
- skandináv élezés
- ára: 26 000 forint (tok nélkül)
Az adatok most is csak annyira beszédesek, mint mindig. Elmondják, ez egy nagy kés.
Ám ez a Leuku ennél messzemenően több! Számomra sokkal több!
Hogy el tudjam nektek ezt magyarázni, játszunk egy játékot. Tegyünk egy képzeletbeli időutazást!
Próbáljunk meg elképzelni egy hőskor béli kovácsműhelyt. Természetesen Hollywood most is a segítségünkre siethet. Ugyanis azok a dolgok és korok, amelyeket személyesen nem tudunk megélni, egyrészt a történelem vagy a történelmileg hiteles könyvekből kerülhet lelki szemeik elé. Az olvasásra kevésbé fogékony embereknek a filmes menyország eleveníthet meg számos hiteles és kevésbé hiteles kovácsműhelyt.
Szóval ott áll a tűz mellett a tagbaszakadt, szakállas kovácsmester. És az izzó vasból akarattal és szenvedéllyel alakítja a műhely előtt tébláboló viking vagy lovag következő játékszerét, mellyel örvendezve írthatja az ellent, barátot, anyóst, anyós barátját stb…
Egy tesztoszterontól csöpögő jelenet van előttünk? Helyes!
Jó! Akkor most anélkül, hogy lejjebb görgetnétek az olvasásban, csukjátok be a szemeteket és próbáljátok meg elképzelni mit alkotott a korabeli kovácsmester!!
Ilyesmi volt, igaz?
Igen drága feleim! Pontosan! Ezen a késen példa értékűen tetten érhető az a bizonyos Pájer stílus! Minden egyes Pájer Gyula kés olyan, mintha a történelem egy-egy hiteles darabja lenne! Minden kése abszolút autentikusság brutálisan nyakon öntve a keményvonalas rusztikussággal!
Őszinte leszek, van, akinek ez nem jön be. Ebben nincs semmi felháborító. Viszont engem ez az irányvonal azonnal maga alá rántott, és félek onnan többé nem is ereszt…
Ezen Leuku esetében most minden klappolt! A kovácsolt rugóacél baromira hitelesen néz ki! A kés egyharmadáig felhozott skandináv él fölött látható kalapácsnyomok büszkén hirdetik eredetüket! „Nézd! Tűzben születtem! Az izzó acél volt az anyám, kalapács az apám és a kovács a mindenható!” A 4 mm pengevastagság szerintem pont elegendő, és ezt a Golok óta tudom…
Markolattüskés kivitelről beszélünk szigorúan kérem. Ami a markolat végén van elszegecselve. De az is milyen nyers egyszerűséggel! Komolyan, egyszerűen imádom. És ha már szóba került a markolat, nos ez is a Leukuk ősi tanait hirdeti! Folyamatosan a vége felé szélesedő egyszerű forma, mindenféle ujjvédő vagy támasz nélkül.
Most nem szeretnék egyelőre többet áradozni a Leukuról. Ki szeretném próbálni nagyon. Merthát ez mégis csak egy kőkemény munkakés, nem? Mit ér a történelmi külső, ha mondjuk használhatatlan!
Az ősz derekán éppen elalváshoz készülő erdő szerintem talán a legszebb. Megannyi színű falevél, mely utunk-túránk során folyamatosan hullik körülöttünk. A szüntelenül pattogó ágak, a közelben motoszkáló állatok és az imént említett levéleső keltette kopogás jelzi nekünk, hogy a melankolikus összkép ellenére az erdő nagyon is él. Most is, mindig is.
Vállalható távolság megtétele után találtam egy számomra alkalmas helyet. Nagy kidőlt fatörzs. Tehát adott a munkapad. Rengeteg kidőlt vagy letört, testes ág. Némelyik csuklóm vastagságú. Tehát adott az alapanyag is. Levettem a hátizsákomat, és benne lévő rongydarabot elkezdtem módszeresen kibontogatni. Így varázsoltam elő a Leukut. Tehát adott a célszerszám is.
Először lecsupaszítottam a testes ágakat. Meglepően könnyen ment. A kissé vaskos élszög lehetővé tette, hogy kiélhessem állati énem rejtett vágyait! Jöhetett a darabolás. Itt azért volt némi aggodalom bennem. Mégiscsak markolattüskés késről beszélünk. Ráadásul azt sem tudom milyen combos az a tüske! Gyuszival nem egyeztettünk. Na mindegy.
Elkezdtem az aprítást! És Istenem, de élveztem!! A Leukunak szerintem ez az igazi terepe! Itt van igazán otthon. Harapta a fát rendesen. És nem igazán kellett erőlködnöm. Nincs a késnek félelmetes súlya, és mégis brutálisan rombol. Igen, ide ez a legjobb szó, rombol. Nem is tudtam egykönnyen abbahagyni őszintén megmondva.
Jöhetett az ütőfázás. Mivel kerti körülmények között már kipróbáltam az ütőfa nélküli ütőfázást – brutális élmény volt, gyakorlatilag fejsze módban nyomtam a Leukuval – most megpróbálkoztam a finomabb, „műszeresebb” ütőfázást. És kérem! Finom pöcögtetéssel egészen vékony fákat is szépen fel tudtam darabolni. Aaaa, tehát lehet ezt a szörnyet light üzemmódban is működtetni? Jó!
Akkor próbáljuk meg az erdei univerzum középpontját, a tollaságat!! Mivel egy teszt tollaság nélkül nem is ér semmit. Ne haragudjatok rám ezért, de ezt a megfarigcsált fadarabot manapság legendary szinten emlegetik, pedig én anno a Bölényemmel egy évig úgy túráztam, hogy egy darabot sem faragtam belőle. És volt tüzem, meg az erdő sem tagadott ki. Mondjuk, ha olyan szinten tudnék tollaságat készíteni, mint Glász Sanyi, akkor minden tesztemben lenne vagy öt!! Sanyi, a te tollaságaid előtt örömmel hajtok fejet. No de vissza a Leuku teszthez!
Tehát elkezdtem a tollaság készítést. És itt ért a legnagyobb meglepetés! Mivel ez a feladat nagyon könnyen és szerintem nagyon hatékonyan ment. Kifejezetten jó volt a Leukuval tollaságat faragni. Nagy élszög, nagy kés, ergonómiailag nem bevált markolatforma, és mégis működik! Méghozzá meglepően jól. Ki érti ezt…
Kicsit még metszegettem is vele. Itt is nagyon jól teljesített a kés. A metszések szép tiszták voltak, nem darálta a fát, hanem könnyedén metszette. Feltűnően vékony, mondhatni „fachipseket” szeleteltem vele.
És ha ég a keze alatt az embernek a munka, na meg még élvezi is, bizony repül az idő! Lassan be kéne fejezni a tesztelgetést. Lekapcsoltam a kamerát.
Még folytattam a túrámat, de most már csak a saját szórakoztatásomra. Srácok-lányok, nagyon jó volt…
Akkor most meg kéne próbálnom összefoglalni a tapasztalataimat a Leukuval kapcsolatban. Hol is kezdjem.
Először is értelmetlenül állok az a tény előtt, hogy ez a skandináv szörnyeteg szinte száműzve van a hazai késes palettáról! Nagy veszteség ez. Ti szerintem nem is sejtitek mekkora. Anno megpróbáltam utána menni ennek a helyzetnek, és egy ördögi pingpong meccsbe keveredtem. A késkészítők közölték: „senki nem keresi, minek készítsek? Álljon a polcon?”. És ez valahol jogos. És a másik oldal? A felhasználók? „Nem látunk egy készítőnél sem. Honnan tudjam tetszik e? Majd, ha lesz egy példány, amit megfoghatok!” És ez is jogos.
És ki ennek a helyzetnek az igazi vesztese? Szerintem mindenki! Komolyan. Mert ezt a kést a skandinávok nagyon kitalálták! És a hazai erdőkben is nagyon komoly létjogosultsága van!
És most itt van Pájer Gyula Leuku kése, és minden megváltozott bennem. Ez a kés igazi telitalálat! Egy főnyeremény. Az acél kiválóan teljesített. A teszt végére semmit nem veszített az éléből, az 58Hrc jól működik. A vaskos skandináv él nagyon bejött! Lehet vele zúzni rendesen, de a finom munkák terén is figyelemre méltóan domborított. A markolattüskés megoldás is stabilan állta a sarat. semmi lazulás, semmi lötyögés. Áll, mint Katiban a gyerek!
A markolat viszont érdekes élmény volt. Ez az ergonómia kezd számomra egyre megfoghatatlanabb dolog lenni. Itt ugyanis nincsenek halacskák meg madárfejek. Nincsenek. Viszont van egy parasztosan egyszerű nyél. És emberek, működik! Érdekes, nem? Azt nem állítom, hogy nem volt szokatlan, különösen faragásos részeken, de nem volt zavaró. A csapdosós feladatoknál bitang jó volt.
A kés ára 26 000 forint. Igaz, tok nélkül, de akkor is figyelemre méltó ár szegmens.
Ahogy a cikk elején is mondtam, nem mindenkinek fog bejönni Pájer Gyula stílusa. Mert itt bizony stílusról beszélünk. Aki művészien kidolgozott, magas minőségű anyagokból előállított elit kategóriát keres, az ne Gyuszi repertoárját böngéssze. Mert ő teljesen más felfogásban készíti a késeit. Gyula kései munkakések! Úgy, de pont úgy, ahogy azt sok-sok évvel ezelőtt kitalálták! És pont ebben van ezeknek a késeknek a bája, az ereje. A késeket feltétel nélkül szerető embereket ez a megjelenés, ez a külső egyszerűen elvarázsolja.
Számomra ez a teszt egy atavisztikus élmény volt! Két kívánságom teljesült egyszerre. Végre behatóbban használhattam egy Leukut, és egy olyan Leukut, ami a végletekig korhű megjelenéssel bírt!
Köszönöm Pájer Gyula! Köszönöm ezt az élményt, ezt a lehetőséget. Valami megváltozott bennem. Megváltozott, és ez a változás valaminek a kezdete…
A Leuku egy nagyon jó kés! Pájer Gyula Leuku kése egy nagyon jó kés! És most mindegy, hogy egy autentikus, korhű Leukuról van szó, vagy egy művészien kivitelezett Leukuról, esetleg egy modern átgondolt változatról, merjétek bevállalni! Nem fogtok csalódni…
Sziasztok
Magyar Kések