2019 szeptember 21, hajnali öt óra…
A telefonom még éppen az idegesítő hangtartományból beüvölti a hajnali csendbe az Urban Country – Knife and Stone dallamát. Gondoltam, ha egy témába vágó, western stílusú nótával indítom a napot, kellemesebb lesz az ébredés…
Tévedtem.
Nem tagadom srácok, erős volt a késztetés, hogy a telefont hatástalanítva folytassam a szunyát. Ám – mivel ismerem magam – a mobilt pont olyan messzire raktam az ágytól, hogy fel kelljen kelni érte.
Ezek után lassan elindult a fejemben a szoftver, rájöttem, ma milyen nap is van! Ma van a XVI. Nemzetközi Késkiállítás és Vásár!
Márpedig ilyenkor lustálkodásnak helye nincs! Igaz? Na kezdjünk bele!
Viszonylag korán, kb 7 óra 20-kor értem be az épületbe, egészen pontosan annak emeletére. Nem ért meglepetésként, hogy egy kisebb csoport már jóval előttem a helyszínen volt. Igen, a Kocsis bicska elkötelezett híveiről van szó. Jó kedvűen, feldobottan beszélgettek. Nem érződött semmilyen feszültség vagy frusztráció senkin. És ez így van jól! Akik megismertek, odajöttek hozzám, köszöntek és beszélgettünk pár szót.
Ezután számomra elkezdődött a munka!
A rendezvény helyszíne sajnos még mindig az aula közepe lett. Igaz, maga az alapterület szerintem nőtt. A területet lezáró paravánok olyan ismerősnek tűntek nekem. Én a Lurdy nyitásakor pont itt tevékenykedtem (bizony), és ezek a mobil falak már akkor is szolgálatot teljesítettek. Az idő azért látszik rajtuk na. Tudom-tudom, ne legyek telhetetlen, de akkor is. Véleményem szerint megérdemelne már egy külön termet ez az alkalom. Na majd a végén erre visszatérünk…
A kordonon belül már voltak olyanok, akik elkezdték portékáikat kipakolni.
Elsőként Pájer Gyula volt a célpontom, mert ha a vásár beindul, őt már nehéz elrabolni a standtól. Nála mindig van mozgás, ami teljesen érthető. Rengeteg kést és baltát/fokost jelenít meg a standján állandó alkalommal. Most miért lenne másképp? Dromedár és Vaskan sereg, Berserkerek, és néhány Őrmester is csatasorba lett állítva. Igaz az Őrmestereket hamar elkapkodták. Számomra a fokosok voltak nagyon vonzóak.
Ezután kicsit jobbra sodródva ifj. Papp Zoltán asztalánál kötöttem ki. Ők is a kakasokkal táncolók táborát erősítik, efelől nincs kétségem. Míg Zoli a bicskákat bontogatta, addig Kitti cérnakesztyűben akkurátusan ujjlenyomat mentesítette a szebbnél szebb darabokat. Zoliéknál sem lehet soha panasz sem a mennyiségre, sem minőségre! És a precízen elrendezett motívumos, damaszk pengés, díszdobozos bicskák sokasága halálos csapda a lazább biztonsági szintű (asszonnyal épp nem rendelkező férfinép) pénztárcák számára! Valljuk be, pont erről szól ez a rendezvény! Minőségi mennyiség asztalról asztalra!
Ne menjünk messzebb még a tradi bicskás vonaltól, jó?
Szabadi Győző és Melinda most is számomra az egyik legkellemesebb színfolt volt ezen a napon! Debütált asztalukon a saját tervezésű Maskara modelljük! Valami eszméletlen szép lett srácok! Illetve láthattunk egy-két nagyon profi pirográfos markolattal megáldott darabot. Melinda – még így, babvárás közben is – profit domborított a kínálatba!
Szerintem az előbb említett két bicskakészítő a követendő példa! Bár az útjuk, a stílusuk eltér egymástól, mégis jól kiegészítik egymást minden rendezvényen. Járják a saját útjukat, előre néznek és bátran nyúlnak az új dolgokhoz!
Persze a nagyok, az NN-Knives, Dixon, Révész kések hozták azt, amit egy ilyen eseményen mindenki elvár tőlük. Papp Laciéknál (Dixon) olyan tömött asztal volt, hogy nem konkrét igényekkel érkező bicskafan időcsapdába kerül. A Révész standon ugyanez a helyzet volt. Az NN-Knives egy picit kevesebbet tudott idén hozni, hiszen egyéb terveik miatt szinte szétszakadnak. Plusz Nagy Attila (Nagy István fia) csúnyán beteg is volt, ami nem kicsit látszott rajta. Heroikus küzdelmet folytatott ezen a hétvégén. Próbált végig mosolygósan helyt állni, de a nyavalya gyötörte rendesen, és amikor egy pillanatra leült a vastag kardigánjában (csak rajta volt ilyen:)), olyan kinézete volt, mint egy katasztrófa túlélőnek. Innen is jobbulást kívánunk Ati!
Akit következőnek kiemelnék, az Hochstein György! Azt tudjuk (ugye tudjuk?), hogy a késes szakma egyik pionírja ő. Gondoljunk csak a markolatokra, amiket ő készít (hol láttunk először kukoricacső hibridet, betűtésztát, C-teket), a különböző prémium acélokra, egyedi formákra. Ám most nem ez volt a legnagyobb durranás tőle! Meglépte azt, amit egy fél évvel ezelőtt ő sem gondolt volna!
Széria késekkel kezd el foglalkozni. Ezek közül most a túra-bushcraft területre szánt rombolót, a Juggernaut kést emelném ki! Mivel a mostani rendezvényen valami számomra érthetetlen okból hanyagolva voltak a fenegyerek kategóriás kések, a Juggernaut nagyon kellemes színfolt volt. És Gyuri nem vette félvállról a feladatot! Nem csak egy kést szeretett volna elétek dobni, amire ráakasztjuk, hogy „bushcraft kés”! Nem! Minden porcikáját alaposan megtervezte! Tele pakolta olyan funkciókkal, amik valóban fontosak. A kaparóél, az előre helyezett zsinórluk, az aszimmetrikus markolat, a forma, a méret… Szóval a Bölény és a Prémvadász kapott egy komoly versenytársat a mezőnybe!
Természetesen lesz teszt hajajj…
Persze sokan mások is betették magukat erre a napra! Szántó Szabolcs idén az úgynevezett „low budget” késeket preferálta. Olcsó, mindenes késeké volt a főszerep. Palcsesz Imre hozta a Loveless orgiát, Nagy Csaba pedig kiridashi-ra vette a figurát. Kovács Miklós asztalán bemutatkozott az új északi kés!
Két kiállítóra még mindenképp kitérnék pár perc erejéig!
A Katona Kések számomra kedves vonalat pengetett meg! Enyhén elmebeteg formák, katonai keményvasak, vad elgondolások. Szaszával közös balta projektjük pedig szerintem mindent vitt! Az egyik EDC modellnél bizony én is megbillentem, és a zsebemhez kezdtem nyúlni. Végül ellenálltam, és gyáva mód messzebb szaladtam…
A másik nevet teljesen más okból hozom fel. Mert szeretném kihangsúlyozni a rendezvény kiállítás szintű vonalát is!
Vojkó Csaba! Ő az az ember, aki az izzó acélnak atomi szinten képes parancsolni!! Nem túlzok, nálam az ő munkássága a „Jézus, kérlek gyere le” kategória! Nem. Nincsenek szavak. Komolyan srácok, beszéljenek a képek.
És ezek a darabok egytől-egyig eladóak voltak! Nem tudok pontos árat mondani nektek. De nem is érdekel. Őszintén? Ez már hardline művészet felső fokon, és már látni is élmény egy ilyen alkotást! Irigylem azt, aki megengedheti magának!
És végezetül néhány szó a rendezvényről.
Engedjétek meg, hogy egy kicsit kritikusabb legyek a megszokottnál…
Én személy szerint úgy gondolom, hogy a rendezvény megérett a frissítésre! Ha ez lenne az első, a második, ne adj Isten a negyedik alkalom, azt mondanám: „ez az! Csak így tovább! Ebből lehet építkezni!”
De ez már a 16. alkalom, és igen, még mindig egy aulában, mint egy iskolai használt/kirakodóvásár. (bocs, hogy megint őt hozom fel) Egy Vojkó Csaba szintű alkotást nem egy aulában, 21 éves paravánokkal elzárt (igen, ennyi ideje nyitott a Lurdy) területen kellene viszont látnom. Ha már kiállítás. De ide tehetném Kertész Attila műveit is!!
Míg a Tűzzel-vassal Fesztivál esetén komolyan fontolóra venném a rendezvény két napossá tételét, mert hihetetlen mennyiségű program lehetőség van benne, itt komolyan elgondolkodnék az egy napossá tételen! Nincs értelme a két napnak. Mivel alapvetően csak a facebook közösség berkeiben van hirdetve, az egész vásár szombat délig, egy óráig tökéletesen kiég. (nincsenek meghívott vendégek, nincsenek programok, nincsen semmi) Utána sajnos átalakul amolyan anonim csoportterápiás összejövetellé. Nem rossz ez sem, de messze nem Nemzetközi Késkiállítás és Vásár.
Apropó nyitás. A rendezvény plakátján ugye az szerepel: 10 órától. Mégis rendre negyed-fél kilenctől bent tolong a tömeg! Miért is? Egy szalaggal meg lehetne oldani ezt a problémát. Van is lent a Lurdy raktárában vagy harminc-ötven darab belőle. Aki nyitásra jön, az meglepve tapasztalja, hogy a vásár már ezerrel dübörög, és legjobb kések/bicskák már zsebben vannak. Bosszantó probléma, nem? Nem beszélve a késkészítőkről, akik, ha hajnalig dolgoztak és megérkeznek fél 10-re, csak nagyon nehezen tudnak kipakolni, és lehet, hogy már le is maradtak az első vásárlói hullámról.
Hát igen kérem…
Félreértés ne essék, én szeretem ezt a rendezvényt! Tényleg. Épp ezért fogalmaztam meg ezeket a sorokat. Azt látom, hogy míg a késkészítők (nem mindenki, mert van, akinek az állandó készlet nem jelent fennakadást) erőn felül pakolnak bele ebbe kalapba, addig a szervezők most bizony csak tartják a kalapot. Mert hát jól van ez így! Ilyen volt tavaly is! Látod, jönnek az emberek!
Kedves szervezők! Tessék megrázni magatokat! Ez a rendezvény tud ennél sokkal többet is!
Nektek meg kedves látogatók, olvasók, hatalmas köszönet, hogy rendületlenül kitartotok kedvenceitek mellett, éltetitek és vásárlásotokkal támogatjátok a készítőket!
Köszönjük a sok pozitív kritikát és baráti köszöntést! Találkozunk hamarosan a II. Schnitzer bushcraft találkozón!
Sziasztok!
Magyar Kések