Minden olvasót szeretettel üdvözlök. Ebben a Black Jack kérdéssornak keresztelt interjú sorozatban a hazai (nem csak késes) közösség számára érdekes személyek válaszolnak 21 olyan kérdésre, amelyekre adott válaszok reményeim szerint érdekesek és hiánypótlóak lehetnek. Célom, hogy a tisztelt olvasókat közelebb hozzam interjúim alanyaihoz.
A kérdéseket most a „Stílus ász” Liszi Imre kapja, akit a megkeresés közvetett úton a keresztfián keresztül ért, de ennek ellenére úri ember módjára és igen nagy szerénységgel igent mondott a felkérésre, amit ezúton is köszönök
Jómagam Imrével az interjú előtt csak egy alkalommal találkoztam a 2018-as Tűzzel-Vassal fesztiválon, ahol első alkalommal volt lehetőségen kezembe venni a képeken már sokat látott Kócsag bicskát. Imre a bicskával kapcsolatban sok (minden bizonnyal amatőr) kérdésemre is rezzenéstelen arccal válaszol. A beszélgetésünk befejezésekor és ebben a percben is az az érzésem, hogy Imre életének és munkásságának alapos bemutatásához 210 kérdés is kevés lenne. De erről győződjetek meg magatok is.
Meggyőződésem, hogy interjúm alanya a hazai késes világ egyre jelentősebb alakja, és megtiszteltetés volt ezt az interjút elkészíteni vele!
(Imre a kapott kérdésekre kedve szerint válaszolt, azokat én semmilyen formában nem változtattam meg. Aki nem hiszi, kérdezze meg őt magát!)
Jó olvasást kívánok!
1.Imi (mert ugye a beszélgetés előtt megegyeztünk, hogy tegeződünk.) Kérlek röviden mutatkozz be az olvasóknak, akik nem ismernek esetleg.
Liszi Imre vagyok. 1965-ben születtem, két lányom van és egy unokám. Budapesten élek és dolgozom.
2. Honnan jött az ötlet, hogy késeket készíts? Gyermekkori vágyad volt, vagy később fogalmazódott ez meg benned?
Gyermeki éveim meghatározó alakja volt nagypapám, aki kovácsként dolgozott az otthoni műhelyében. Sokat voltam náluk és mindig a műhelyben játszottam, bütyköltem mindig valamit, ott szívtam magamba a műhely szagát és szerettem bele. Sok mindent láttam és tanultam az öregtől. Vele készítettem el az első kis késemet is 7 éves koromban, ami igazából egy mini handzsár akart lenni, annyira kihegyeztem, hogy a nagypapa lecsípte a hegyét, mert tudta, hogy eleven gyerek vagyok és féltett, hogy megszúrom magam.
Évtizedekig nem is tudtam róla, hogy megvan, de édesapám halála után megtaláltam a műhelyében becsomagolva az egyik fiókban, megőrizte nekem. Hobbi szinten a munka mellett mindig csináltam késeket, lovagi páncélruhát, baltát, fejszét, kardokat, pisztolyt, puskát, de csak a saját, rokonaim és közeli barátaim örömére. Aztán keresztfiam hosszas unszolására kezdtem vele komolyabban foglalkozni és jórészt neki köszönhetem, hogy én, illetve a munkáim ismertek lettek a késkedvelők körében.
3. Milyen kések, vagy kés készítők voltak vagy vannak rád hatással?
Az igazság, hogy szerintem sokak fejében fogalomzavar van e tekintetben. Én azt tartom kés készítőnek, aki maga kovácsolja le a penge anyagot, ő edzi le, ő készíti a markolatot, az élezést, díszítést és minden mást elejétől a végéig, a nyers alapanyagtól az elkészült alkotásig. Akik így dolgoznak azok felé minden tiszteletem, mert ők tudják igazán, hogy mennyi munka van egy kész kés megalkotásával. Ha név szerint ki kéne emelnem valakit/valakiket akkor Kovács Andrást és az ő tanítványát Balázs Ottót emelném ki az általam ismert készítők közül. Igaz ők Japán kardokat készítenek elsősorban nem késeket, bár nem egy japán konyhakést láttam, fogtam tőlük. Nagyon jó és tiszta szívű embereket ismertem meg személyükben és az a szakmai alázat és kitartó nagyon kemény munka, ami az alkotásaikra jellemző szerintem mindenkinek példaértékű lehet.
4.Volt olyan magyar vagy akár külföldi kés készítő, akitől tanultál, megtudtál esetleg ellestél valamit?
Az alapokat, amit tanultam azt mindent a nagypapámnak köszönhetek, az összes többi tudásom pedig a saját kitartásomnak és hibáimból való tanulásnak köszönhetem. Két kés készült, amihez más munkája adta az ihletést. Az egyik Kertész Attila Barlangőr kése. Ez egy pattintott kő hatású pengéjű kés szarvasagancs markolattal.
Ilyen pengéjű késeket már ezelőtt is készítettem, éppen ezért felkeresett egy barátom egy képpel, hogy ő szeretne egy ehhez hasonló kést. Én elkészítettem a saját stílusomban, kinézetre hasonló, de sok technikai megoldásban eltérően, mikor prezentáltam az elkészült késről készült képeket akkor tudtam meg, hogy az ihletet adó kés kinek is a műve. A másik a Predator késem, amit szintén utólag tudtam meg, hogy Günter Löbach munkája az ihletet adó modell. mechanikáját tekintve hasonló a koncepció, de mind kinézetre eltérő és technikailag is más.
Ez egy magába csukódó vadászkés, aminek a csukását vércsatornában oldottam meg (érdekessége a késnek többek között, hogy ez a vércsatorna is kézi szerszámokkal készül, nem marógéppel) csapágygolyó fut a vércsatornában és ez vezeti meg a pengét zárásnál, illetve nyitásnál.
5.Ha valaki megkeresne egy ötlettel, (mondjuk, hogy imádkozó sáska stílusú kést szeretne) kapásból elutasítanád vagy elkezdenéd törni a fejed a megvalósíthatóságán?
Ha fantáziát látok egy ötletben, akkor nagyon szívesen elkészítem. Azt tudni kell, hogy egy egyedi igényekre szabott kés elkészítése sokkal több munka, mint egy „sorozatban” készített, jól kiforrott modell. Bele kell számítani a tervezési és egyeztetési időt, továbbá menet közben alakul ki még sok minden. Ez természetesen az ilyen termékek árában is befolyásoló tényező. Így, ha megkeresnek egy olyan ötlettel, ami beindítja a fantáziámat és az anyagiakban is meg tudunk egyezni akkor mindenképpen. Szeretem a személyes vonatkozású egyedi darabokat, aminek külön története van. Minden ilyen darab egy kihívás és én nagyon szeretem a kihívásokat. Az imádkozó sáskán például egyből elkezdtem agyalni és fejben már meg van a kész darab.
6.Imi, ugye te jól rajzolsz, vagy a szobrászatban jeleskedel ugye? Mert nem hiszem el, hogy ezen képességek híján lehet ilyen formákat fémből megvalósítani?!
Sok mindennel foglalatoskodtam az 54 évem során, hobbi szinten. Rajzolok, faragok, festek, szobrászkodom. Azt, hogy ezt jól csinálom, vagy sem azt ki-ki döntse el. Sok kés csak fejben készül el mielőtt az kézbe vehető formában is alakot ölt, de van egy könyvem, amibe sokat rajzolok, tervezek késeket is, ebből már be lett mutatva az elkészült késsel együtt az oldalamon. Az kétségtelen, hogy minden kézzel készült alkotáshoz elengedhetetlen egy szépérzék. (Lent Imre munkái. a szerk.)
7.Mit szeretnél fejleszteni a műhelyeden és te magad miben szeretnél fejlődni, mint kés készítő?
Fejleszteni már nem szeretném. A kézzel készült, rusztikus késeket szeretem, ez jellemzi a stílusomat és ehhez minden szerszámom megvan. nem szeretnék nagy marógépekkel és kovácsgéppel dolgozni, vagy hasonlókkal, az már nem fér bele nekem a kézi munkába. Hogy én miben szeretnék fejlődni? Szerintem mindig mindenben lehet fejlődni. Egyre magasabbra teszem a mércét saját magammal szemben és amig ezeket meg tudom ugrani addig elégedett vagyok.
8.Mi a kedvenc alapanyagod, akár acél kapcsán akár markolat anyagban?
Nincs kifejezetten kedvenc. Acélokból kizárólag szénacélból dolgozom. Sokoldalú, jó éltartó és borotva élesre élezhető. továbbá egy csillogó chili-vili rozsdamentes anyagból nem igazán lenne autentikus egy rusztikus kés elkészítése, nem is tetszene…
Markolat alapanyagokból is a természetes anyagokat szeretem, fa, tülök, állati fosszíliák. Minden ilyen anyagnak megvan a szépsége, és ha a kés formája pengéje összhangban van a markolat kialakításával, stílusával akkor nincs rossz választás. Természetesen figyelembe kell venni a kés funkcióját és ennek megfelelően kiválasztani az ahhoz a felhasználási területre szánt legalkalmasabb alapanyagokat.
9.Szeretnél nagyobb esetleg automata gépekkel felszerelt műhelyben dolgozni és nagyobban csinálni, amit most, vagy maradnál inkább "kisiparos"?
Mindenképpen maradnék kisiparos. A munkáim minden része, kialakítása kézi munka, ezek nagy részét nem is lehetne gépesíteni, de még ha lehetne sem élnék a lehetőséggel, mert az egész lényét, esszenciáját vesztenék el a munkáim. Minden kés kicsit más, nincs két teljesen egyforma darab, egy viszont közös mindegyikben: Némelyik vérrel, de mind verítékkel készül, minden darab az én kezem munkája és mindegyik a lelkemből, tudásomból egy darabka.
10.Az lenne a kérdésem, hogy az általad készített késeket te magad milyen stílusúnak tartod, van egy állandó irányvonal, amit követsz, vagy a szó nemesebbik értelmében "csapongsz" a stílusjegyekkel? Milyen visszajelzéseket kapsz róluk?
A késeim öregbített rusztikus, antikot hatású jegyeket hordoznak. Nem szeretem a csillogós, fényesre polírozott késeket, amiket annyian készítenek. Megvan a saját stílusom. A trend mindig változik, de a stílus örök. Büszke vagyok rá, hogy messziről felismerik a munkáim és a stílusom. nálam nem kell megnézni a beütőt, hogy megtudják ki a készítő.
És hogy milyen visszajelzéseket kapok?
Régebben kaptam hideget-meleget. Sok magát szakmai atyaúr Istennek gondoló (nem kés készítő) embertől kaptam bírálatot, de mára már a többség elfogadta a jelenlétem, de az igazság az, hogy nem az számít, amit mondanak, hanem hogy ki mondja. A megrendelőim kivétel nélkül elégedettek, sőt a legtöbb esetben megkapom tőlük, hogy kézbe véve a kész termék sokkal jobban tetszik nekik, mint fénykép alapján, vagy mint ami a fejükben volt elképzelés alapján. Több mint 2 éve indítottuk kereszt fimmal a facebook profilomat, aminek az volt a célja, hogy az emberek megismerjék a munkásságomat. Ez a profil 8 hónap alatt elérte a maximális létszámot (5000 fő) akit vissza tudok igazolni, ezért kellett megcsinálni a Liszi Keresztapa Kések facebook oldalt is. Ezen a két oldalon jelenleg átfedések nélkül több mint 8000 fő követi a munkásságom a világ összes tájáról és csak pozitív és elismerő üzeneteket kapok minden alkotásom alá.
11.Említetted, hogy családos ember vagy. A családod mit szólt, anno amikor kezdted az kés készítést, és hogy viszonyulnak hozzá most?
A családom mindig is bátorított és mellettem álltak minden döntésemben. Büszkék rám, hogy ennyi idősen fel mertem adni az addigi kenyér keresetemet és valami teljesen másba vágtam bele, amiben úgy látják, hogy sikeres vagyok és elismernek.
12.Munka mellett vagy késkészítő vagy ebből élsz? Van, aki segít neked, ha nem is a kések készítésében, de mondjuk a "marketing" munkában?
Ebből élek, teljesen feladtam az előző munkám.
Sokan nem tudják, de a keresztfiam, Sürü Péter az, aki nagyon sok mindenben segít nekem. Ő teremti meg azt a hátteret, hogy nekem csak a kések készítésével keljen foglalkoznom, cserébe itt van mellettem és próbálom átadni neki a tudásom.
13.Most egy konkrét, és azt hiszem nagyon népszerűnek a már-már kultikusnak nevezhető kócsag bicskáról kérdeznélek. Honnan jött az ihlet hozzá, mire a legalkalmasabb ez az bicska, mi a készítésében a legnagyobb kihívás, illetve kiknek ajánlanád?
Mindig is fantáziáltam egy saját bicska megvalósításával, de valami mást, egyedit szerettem volna, ami hazai vonatkozású, de nem az elterjedt tradi bicskák készítők táborát szerettem volna gyarapítani. A cél az volt, hogy egy megjelenésében nagyon rusztikus minimum 50 éves kinézetet kölcsönző bicska legyen. A formán sokat gondolkoztam és végül egy horgászat során kaptam ihletet, mikor megpillantottam a Kócsag madarunkat, amire számos utalás is látható a bicskán. A penge csőr alakú, madártoll mintázatú, a felső rugóemelő szárnyat formál. A bicska egészét nézve a nyitott állapotban a repülő Kócsagot, míg félig csukott állapotban a vadászó Kócsag fejtartását hivatott megformázni. Anyagát tekintve edzett 51CrV4 acélból készül, markolatpanele a hazánkban szintén őshonos magyar szürke szarvasmarha tülkéből készül.
Megtervezése során gondosan ügyeltem arra, hogy a megjelenés és esztétikum ne menjen a használhatóság rovására. Egy jó ebéd vagy vacsora elfogyasztásához ajánlom mindenkinek, aki szereti az egyedi késeket, a Magyaros vonatkozású és rusztikus stílust és természetesen értékelik a kézi munkát. A bicska kitalálása volt az egyik legnagyobb feladat, hogy valami teljesen új dolgot találjak ki, amit még senki sem csinált előttem, de az elkészítése sem sokkal könnyebb. Nem használok hozzá sablon cél szerszámokat, nagyon sok apró szakmai trükk szükséges az elkészítéséhez, össze szereléséhez, amit sokan nem is sejtenek. Talán ez az egyik olyan munkám, amire a legbüszkébb vagyok. A beütőmben is ezért kapott helyett a kócsag madár.
14.Én magam hallottam már olyan beszélgetést, aminek a témája az volt, hogy a Liszi Imi kései olyanok, mint amikkel esténként kecskéket áldoznak a sátánimádók, de legalább is csak a rock and roll rajongóknak készülnek. Mit szólsz ehhez?
Ha ez igaz, akkor nagyon sok voodoo sámon rock’n roller él világszerte… Viccet félre téve soha nem szerettem az általánosítást, ez egy bődületes butaság. A vásárlóim között sok orvos, vadász, gyűjtő és átlag munkásember, sőt háztartásbeli anyukák is van.
15.A kérdés nagyon nem fair, de nekem is számtalanszor feltették már. Ha egy hazai kés készítő egyetlen modelljét vihetnéd csak magaddal mondjuk egy idegen bolygóra akkor melyik lenne az? (Sajátot is mondhatsz!)
Természetesen sajátot vinnék. Az idegen bolygó sajátosságaihoz terveznék egy kést.
de ha a Földön maradunk, akkor egy erdei túra alkalmával biztosan a Farkas Exclusiv-ot vinném, az oda lett kitalálva.
16.Fent említetted, hogy nem fiatalon kezdted a késkészítést, legalább is nagyban nem. Én úgy tudom, hogy sok mindennel foglalkoztál, pl. autó átalakítással, amiben, ha jól tudom komoly sikereid is voltak? Mesélj nekünk kicsit életed ezen részéről!
Fiatalabb koromban rendszerváltás tájékán ritkák voltak a nyugati autók. A bogárhátú Volkswagen volt számomra a legelérhetőbb közülük. Ahogy megvettem beléptem egy autós klubba, ahol mindenki bütykölte alakítgatta a saját kocsiját, én is így tettem… Ezt addig sikerült csinálni, hogy az egyik autóm, amit átalakítottam egy Volkswagen bogárhátú találkozó alkalmával elhozta a Magyarországi 1, Nemzetközi 3. helyezést. Ebbe az autóba egy Porsche motor került, fa műszerfalat készítettem bele, fa kormánnyal, kagyló üléssel, 18 cm szélesítés oldalanként, saját készítésű felnik kerültek rá és egy Boris Vallejo festmény előre a csomagtartó tetejére. Ez a kocsi egy közös képpel bekerült a Guinness rekordok könyvébe is.
17.Mit gondolsz, a hazai késes kultúra fellendülőben van vagy esetleg stagnál? Netán hanyatlik? Te, hogy látod ezt?
Szerintem reneszánszát éli.
18.Szerinted milyen vásárló kört szolgálsz ki? Szeretnél e más vásárlói szegmensek irányokba is nyitni?
A fent említett körből kerülnek ki a vásárlóim. Sokan megkeresnek külföldről, de a többséget a magyar emberek teszik ki. Én meg vagyok elégedve, hónapokra előre megvan a munkám és nagy öröm nekem is mikor személyesen adhatok át egy elkészült darabot és látom a megrendelő arcán az elégedettséget és boldogságot.
19.A késeid "drágának" mondhatóak, mit veszel figyelembe az árképzéskor? Egyéb kiegészítőket készítesz?
Nézd, én nem tudom, hogy a mai világban mi számít drágának és mi nem. Nyilván, ha bemész egy boltba, ahol gépesített, sorozatgyártott késeket árulnak ott alacsonyabb áron IS találhatsz késeket és tudok nem egy olyan készítőt, akinek egy kése egy átlag magyar ember éves fizetése… Én azt gondolom, hogy megfizethető árkategóriában dolgozom. Az elkészítéséhez szükséges idő és alapanyag ára, ami meghatározza egy kés árát.
Egyéb kiegészítőket nem készítek, de már tervben van pár dolog, ami egyelőre legyen meglepetés.
20.Ha valaki szeretné felvenni veled a kapcsolatot, akkor azt, hogy tudja megtenni?
Elég könnyű és sok helyen meg lehet találni. Facebookon rám lehet keresni „Liszi Imre” (https://www.facebook.com/LisziKeresztapa) vagy a facebook oldalamra „Liszi Keresztapa Kések” (https://www.facebook.com/LisziKeresztapaKesek/), esetleg a saját weboldalamon (https://liszikesek.eu/), vagy akár a Magyarkések weboldalán (https://www.magyarkesek.hu/keskeszitok/liszi-imre).
21.Beszélgetésünk lezárásaként kérlek árulj el nekünk valami kis műhelytitkot ami megtudható! És határozd meg szerinted miért más a látható különbségeken kívül egy Liszi Imre kés, és miért ajánlanád.
Nincsenek titkok. személyes átadáskor mindenkit beinvitálunk a műhelybe, hogy lássák hol készült a kés, amit kézbe tartanak. Mindazoknak ajánlom, akik azonosulni tudnak a stílusommal és szeretnének a lelkemből egy darabot.
Készítette:
Gyöngyösi István